Fenyvessy Szilva Szerző
Vezetéknév
Fenyvessy
Keresztnév
Szilva
4 év 5 komment

a fal innenső oldalán

figyellek

hátha rajtakaplak imádkozol

vagy falhoz simulva hallgatózol

 

megkeseredett gyümölcsök földjén járok

hátha rajtakaplak nyár

amint az utolsó édes alma illatát

szuszogod felém

 

éjszakánként megszököm otthonról

hátha rajtakaplak szél

ahogy elfeledett neveket

suttogsz fülembe

 

eltévedt utcatáblák alatt

arcokat fürkészek

hátha rajtakaplak

az utolsó tekinteteddel

 

megtartasz még a földön

4 év 4 komment

 

 

sokszor ütöttek

sarokba szorítottak

ha kellett hallgattál

voltak takargatnivaló titkaid

és mégis

fölnézek Rád

várok a jelre

hogyan lehet áttáncolni

a legsötétebb éjszakáimat

 

 

 

 

 

 

 

4 év 3 komment

 

 

gyakran szórtad szét

nyughatatlan árnyékod

az ablakba kapaszkodó redőny alatt

kezeiddel a párkányt simogattad

felröppent egy szó

egekig hatolt

aztán zuhanni kezdett

riadt fények rebbentek szét

kitárult belőlünk egy darab

 

4 év 2 komment

 

 

azt álmodtam

delfin voltál

szeretkeztünk

vége lett a nyárnak

 

azt álmodtam

hiányoztam

hiányoztam

apának anyának

 

azt mesélted

felébredek

süt a nap

lesz szerelem meg minden

 

azt mesélted

bízzak benned

maradsz még

vagy hazaviszel innen

 

hazudtad

hogy minden szép

csak megszületni

volt nehéz

 

 

azt álmodom

eltűnt apám

nincs több szabály

akaratom sincsen

 

ordítozok

felakasztott

hangok között

 

szabadíts ki

gyengédebben

 

szépen

4 év 2 komment

 

 

nyáron temettünk el igazán

a folyónál

álltunk nagybátyámékkal

és azzal a barátoddal

akiről hazudtál

hogy elindulsz hozzá

és a pincébe mentél

 

olyan sok múlik

harminckilenc lépcsőfokon

 

koszorúkat vittünk szirmokat lélekhajókat

láthatatlan isteneket engeszteltünk

a fák ágaikat a kék égbe fúrták

mezítláb álltam a kavicsos parton

lábamra tapadt a hamu ahogy fújt a szél

a pap ezt mondta

“boldogok, akik sírnak mert ők megvigasztaltatnak “

 

a dunai szél összekócolta a lapokat a Bibliában

megjelöltük egy fa törzsét fekete bársonyszalaggal

 

a napokban visszatértem az öbölbe

állva néztem a hullámokat

az idők végezetéig ott akartam állni

várni arra a pillanatra

mikor vasárnap délben

barna lábosban krumplit sütöttünk olajban

anya az ágyban várta az ebédet

hogy megjegyzést tehessen tökéletlenségeinkre

 

 

 

4 év 2 komment

egyszer volt hol nem volt

egyszer csak rólunk szólt

“a világ nem kívánságteljesítő gyár”

csak ennyi jár most csak ennyi jár csak ennyi jár

pixelpontokra bontott szép nyarak

sirályokkal teleszőtt képdarab

mi a helyzet mi a helyzet az angyalokkal

a hátad mögött

                        elsuttogott dalokkal

volna bátorságod itt hagyni mindent

látni mi a helyzet az angyalokkal

                                                    itt lent

igazságtalanság hogy nincs csillagpor a szélcsendben

csak ez a helyzet az angyalokkal

                                                   itt lent

van merszed a valódihoz ha el nem érheted

szép nyarak pixelbontokra szétbontott cserepek

hajóállomásról kiköpködött cseresznyemagszemek

az a helyzet az angyalokkal jönnek mennek

megérintesz megérintelek

az a helyzet az angyalokkal jönnek mennek

 

 

5 év 3 komment

  

Egy meghatározhatatlan, emellett abszolút felismerhető napon Lehetséges Kisördög még maga sem tudja, de hamarosan útnak indul a Teljesen Elképzelhető Varázskastélyba, csakhogy úton odafelé váratlanul és teljesen elveszik.

