Illusztráció: Patrick Rochon fotója „Valami ajtót bezártak örökre, és egy tükör hiába őrzi képed; egy keresztúton hezitálsz…” (J. L. Borges: Határok) Mihez is kezdhetnénk tanult tehetetlenségünkkel? Semmibe nyúló mozdulatainkkal? Falhoz verődő mondatainkkal? A fák korán reggel még csak [… Tovább]
Bonyolult a világ, Isten nem ver bottal, megfáradt, vén lelkem, megy a kárhozattal, megpihennék kicsit, kövön, vagy küszöbön, sírgödör aljában, lágy, harmatos füvön. Talán nem is igaz, amit belől érzek, vágyaimat szórom, fel a magas [… Tovább]
Barátom öröke – romló ház, fásszín, istálló: sarkokban pókhálók, a nedves falakon penész, vakolat és födémdeszka darabokban málló ( ’s úgy éreztem, valaki rám a padlásról lenéz ) Ilyenkor végigfut a hideg akárki hátán, félő: zavarja egy kísértő [… Tovább]
Az ünnepi forgatagban kímélni kell a szerkesztőket: csak a lényeget! Szél ráncigálja a görnyedt rózsabokrot a kertre néző ablak alatt. Az asztal abroszán elárvult süteményes tálka, körülötte száradó morzsák pöffeszkednek. Békés csend honol a szobában, mikor megreccsen a karosszéke. [… Tovább]
december van ablakom párás üvegén látom oson az ősz… bősz szelek hajába fonja az üszkösödő ágak között megtapadó ökörnyálak ezüstös szálait…. a bágyadt nap félálomba, ring az almafák gerincén… a rozsdás levelek a föld hidegén [… Tovább]
