Vers

Hosszú utazás

csak télikabát alá rejtett szerelmünk   mennek a vonatok forognak a kerekekútközben köd elhagyjuk a fákatbedőlt tanyákat a füzek még lehajolnakmint görbe kútgémek s mindenmarad zsákmánya a télneknyaralások lábnyomai egy-egystrandpapucs pohár félig borralaz ősz kincseit fürtös hajunk színeitdér-verte táj üvegkeretű [… Tovább]

Vers

Padlásszoba

  Fillérekért bérelhető padlásszoba, Nyikorgó édenkert magányos költőknek, Gyűrött rímek, papírlapok sorakozva, Petróleumillatban derengő fények.   Bekopog a holdsugár az ablakon át, Padlón ülve egy-két üvegbort megisznak, Így mulatják homályban át az éjszakát, Lehet, hogy egy erkölcstelen nőt is hívnak. [… Tovább]

Média

Cicellke (Anyósom emlékére)

/ Itt legelsőként megjelent írásom, férjemre emlékezve frissítem sokadszorra/   A hangfelvétel az Irodalmi Rádió stúdiójában készült. www.irodalmiradio.hu Előadó: Simonffy Adrienn (meghallgatom) (meghallgatom – Kováts Péter)   Gyalog mentek a pályaudvarra. Cicellke belekapaszkodott az egyenruha ujjába, büszkén lépegetett embere mellett. [… Tovább]

Vers

Anakonda

    Fénytelen glóriád oszlik az éjben,vértelen reszketsz hangos haragodban,cuppanva borít be penészes szégyen,komédiás, nem harcos angyalom vagy.  Nyelveden rágódik anakonda gond,kéred az Urat, ne vessen rád követ,mellkasod szűköl, szent hitedet hagyod,szerencsétlen szerencséd árnyként követ.      

Humor

ideje van

minden Karácsonykor     ideje van az örömnek, mutatja a naptár, a kisjézus születése évről-évre nagy szám. szeretet a “vezérige”, tele minden pláza, ajándékot muszáj venni, s kiürül a tárca. rohangálunk ide-oda, ésszel fel nem érem, szervezzük a három napot, [… Tovább]

Humor

Atavizmus?

Szülő tervez, gyermek végez…     Kelt 1956 október 1.   Kedves nővérem!   Örömmel tudatjuk, megszületett a gyermekünk. Kisfiú. Szabolcsnak hívják. Három kiló hatszázzal és ötven centivel született. Szép egészséges gyermek, a hangja pedig… Szóval jó erős. A szomszédokkal [… Tovább]

Vers

fehér falak közt

koravén sóhajok, mint cigifüst, hófehéren szakadnak rá a nyirkos csendre. irgalmatlan ma minden kézfogás. az ujjak hidegek, cserepezett szájban leölt szavak. szemeim sötétek, akár az alatta levő árkok mennem kell. a kerekesszék nem vár.