Olyannyira elveszíti önmagát és teljes lelki egyensúlyát, hogy nekiütközik egy hatalmas épületnek, ami a Semmiből nőtt ki épp az orra elé. Felnéz, nagyon hosszan és nagyon sokáig, mert az épület olyan magas, hogy ilyet még az örökkévalóság lényei is csak nehezen tudnak álmodni, nemhogy felépíteni. Az épület homlokzata előtt egy felirat lebeg:

NAGYON FONTOS MUNKAHELY

Lehetséges Kisördög összeráncolja a homlokát és némi gondolkozás után homlokára csap — csak finoman — és ezt motyogja:

— Hümm-hümm, Nagyon Fontos Munkahely. Olyan ismerős ez Valahonnan. Én itt ismerek Valakit. Igazán beugorhatnék meglátogatni Valakit, hogy jobb kedvre derítsük egymást.

Nyújtózkodik egy nagyot, hogy elérje a kilincset a Nagyon Fontos Munkahely kapuján, majd megbirkózva a súlyos kapuval, belép a Roppant Tágas Csarnokba, ahol a Szigorú Tekintetű Biztonsági Őr azonnal feltartóztatja.

— Jó napot Lehetséges Kisördög! Hová-hová ilyenkor Munkaidőben? Van belépési engedélye? Tud Valaki arról, hogy váratlanul és teljesen eltévedve érkezett ide?

Lehetséges Kisördög egy pillanatra megrémül, de aztán kivágja magát a szorult helyzetből.

— Már emlékszem! Nem Valaki dolgozik itt, hanem Valószínű Vámpírka és Még Sokan Mások. Kedves Szigorú Tekintetű Biztonsági Őr, nyugodtan csak csörgesse meg telefonon Valószínű Vámpírkát, biztos vagyok benne, hogy fogadni fog.

Mondandóját befejezve Lehetséges Kisördög dudorászva nézelődni kezd a Roppant Tágas Csarnokban, néha meg-meg rázza popóját és farkincáját — ilyenkor apró szikrák hullanak ki belőle, amit azonnal eltüntet lábacskáival, nehogy tűzveszélyes elemként kitegyék a szűrét az utcára. Ezalatt Szigorú Tekintetű Biztonsági Őr szemmel tartja őt, mint igen gyanús egyént, és telefonál, telefonálás közben méltóságteljesen hümmög egyet-egyet, majd végül egy nagy sóhajtással kísérve:

— Igen, értem Valószínű Vámpírka, Lehetséges Kisördög semmilyen veszélyt nem jelent a Munkaidőre, nyugodtan beengedhetem az épületbe. Rendben.

Ezzel Szigorú Tekintetű Biztonsági Őr leteszi a telefont és odaszól a még mindig halkan dalolászó Lehetséges Kisördögnek:

— Menjen Lehetséges Kisördög, Valószínű Vámpírka várja Önt. A Legszebb Emelet Leghosszabb Folyosóján van az irodája. A Teljesen Üvegből Készült Emeletes Liftet balra találja, a Roppant Tágas Csarnok végében.

Lehetséges Kisördög áttrappol a Roppant Tágas Csarnokon, egészen a Teljesen Üvegből Készült Emeletes Liftig. Erről a liftről mindössze annyit kell tudni, hogy egykoron Willy Wonka csokigyárában volt, de onnan ellopta a Munkahelyi Maffia, és upgrade verzióként hozzáfejlesztettek egy emeletet, amiben a Hónap Dolgozója szorgoskodik Íróasztalával és Kényelmetlen Székével együtt, így mindenki megfigyelheti bármikor, mit kell csinálni Munkaidőben a Nagyon Fontos Munkahelyen.

Miután Lehetséges Kisördög beszáll a liftbe, ismerős csokiillat csapja meg az orrát.

— Ahá — gondolja — ez tényleg az a lift, amit elloptak Willy Wonka csokigyárából.

Gyorsan tekergetni kezdi szarvacskáit és bekapcsolva a Csápocskákat leadja ezt a fontos információt Minden Létezőnek.

A Teljesen Üvegből Készült Emeletes Lift nagyon gyorsan felrepíti Lehetséges Kisördögöt a Legszebb Emeletre. Útközben próbálkozik, és nagyot nyújtózkodva megkocogtatja a lift plafonját, hogy az emeleten szorgoskodó Hónap Dolgozója hátha letekint rá, ám az meg sem hallja kopogtatását.

