Boldogságos Új Esztendőt! (…) És jönnek majd nehéz estek, sötét, fázós csendek. Sűrű köd, sápadt hold. Égve hagyott csillagok. És majd jönnek nehéz nappalok. Úszó kikeletek közt zátonyra futott hajók. A tegnap törött angyalszárnyakat rajzol a megmaradt hóba. Titkokat [… Tovább]
Mitai egy kis maori falu Rotorua közelében, amelyet turista látványosság gyanánt konzerváltak. Valójában a lakosság ma már kicsit arrébb költözött, pont amiatt, hogy meg tudják tartani az ősi település jellegzetességeit. Elég furcsa látvány lenne itt például egy TV-antenna… Eligazodunk ott [… Tovább]
Ma is aktuális Mozdul az óranagymutatója,balra az óév,jobbra az új,huszonnégy hónapösszefogódznak,tizenkét régi,tizenkét új. Tárul a lelkem,mégse eresztemazt, ami bennemszívbe feszül,múlnak az évek,s bárhova érek,messzire jutninem sikerül. Szól le az Isten,éljek e hitben,– esztendő sarjad,s várakozás,béke a porban,s terjed e kórbanöldökölés [… Tovább]
Csak a szívem fogd meg, Isten, míg hangtalan félek, s rezzenéstelen arcomra gyűlnek a rossz emlékek. Csak a szívem fogd meg, Isten, könnyeddé váltom magam, ha többé nem hiszem azt, hogy minden múltam vigasztalhatatlan. Csak a szívem [… Tovább]
Franz Marcnak Fotó: Franz Marc: Kék lovak hiába tennél zablát a fűbe nem legelné le Maria sem találta a kantárt leült csendben a lövészárok mellé kék volt a szoknyája és surrogott a fényben a madarak rikácsolása te tudtad [… Tovább]
Ma lassan ébred fel az éjjel, ólmos fáradtság ég szemében, bús, bolyhos-bársony pillantása, árny-rabló, csillagtalan ében. Reszkető félálomkövekből, vastag vadrózsafalat emel, mögötte mindörökké nyíló gondolat virágokat nevel.
Megint panaszom van, Isten! Látod, mindig hozzád fordulok bizonytalanságaimmal, rajtad kérem számon kétkedő magam. Egyszer – tán nem is oly sokára – meghalok, s még nem találtam meg a lényeget, talán a holnapot meg sem ismerem, mert mindig [… Tovább]
Tán az örökkévalóság szedte csomóba álmait, s a feneketlen időben didergett a Nap, lehet visszafordult a halkszavú Isten, és bennem megtaláltalak. Most még távolságod toporog itt, ím a véredbe csobbantam, lassan moccan a perc, ott vagy közeli és messzi [… Tovább]
Itt járok a hullámzó dombokon,ennek a földnek gyermeke mindenősöm-rokonom, ezt a mezőt el nem hagyom.Ez a humusz ágyam és párnám,nagy fáradtságomat itt kipihenem,éltet, erőt ad, ha segít azakarat.Házam és hazám itt “vagyon”,s ha azt mondom, vagyon, jó apámra gondolok.Itt [… Tovább]
Beszélt és beszélt hozzám a születésnapján, én csak néztem őt és eközben íródtak e sorok a fejemben 2014. október 12-én. (A fotóm Velencében készült.) Ne mozdulj kedves.A főn szél festi pozsgássá arcod,alábukva melegséggel érint;Az csak én vagyok.Csalogány dalol árnyas pagonyban,gyöngéd [… Tovább]
A széttépett levél – Forrás, kép: Képeslapgyűjtemény (1914-1917). A széttépett levél Szerencsére hamar elérkezett a következő találkozás napja. Éva ünnepélyes hangulatban készülődött, alig várta, hogy tovább mesélhessen. A férfi a szokott időben, úgy este hat óra [… Tovább]
Egy éjszakányi langy meleget rejtett, pont annyi toll volt benn, amennyi kellett, egy egész mesevilág megfért abban a fölém igazított éj-darabban, az angint anyám varrta dalba szépen, a leggyönyörűbb Singer varrógépen, s a gonddal fosztott, finom libatollak az álmok lassú [… Tovább]
Ó, Uram, bárcsak egy hegyi szanatóriumban pihenhetnék, rózsaszín és kék pirulák között egy átható fenyő-illatú szanatóriumban, puha szőnyegek, és elegáns, kellemes kis házastársi bajoktól neurotikus hölgyek közt. Lehetne nekem is traumám: mint a kanyaró, egy nyári zápor kopogása, [… Tovább]
A disznóólba tükör nem kell – egy sem kíváncsi önmagára – őszintén belenézni restell, meg amúgy is belepné a pára és a sár, melyet mindenkire felver ( ahogy tették ezt ősapáik ) este, délben, kora reggel, míg önfeledten dagonyázik. [… Tovább]
