Könnyű nyári este volt a szél épp csak hogy meglibbent szemeiddel táncba hívtál s én örömmel mentem alig értünk egymáshoz szívünk egy ritmusra dobbant közel hajoltál suttogtál fülembe kérlek ne hívj szeretőnek más vagyok mint a többiek csak szeress gyöngéden [… Tovább]
Mira fáradtan nyitotta ki a második emeleti apró kis lakás ajtaját. Késő éjjelig vigyázott a gyerekekre egy emelettel lejjebb, és a szülők csak éjjel kettő körül értek haza a színházi előadás után. Szőrkosztümbe bújt kis barátja, Fülike már várta őt. [… Tovább]
Az alagsori kislakás hálószobájában fekszem, szerdai nap. Aludni már nem tudok, de még felkelni sem. A mobil bekapcsolva pihen a lepedőn mellettem. A szoba csöndjét megtöri a csengőhang, ismeretlen szám villog a kijelzőn. Utálom az ismeretlen számokat, de azért felveszem. [… Tovább]
Kint hatalmas pelyhekben hullt a hó, az angyal a bevásárlóközpont első emeleti kávézójának belső teraszán üldögélt. A pincérnő letette elé a kávét. Az angyal barátságosan rámosolygott és megkérdezte: „Megtenné, hogy hoz két csomag nyírfacukrot és egy kis mézet is? Édesen [… Tovább]
a fal innenső oldalán figyellek hátha rajtakaplak imádkozol vagy falhoz simulva hallgatózol megkeseredett gyümölcsök földjén járok hátha rajtakaplak nyár amint az utolsó édes alma illatát szuszogod felém éjszakánként megszököm otthonról hátha rajtakaplak szél ahogy elfeledett neveket suttogsz fülembe [… Tovább]
sokszor ütöttek sarokba szorítottak ha kellett hallgattál voltak takargatnivaló titkaid és mégis fölnézek Rád várok a jelre hogyan lehet áttáncolni a legsötétebb éjszakáimat
gyakran szórtad szét nyughatatlan árnyékod az ablakba kapaszkodó redőny alatt kezeiddel a párkányt simogattad felröppent egy szó egekig hatolt aztán zuhanni kezdett riadt fények rebbentek szét kitárult belőlünk egy darab
azt álmodtam delfin voltál szeretkeztünk vége lett a nyárnak azt álmodtam hiányoztam hiányoztam apának anyának azt mesélted felébredek süt a nap lesz szerelem meg minden azt mesélted bízzak benned maradsz még vagy hazaviszel innen [… Tovább]
nyáron temettünk el igazán a folyónál álltunk nagybátyámékkal és azzal a barátoddal akiről hazudtál hogy elindulsz hozzá és a pincébe mentél olyan sok múlik harminckilenc lépcsőfokon koszorúkat vittünk szirmokat lélekhajókat láthatatlan isteneket engeszteltünk a fák ágaikat [… Tovább]
egyszer volt hol nem volt egyszer csak rólunk szólt “a világ nem kívánságteljesítő gyár” csak ennyi jár most csak ennyi jár csak ennyi jár pixelpontokra bontott szép nyarak sirályokkal teleszőtt képdarab mi a helyzet mi a helyzet az angyalokkal a [… Tovább]
