Monológ

( Maholnap )

Boldogságos Új Esztendőt!   (…) És jönnek majd nehéz estek, sötét, fázós csendek. Sűrű köd, sápadt hold. Égve hagyott csillagok. És majd jönnek nehéz nappalok. Úszó kikeletek közt zátonyra futott hajók. A tegnap törött angyalszárnyakat rajzol a megmaradt hóba. Titkokat [… Tovább]

Vers

Esztendő sarjad

Ma is aktuális Mozdul az óranagymutatója,balra az óév,jobbra az új,huszonnégy hónapösszefogódznak,tizenkét régi,tizenkét új. Tárul a lelkem,mégse eresztemazt, ami bennemszívbe feszül,múlnak az évek,s bárhova érek,messzire jutninem sikerül. Szól le az Isten,éljek e hitben,– esztendő sarjad,s várakozás,béke a porban,s terjed e kórbanöldökölés [… Tovább]

Vers

(S)ima

  Csak a szívem fogd meg, Isten, míg hangtalan félek, s rezzenéstelen arcomra gyűlnek a rossz emlékek.   Csak a szívem fogd meg, Isten, könnyeddé váltom magam, ha többé nem hiszem azt, hogy minden múltam vigasztalhatatlan.   Csak a szívem [… Tovább]

Vers

A kék lovas

Franz Marcnak Fotó: Franz Marc: Kék lovak     hiába tennél zablát a fűbe nem legelné le Maria sem találta a kantárt leült csendben a lövészárok mellé kék volt a szoknyája és surrogott a fényben a madarak rikácsolása te tudtad [… Tovább]

Vers

Ébredő éjjel

Ma lassan ébred fel az éjjel, ólmos fáradtság ég szemében, bús, bolyhos-bársony pillantása, árny-rabló, csillagtalan ében.   Reszkető félálomkövekből, vastag vadrózsafalat emel, mögötte mindörökké nyíló gondolat virágokat nevel.  

Vers

Panasz

  Megint panaszom van, Isten! Látod, mindig hozzád fordulok bizonytalanságaimmal, rajtad kérem számon kétkedő magam.   Egyszer – tán nem is oly sokára – meghalok, s még nem találtam meg a lényeget, talán a holnapot meg sem ismerem, mert mindig [… Tovább]

Vers

Év végi anziksz

  Tán az örökkévalóság szedte csomóba álmait, s a feneketlen időben didergett a Nap, lehet visszafordult a halkszavú Isten, és bennem megtaláltalak. Most még  távolságod toporog itt, ím a véredbe csobbantam, lassan moccan a perc, ott vagy közeli és messzi [… Tovább]

Vers

Csatangolok

  Itt járok a hullámzó dombokon,ennek a földnek gyermeke mindenősöm-rokonom, ezt a mezőt el nem hagyom.Ez a humusz ágyam és párnám,nagy fáradtságomat itt kipihenem,éltet, erőt ad, ha segít azakarat.Házam és hazám itt “vagyon”,s ha azt mondom, vagyon, jó apámra gondolok.Itt [… Tovább]

Vers

Az csak én vagyok…

Beszélt és beszélt hozzám a születésnapján, én csak néztem őt és eközben íródtak e sorok a fejemben 2014. október 12-én. (A fotóm Velencében készült.) Ne mozdulj kedves.A főn szél festi pozsgássá arcod,alábukva melegséggel érint;Az csak én vagyok.Csalogány dalol árnyas pagonyban,gyöngéd [… Tovább]

Vers

Dunyha

Egy éjszakányi langy meleget rejtett, pont annyi toll volt benn, amennyi kellett, egy egész mesevilág megfért abban a fölém igazított éj-darabban, az angint anyám varrta dalba szépen, a leggyönyörűbb Singer varrógépen, s a gonddal fosztott, finom libatollak az álmok lassú [… Tovább]

Fordítás

Mariana Marin – Elégia

    Ó, Uram, bárcsak egy hegyi szanatóriumban pihenhetnék, rózsaszín és kék pirulák között egy átható fenyő-illatú szanatóriumban, puha szőnyegek, és elegáns, kellemes kis házastársi bajoktól neurotikus hölgyek közt. Lehetne nekem is traumám: mint a kanyaró, egy nyári zápor kopogása, [… Tovább]

Vers

A disznó bőrére

  A  disznóólba  tükör  nem kell  –  egy  sem  kíváncsi  önmagára  –  őszintén  belenézni  restell,  meg amúgy  is  belepné  a  pára  és  a  sár,  melyet  mindenkire  felver  ( ahogy  tették  ezt  ősapáik )  este,  délben,  kora  reggel,  míg  önfeledten  dagonyázik.  [… Tovább]

Vers

Öreg ház

Öreg háznak csontja ropog, benne a szív alig dobog. Zokognak az üres szobák, gyászolnak a rongyos ruhák.   Kopott gramofon dallama, régi titkokról vallana. Álmában a poros parkett, boldogan járja a valcert.   Csengettyű szól halkan, félve, karácsonyi dalt zenélve. [… Tovább]

vegyes

Álom a fenyőfa alatt

  Valamikor nagyon régen, az erdő szélén lakott egy kicsi nyúl egymagában. A házacskája mellett volt egy terebélyes, gyönyörű fenyőfa. A kis nyúl hallotta a szarkától, hogy december vége felé az emberek megünneplik a kis Jézus születését, és fenyőfát állítanak [… Tovább]

Vers

Tudd, hogy értsd …!