Öreg háznak csontja ropog, benne a szív alig dobog. Zokognak az üres szobák, gyászolnak a rongyos ruhák. Kopott gramofon dallama, régi titkokról vallana. Álmában a poros parkett, boldogan járja a valcert. Csengettyű szól halkan, félve, karácsonyi dalt zenélve. [… Tovább]
Valamikor nagyon régen, az erdő szélén lakott egy kicsi nyúl egymagában. A házacskája mellett volt egy terebélyes, gyönyörű fenyőfa. A kis nyúl hallotta a szarkától, hogy december vége felé az emberek megünneplik a kis Jézus születését, és fenyőfát állítanak [… Tovább]
…. (Dehogy tudván, hogy szerelemtől sebzett szív varja!) Gyógyírt vagy biztos halált hozó, halkan elsúgott döntésének szavát… nem is szólt ő, még csak gesztust sem engedett, hogy kettejük valója ne bántsa annyira fájdalomtól sikoltó lelkedet. Hagyta, hogy látsd [… Tovább]
kavicsok vagyunk az életpatak csiszolt nem jutunk el a tengerig s a folyóban lelkünk elkopik átjárnak színes vonalak megannyi ásvány a keményebb megmarad ha levonul az ár mely partra vetett eltemet lecsiszolta pedig az éleket
Miért vagyok gyenge mások fájdalmas életén hosszan merengve … De hogy is te kerge ..!? Nem tudod hogy arra van a ne menj erre ..?? Jellemem szeleburdi szikár dalija … Van is belőle gyakori bohém en groteszk galiba…!! De mint [… Tovább]
Mióta elmentél, csak összekapaszkodott álmok nehéz sóhaja kérezkedik valaha emlékeket dédelgető üres tenyerembe. Megfakult fénykép álldogál lesütött szemmel az íróasztal fényesre simított sarkán, a gyertya is elfeledte lángját, párnád még őrzi tavaszt idéző szerelmes ölelések illatát, és fehér [… Tovább]
Szőkék beszélgetnek — És te mit kaptál ajándékba? — Egy kiskosztümöt. — Hű, az nagyon gáláns! — Korántsem. Elkértem a számláját és visszavittem. Illiberálisok Tény: mindenki illiberális, aki szeretne kitörni abból a kétségbeejtő csapdahelyzetből, amit [… Tovább]
Vers a szerelemről. Néha megnézem magam a tükörbenlegyen valaki rajtam kívül még a házbanakit olyan rég óta utálokhogy nem tudok nélküle élni.Önismeretet formálni magunkról a legvégsőextrém állapot, elégedettség helyett- rossz álom.De, mert nem tudom máshoz hasonlítani, mint magzatvízbeli [… Tovább]
kis csippentés virsli mellé Nem ültettük, de évente kihajtott, gyűrt zöldellése hónapokig tartott, vad aromája beillett a sorba, mert kívánta az ecetes uborka, és néha, mintha csak véletlen tenné, beóvkodott a vörös cékla mellé, én kihúzkolódott fehér gyökerében, az erő [… Tovább]
Duzzogsz, mint apró gyermek Mondod, — most nem szeretlek Feléd nyújtom karom, s Óvón átölellek Duzzogsz, mint szerelmes kamasz Félisten, gondolod, — nem érdekel Vigaszt adó karomban Lelked békére lel Duzzogsz, mert nem vagyok melletted Tudom, — most [… Tovább]
Havazik, fehérbe öltözött fák várják a reggel csendjét, már térdig érnek az útszélére költözött álmok, hóval mossa arcát egy tegnapról velem maradt félénk pillanat, az óra a falon éjfélt mutat. Havazik, az utolsó emlékeim, mit zsebemben morzsolnak [… Tovább]
Mariana Marin Pumaho* és József Attila Munkások és Favágó című versének margójára Már nem tudok a valóság arcába nézni, A tőke Egész világra tátja Sárga száját A hitelkihelyezés A vadászhurok A karámba terelés És a mészárszék Ma is [… Tovább]
a sok kelletlen névtelen kutat valaki azt mondta a csillagok a templom mennyezetére festve embrióból úgy lettek angyalok kiknek meg nem született a teste akikben még nem ébredt a tudat még a nemüket sem tudták a sok kelletlen névtelen kutat [… Tovább]
A mellékelt kép saját fotómű: Cote d’Azur (Francia Riviéra), Iles de Lérins (Szt. Margit szigetek, Cannes mellett) varázslatos szigetén, 2012. március 16-án Játszik a szél a kökény ágával,kék tintával pettyezi tüskéit,csiklandozva játszik a napfény is,az égben, gyapjasok [… Tovább]
Szemeimet résnyire zárva itt állok az Ó-évnek küszöbén, kémlelve múltat s jövendőt: hasztalan éveim gyarapodó ködén. Mert hiába is mondok ki szavakat, a légben azok meg nem állnak, évről évre múló álmaim: távolodva, ismét tova szállnak… Akárcsak kedves [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!