Felérve a Legszebb Emeletre Lehetséges Kisördög teljesen elámul. Gyönyörű panoráma tárul szeme elé, az egész emeleten kifogyhatatlan, ingyenes üdítő, csoki és sütiautomaták működnek, úton-útfélen hatalmasra nőtt, szépen gondozott növények burjánzanak, és két csöndes sarokban is szivárvány-színekben pompázó, apró kis szökőkutakat vél felfedezni körülöttük nagy, süppedős bőrfotelekkel. Néha be-becsapódik egy-egy ajtó, kilép rajta egy elegáns Dolgozó vagy Dolgozónő, kezükben laptopokkal vagy okostelefonokkal sietnek egy másik ajtó felé, meglepő módon soha nem pillantanak fel egy percre sem a képernyőről, hogy megcsodálják a gyönyörű panorámát, vagy megálljanak lazítani az egyik finomságukat kínáló automatánál, esetleg pihentessék szemüket a szökőkút vizén, a burjánzó növények izgő-mozgó levelein, miközben elnyújtóznak a kényelmes bőrfotelek egyikében.

Lehetséges Kisördögnek eszébe jut, elfelejtette megkérdezni, melyik irodában dolgozik Valószínű Vámpírka, így kénytelen odafordulni az egyik Dolgozóhoz, aki épp mellette halad el.

— Khm-khm. Bocsásson meg kedves Dolgozó… nem tudja véletlenül hol találom Valószínű Vámpírka irodáját?

A Dolgozó először felháborodva tekint fel a képernyőjéről, de aztán megakad tekintete Lehetséges Kisördög szarvacskáján és megenyhül arckifejezése, válaszol neki, meglepően barátságos hangon:

— Jó Napot, Lehetséges Kisördög. Jól ismerem Valószínű Vámpírkát, az irodáját az Leghosszabb Folyosó Északi Szárnyában találja, könnyen fel fogja ismerni, mert hópihék szivárognak ki az ajtaja alól és a tábláján furcsa formájú jégcsapok lógnak. Arra, arra van az északi szárny — mutatja Lehetséges Kisördögnek, aztán már vissza is fordítja tekintetét a képernyőre, és tovább siet a Leghosszabb Folyosón.

Lehetséges Kisördög megköszöni a segítséget, és tovább trappol a Leghosszabb Folyosón. Útközben farkincájával felborít egy egzotikus növényt, amelyet visszaállít a sarokba, majd sűrűn elnézést kér tőle. Ahogy közeledik az Északi Szárny felé, egyre jobban didereg, így néha meg-megrázza popóját és farkincáját, hogy a kihulló szikrácskák átmelegítsék. El is jut Valószínű Vámpírka irodájáig, ahol valóban furcsa formájú jégcsapok lógnak a névtábláján, és hópihék szöknek ki az iroda ajtaja alól. Igaz, Dolgozó elfelejtette megemlíteni, hogy szél is fújdogál a Leghosszabb Folyosó ezen részén, olyan dermesztően hideg szél, hogy még Lehetséges Kisördög is meglepődik.

Kopogtat az iroda ajtaján, de nem hall semmiféle választ.

Kopogtat újra, aztán még egyszer, de csak a dermesztően hideg szél süvítését hallja.

— Egyefene — gondolja — én bemegyek, úgyis vár rám Valószínű Vámpírka.

Mikor benyit az irodába, a kilincs kezében marad, valószínűleg megfagyott és letört, az alternatív valóságban gyakorta megesik az ilyesmi.

Lehetséges Kisördög zavartan eldugja a háta mögé a kilincset, és farkincájával becsukja az ajtót, majd egy helyben toporog — hátha észreveszi őt Valószínű Vámpírka.

Merthogy ő nem látja Valószínű Vámpírkát sehol sem a szobában, csak egy hatalmas hókupacot!

— Szia Vámpírka! — köszön barátjának, hátha érkezik válasz valahonnan, és ekkor döbben rá, hogy a hókupac maga Valószínű Vámpírka, egészen nyakig be van havazva, és ami még ennél is furcsább, a fülén egy fülvédőhöz hasonlatos szerkezet van… először Lehetséges Kisördög azt gondolja, talán megirigyelte tőle a fehér nyuszis fülvédőt, ám később rájön, hogy ennél sokkal rosszabb dologról van szó.

