csak télikabát alá rejtett szerelmünk mennek a vonatok forognak a kerekekútközben köd elhagyjuk a fákatbedőlt tanyákat a füzek még lehajolnakmint görbe kútgémek s mindenmarad zsákmánya a télneknyaralások lábnyomai egy-egystrandpapucs pohár félig borralaz ősz kincseit fürtös hajunk színeitdér-verte táj üvegkeretű [… Tovább]
Fillérekért bérelhető padlásszoba, Nyikorgó édenkert magányos költőknek, Gyűrött rímek, papírlapok sorakozva, Petróleumillatban derengő fények. Bekopog a holdsugár az ablakon át, Padlón ülve egy-két üvegbort megisznak, Így mulatják homályban át az éjszakát, Lehet, hogy egy erkölcstelen nőt is hívnak. [… Tovább]
Az illusztráció Takács Zoltán műve Reggel kéken szikrázott az ég, de Zala felett már csak a jó szélre vártak a Somogyba készülő hófelhők. Én meg éppen az éjjel esett havat hánytam az udvaron, hogy itatni lehessen a vályúnál, [… Tovább]
/ Itt legelsőként megjelent írásom, férjemre emlékezve frissítem sokadszorra/ A hangfelvétel az Irodalmi Rádió stúdiójában készült. www.irodalmiradio.hu Előadó: Simonffy Adrienn (meghallgatom) (meghallgatom – Kováts Péter) Gyalog mentek a pályaudvarra. Cicellke belekapaszkodott az egyenruha ujjába, büszkén lépegetett embere mellett. [… Tovább]
Fénytelen glóriád oszlik az éjben,vértelen reszketsz hangos haragodban,cuppanva borít be penészes szégyen,komédiás, nem harcos angyalom vagy. Nyelveden rágódik anakonda gond,kéred az Urat, ne vessen rád követ,mellkasod szűköl, szent hitedet hagyod,szerencsétlen szerencséd árnyként követ.
minden Karácsonykor ideje van az örömnek, mutatja a naptár, a kisjézus születése évről-évre nagy szám. szeretet a “vezérige”, tele minden pláza, ajándékot muszáj venni, s kiürül a tárca. rohangálunk ide-oda, ésszel fel nem érem, szervezzük a három napot, [… Tovább]
Szülő tervez, gyermek végez… Kelt 1956 október 1. Kedves nővérem! Örömmel tudatjuk, megszületett a gyermekünk. Kisfiú. Szabolcsnak hívják. Három kiló hatszázzal és ötven centivel született. Szép egészséges gyermek, a hangja pedig… Szóval jó erős. A szomszédokkal [… Tovább]
koravén sóhajok, mint cigifüst, hófehéren szakadnak rá a nyirkos csendre. irgalmatlan ma minden kézfogás. az ujjak hidegek, cserepezett szájban leölt szavak. szemeim sötétek, akár az alatta levő árkok mennem kell. a kerekesszék nem vár.