    …. (Dehogy tudván, hogy szerelemtől sebzett szív varja!) Gyógyírt vagy biztos halált hozó, halkan elsúgott  döntésének szavát… nem is szólt ő,  még csak gesztust sem engedett, hogy kettejük valója ne bántsa annyira fájdalomtól sikoltó lelkedet. Hagyta, hogy látsd [… Tovább]

Vers

Sors

  kavicsok vagyunk az életpatak csiszolt nem jutunk el a tengerig  s a folyóban lelkünk elkopik átjárnak színes vonalak megannyi ásvány a keményebb megmarad ha levonul az ár mely partra vetett eltemet lecsiszolta pedig az éleket

Vers

Levél hozzád

    Mióta elmentél, csak összekapaszkodott álmok nehéz sóhaja kérezkedik valaha emlékeket dédelgető üres tenyerembe. Megfakult fénykép álldogál lesütött szemmel az íróasztal fényesre simított sarkán, a gyertya is elfeledte lángját, párnád még őrzi tavaszt idéző szerelmes ölelések illatát, és fehér [… Tovább]

Humor

Év végi ökörködések

  Szőkék beszélgetnek   — És te mit kaptál ajándékba? — Egy kiskosztümöt. — Hű, az nagyon gáláns! — Korántsem. Elkértem a számláját és visszavittem.     Illiberálisok   Tény: mindenki illiberális, aki szeretne kitörni abból a kétségbeejtő csapdahelyzetből, amit [… Tovább]

Fordítás

Mariana Marin: Vers a szerelemről

Vers a szerelemről.     Néha megnézem magam a tükörbenlegyen valaki rajtam kívül még a házbanakit olyan rég óta utálokhogy nem tudok nélküle élni.Önismeretet formálni magunkról a legvégsőextrém állapot, elégedettség helyett- rossz álom.De, mert nem tudom máshoz hasonlítani, mint magzatvízbeli [… Tovább]

Vers

Torma

kis csippentés virsli mellé Nem ültettük, de évente kihajtott, gyűrt zöldellése hónapokig tartott, vad aromája beillett a sorba, mert kívánta az ecetes uborka, és néha, mintha csak véletlen tenné, beóvkodott a vörös cékla mellé, én kihúzkolódott fehér gyökerében, az erő [… Tovább]

Vers

Duzzognánk

Duzzogsz, mint apró gyermek Mondod, — most nem szeretlek Feléd nyújtom karom, s  Óvón átölellek   Duzzogsz, mint szerelmes kamasz  Félisten, gondolod, — nem érdekel Vigaszt adó karomban  Lelked békére lel   Duzzogsz, mert nem vagyok melletted Tudom, — most [… Tovább]

Vers

Havazik (bennem is)

    Havazik, fehérbe öltözött fák várják a reggel csendjét, már térdig érnek az útszélére költözött álmok, hóval mossa arcát egy tegnapról velem maradt félénk pillanat, az óra a falon éjfélt mutat.   Havazik, az utolsó emlékeim, mit zsebemben morzsolnak [… Tovább]

Vers

Ahol a puma ugrásra kész

Mariana Marin Pumaho* és József Attila Munkások és Favágó című versének margójára   Már nem tudok a valóság arcába nézni, A tőke Egész világra  tátja Sárga száját   A hitelkihelyezés A vadászhurok A karámba terelés És a mészárszék Ma is [… Tovább]

Vers

Legenda a magzatokról

a sok kelletlen névtelen kutat valaki azt mondta a csillagok a templom mennyezetére festve embrióból úgy lettek angyalok kiknek meg nem született a teste akikben még nem ébredt a tudat még a nemüket sem tudták a sok kelletlen névtelen kutat [… Tovább]

Vers

Játszanak…

A mellékelt kép saját fotómű: Cote d’Azur (Francia Riviéra), Iles de Lérins (Szt. Margit szigetek, Cannes mellett) varázslatos szigetén, 2012. március 16-án       Játszik a szél a kökény ágával,kék tintával pettyezi tüskéit,csiklandozva játszik a napfény is,az égben, gyapjasok [… Tovább]

Vers

BOLDOG ÚJ ÉVET!

    Szemeimet résnyire zárva itt állok az Ó-évnek küszöbén, kémlelve múltat s jövendőt: hasztalan éveim gyarapodó ködén.  Mert hiába is mondok ki szavakat, a légben azok meg nem állnak, évről évre múló álmaim: távolodva, ismét tova szállnak…    Akárcsak kedves [… Tovább]