Mariana Marin – Elégia
Ó, Uram, bárcsak egy hegyi szanatóriumban pihenhetnék, rózsaszín és kék pirulák között egy átható fenyő-illatú szanatóriumban, puha szőnyegek, és elegáns, kellemes kis házastársi bajoktól neurotikus hölgyek közt. Lehetne nekem is traumám: mint a kanyaró, egy nyári zápor kopogása, [… Tovább]
A disznó bőrére
A disznóólba tükör nem kell – egy sem kíváncsi önmagára – őszintén belenézni restell, meg amúgy is belepné a pára és a sár, melyet mindenkire felver ( ahogy tették ezt ősapáik ) este, délben, kora reggel, míg önfeledten dagonyázik. [… Tovább]
Öreg ház
Öreg háznak csontja ropog, benne a szív alig dobog. Zokognak az üres szobák, gyászolnak a rongyos ruhák. Kopott gramofon dallama, régi titkokról vallana. Álmában a poros parkett, boldogan járja a valcert. Csengettyű szól halkan, félve, karácsonyi dalt zenélve. [… Tovább]
Álom a fenyőfa alatt
Valamikor nagyon régen, az erdő szélén lakott egy kicsi nyúl egymagában. A házacskája mellett volt egy terebélyes, gyönyörű fenyőfa. A kis nyúl hallotta a szarkától, hogy december vége felé az emberek megünneplik a kis Jézus születését, és fenyőfát állítanak [… Tovább]
Tudd, hogy értsd …!
…. (Dehogy tudván, hogy szerelemtől sebzett szív varja!) Gyógyírt vagy biztos halált hozó, halkan elsúgott döntésének szavát… nem is szólt ő, még csak gesztust sem engedett, hogy kettejük valója ne bántsa annyira fájdalomtól sikoltó lelkedet. Hagyta, hogy látsd [… Tovább]
Sors
kavicsok vagyunk az életpatak csiszolt nem jutunk el a tengerig s a folyóban lelkünk elkopik átjárnak színes vonalak megannyi ásvány a keményebb megmarad ha levonul az ár mely partra vetett eltemet lecsiszolta pedig az éleket
Csak úgy bliccböl …!
Miért vagyok gyenge mások fájdalmas életén hosszan merengve … De hogy is te kerge ..!? Nem tudod hogy arra van a ne menj erre ..?? Jellemem szeleburdi szikár dalija … Van is belőle gyakori bohém en groteszk galiba…!! De mint [… Tovább]
Levél hozzád
Mióta elmentél, csak összekapaszkodott álmok nehéz sóhaja kérezkedik valaha emlékeket dédelgető üres tenyerembe. Megfakult fénykép álldogál lesütött szemmel az íróasztal fényesre simított sarkán, a gyertya is elfeledte lángját, párnád még őrzi tavaszt idéző szerelmes ölelések illatát, és fehér [… Tovább]
Év végi ökörködések
Szőkék beszélgetnek — És te mit kaptál ajándékba? — Egy kiskosztümöt. — Hű, az nagyon gáláns! — Korántsem. Elkértem a számláját és visszavittem. Illiberálisok Tény: mindenki illiberális, aki szeretne kitörni abból a kétségbeejtő csapdahelyzetből, amit [… Tovább]
Mariana Marin: Vers a szerelemről
Vers a szerelemről. Néha megnézem magam a tükörbenlegyen valaki rajtam kívül még a házbanakit olyan rég óta utálokhogy nem tudok nélküle élni.Önismeretet formálni magunkról a legvégsőextrém állapot, elégedettség helyett- rossz álom.De, mert nem tudom máshoz hasonlítani, mint magzatvízbeli [… Tovább]
Torma
kis csippentés virsli mellé Nem ültettük, de évente kihajtott, gyűrt zöldellése hónapokig tartott, vad aromája beillett a sorba, mert kívánta az ecetes uborka, és néha, mintha csak véletlen tenné, beóvkodott a vörös cékla mellé, én kihúzkolódott fehér gyökerében, az erő [… Tovább]
Duzzognánk
Duzzogsz, mint apró gyermek Mondod, — most nem szeretlek Feléd nyújtom karom, s Óvón átölellek Duzzogsz, mint szerelmes kamasz Félisten, gondolod, — nem érdekel Vigaszt adó karomban Lelked békére lel Duzzogsz, mert nem vagyok melletted Tudom, — most [… Tovább]