Schifter Attila : A disznó bőrére

 

A  disznóólba  tükör  nem kell 

  egy  sem  kíváncsi  önmagára   

őszintén  belenézni  restell, 

meg amúgy  is  belepné  a  pára 

és  a  sár,  melyet  mindenkire  felver 

( ahogy  tették  ezt  ősapáik ) 

este,  délben,  kora  reggel, 

míg  önfeledten  dagonyázik. 

 

A  menü sem  éppen  ”a  la  carte”,

csak  a  napi  adag  moslék  és 

amit  saját  mocskából  kikapart 

( de  nem  lesz  itt  most  ”égés”, 

hiszen  senki  nem  röfög  ma  emiatt ) 

míg  a  szomszéd  kertjéről  álmodik, 

s  néha  szuszogva  felriad 

  majd  újra  elsántikál  a  vályúig. 

 

Gazdasszonyára  bizalmatlanul  tekint 

kerek,  barna  gombszemével,

és  csak  azt  lesi,  mit  kap  megint, 

a  sorsával  agyában  nem  érvel, 

hogy  ( mint  már  halottnak  a  csók ) 

felesleges  álcázni  púder,  francia  kölni, 

 s  nem  akarja  tudni,  hogy  e  bájos kis  kacsók 

másnap  hajnalban  úgyis  le  fogják  ölni. 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.