Még mindig kezében a letört ajtókilinccsel, amit most már kissé kétségbeesve szorongat markában:

— Hahó Vámpírka! Emlékszel rám? Én vagyok az, Kisördög!

Semmi válasz, Valószínű Vámpírka meredten néz a képernyőre, kezei még szabadon mozognak, fáradhatatlanul kopácsolnak a billentyűzeten, azt Valamiért nem temette be a hó.

— Valamit tennem kell, méghozzá AZONNAL — mondja Lehetséges Kisördög, most már teljesen kétségbeesve.

Eldobja a kezében szorongatott ajtókilincset és szarvacskáival, kezeivel és farkincájával nekilát kiásni a teljesen behavazott Valószínű Vámpírkát. Sikerül is neki, ásás közben néha meg-megrázza popóját és dúdolgat is, így aztán a pattogó szikrák és hangjának melege fölolvasztják a havat, megkönnyítve munkáját.

— No, kész is vagyunk. Helló Vámpírka, most már nem vagy behavazva, hallasz engem?

Csakhogy még most sem érkezik válasz. Kicsit elkámpicsorodik Lehetséges Kisördög. Aztán gondol egyet, farkincájával lesöpör néhány Teljesen Jelentéktelen Riportot az asztalról, hogy felülhessen, és felpattan oda, leül közvetlenül Valószínű Vámpírka monitorja mellé. Miután elhelyezkedett az íróasztalon, harangozni kezd lábacskáival és vár. Néha bedől a monitor elé, és azt mondogatja:

— Huhúúúúúúúú!

Miután ez sem használ, lekapja a letölthető bikini felsőrészét és beköti vele Valószínű Vámpírka szemét, ahogy a motorosok szokták viselni a motorosszemüveget. Ám Valószínű Vámpírka kezei fáradhatatlanul kattognak tovább a billentyűzeten.

Lehetséges Kisördög egy pillanatra megint összeráncolja homlokát aztán:

— Hát én ezt nem értem… vagyis, rájöttem!!! — odanyúl a fülvédőhöz hasonló szerkezethez, ami Valószínű Vámpírka fülén van, felemeli azt, és bekiabál alá:

— Hahó, Vámpírka, nézd csak ki van itt!

Valószínű Vámpírka kezei megállnak, abbahagyják a kattogtatást a billentyűzeten, és jobbra-balra nézne, ha látna valamit, de nem lát, mert Lehetséges Kisördög letölthető bikinijének felsőrésze épp a szemeit takarják.

— Jaj, Vámpírka, ne haragudj — és ezzel lekapja a letölthető bikinifelsőt Valószínű Vámpírka arcáról és eldobja a szoba egyik sarkába, valószínűleg oda, ahol már a kilincs is landolt.

— Sziamia, Kisördög! De jó hogy itt vagy! Teljesen be voltam havazva, ki sem látszottam a Nagyon Fontos Munkahely Jelentős és Teljesen Jelentéktelen Riportjaiból.

— Hát igen, azt láttam.  Mondd csak Vámpírka, mit hallgatsz ezen a fülvédőn, mert olyan furcsán viselkedsz tőle.

— Tessék, Kisördög, hallgass csak bele.

— DOLGOZNI KELL! HASZNÁLD KI A MUNKAIDŐT! EZ A NAGYON FONTOS MUNKAHELY! DOLGOZNI KELL! HASZNÁLD KI A MUNKAIDŐT! EZ A NAGYON FONTOS MUNKAHELY!

Lehetséges Kisördög elképed egy pillanatra, majd így szól:

— Vámpírka, ezeket úgy hívják, hogy Borzasztóan Hülye Hiedelmek. Tudod, hogy nem lenne szabad egész álló nap ilyeneket hallgatni, még akkor sem, ha valószínűleg a Nagyon Fontos Munkahelyen vagy. Nekem azt üzeni most Minden Létező a Csápocskáimon, hogy az Álmodozás és Bolondozás is egy Nagyon Fontos és Kreatív Munka, erre is feltétlen időt kell szakítani.

Valószínű Vámpírka elgondolkozik, gondolkozás közben megakad tekintete először Lehetséges Kisördög kalimpáló lábacskáin, aztán formás kis halmocskáin, majd végül pajkosan hunyorgó tekintetén és ezt mondja:

— Azt hiszem, igazad van, Kisördög. Itt az ideje, hogy álmodozzunk és bolondozzunk kicsit együtt. