Hónap: 2014 december

Ma is aktuális Mozdul az óranagymutatója,balra az óév,jobbra az új,huszonnégy hónapösszefogódznak,tizenkét régi,tizenkét új. Tárul a lelkem,mégse eresztemazt, ami bennemszívbe feszül,múlnak az évek,s bárhova érek,messzire jutninem sikerül. Szól le az Isten,éljek e hitben,– esztendő sarjad,s várakozás,béke a porban,s terjed e kórbanöldökölés [… Tovább]

  Csak a szívem fogd meg, Isten, míg hangtalan félek, s rezzenéstelen arcomra gyűlnek a rossz emlékek.   Csak a szívem fogd meg, Isten, könnyeddé váltom magam, ha többé nem hiszem azt, hogy minden múltam vigasztalhatatlan.   Csak a szívem [… Tovább]

Franz Marcnak Fotó: Franz Marc: Kék lovak     hiába tennél zablát a fűbe nem legelné le Maria sem találta a kantárt leült csendben a lövészárok mellé kék volt a szoknyája és surrogott a fényben a madarak rikácsolása te tudtad [… Tovább]

Ma lassan ébred fel az éjjel, ólmos fáradtság ég szemében, bús, bolyhos-bársony pillantása, árny-rabló, csillagtalan ében.   Reszkető félálomkövekből, vastag vadrózsafalat emel, mögötte mindörökké nyíló gondolat virágokat nevel.  

  Megint panaszom van, Isten! Látod, mindig hozzád fordulok bizonytalanságaimmal, rajtad kérem számon kétkedő magam.   Egyszer – tán nem is oly sokára – meghalok, s még nem találtam meg a lényeget, talán a holnapot meg sem ismerem, mert mindig [… Tovább]

  Tán az örökkévalóság szedte csomóba álmait, s a feneketlen időben didergett a Nap, lehet visszafordult a halkszavú Isten, és bennem megtaláltalak. Most még  távolságod toporog itt, ím a véredbe csobbantam, lassan moccan a perc, ott vagy közeli és messzi [… Tovább]

  Itt járok a hullámzó dombokon,ennek a földnek gyermeke mindenősöm-rokonom, ezt a mezőt el nem hagyom.Ez a humusz ágyam és párnám,nagy fáradtságomat itt kipihenem,éltet, erőt ad, ha segít azakarat.Házam és hazám itt “vagyon”,s ha azt mondom, vagyon, jó apámra gondolok.Itt [… Tovább]

Beszélt és beszélt hozzám a születésnapján, én csak néztem őt és eközben íródtak e sorok a fejemben 2014. október 12-én. (A fotóm Velencében készült.) Ne mozdulj kedves.A főn szél festi pozsgássá arcod,alábukva melegséggel érint;Az csak én vagyok.Csalogány dalol árnyas pagonyban,gyöngéd [… Tovább]

Egy éjszakányi langy meleget rejtett, pont annyi toll volt benn, amennyi kellett, egy egész mesevilág megfért abban a fölém igazított éj-darabban, az angint anyám varrta dalba szépen, a leggyönyörűbb Singer varrógépen, s a gonddal fosztott, finom libatollak az álmok lassú [… Tovább]

Öreg háznak csontja ropog, benne a szív alig dobog. Zokognak az üres szobák, gyászolnak a rongyos ruhák.   Kopott gramofon dallama, régi titkokról vallana. Álmában a poros parkett, boldogan járja a valcert.   Csengettyű szól halkan, félve, karácsonyi dalt zenélve. [… Tovább]

  kavicsok vagyunk az életpatak csiszolt nem jutunk el a tengerig  s a folyóban lelkünk elkopik átjárnak színes vonalak megannyi ásvány a keményebb megmarad ha levonul az ár mely partra vetett eltemet lecsiszolta pedig az éleket

Miért vagyok gyenge mások fájdalmas életén  hosszan merengve  … De hogy is te kerge ..!? Nem tudod hogy arra van a ne menj erre ..?? Jellemem szeleburdi szikár dalija … Van is belőle gyakori bohém en groteszk galiba…!! De mint [… Tovább]

    Mióta elmentél, csak összekapaszkodott álmok nehéz sóhaja kérezkedik valaha emlékeket dédelgető üres tenyerembe. Megfakult fénykép álldogál lesütött szemmel az íróasztal fényesre simított sarkán, a gyertya is elfeledte lángját, párnád még őrzi tavaszt idéző szerelmes ölelések illatát, és fehér [… Tovább]

Duzzogsz, mint apró gyermek Mondod, — most nem szeretlek Feléd nyújtom karom, s  Óvón átölellek   Duzzogsz, mint szerelmes kamasz  Félisten, gondolod, — nem érdekel Vigaszt adó karomban  Lelked békére lel   Duzzogsz, mert nem vagyok melletted Tudom, — most [… Tovább]

    Havazik, fehérbe öltözött fák várják a reggel csendjét, már térdig érnek az útszélére költözött álmok, hóval mossa arcát egy tegnapról velem maradt félénk pillanat, az óra a falon éjfélt mutat.   Havazik, az utolsó emlékeim, mit zsebemben morzsolnak [… Tovább]

Mariana Marin Pumaho* és József Attila Munkások és Favágó című versének margójára   Már nem tudok a valóság arcába nézni, A tőke Egész világra  tátja Sárga száját   A hitelkihelyezés A vadászhurok A karámba terelés És a mészárszék Ma is [… Tovább]

a sok kelletlen névtelen kutat valaki azt mondta a csillagok a templom mennyezetére festve embrióból úgy lettek angyalok kiknek meg nem született a teste akikben még nem ébredt a tudat még a nemüket sem tudták a sok kelletlen névtelen kutat [… Tovább]

A mellékelt kép saját fotómű: Cote d’Azur (Francia Riviéra), Iles de Lérins (Szt. Margit szigetek, Cannes mellett) varázslatos szigetén, 2012. március 16-án       Játszik a szél a kökény ágával,kék tintával pettyezi tüskéit,csiklandozva játszik a napfény is,az égben, gyapjasok [… Tovább]

    Szemeimet résnyire zárva itt állok az Ó-évnek küszöbén, kémlelve múltat s jövendőt: hasztalan éveim gyarapodó ködén.  Mert hiába is mondok ki szavakat, a légben azok meg nem állnak, évről évre múló álmaim: távolodva, ismét tova szállnak…    Akárcsak kedves [… Tovább]

  Kevés voltam, nincs ebben semmi új, üres terek győztek: gondolat és érzésvázak közé szorult konvencionális szerepek, sem elvárt, sem várt nem vagyok, s míg a Duna-parton ültem fölöslegesen és roppant részletgazdagon  – szenteste szent napján – végiggondoltam, miként rángatott [… Tovább]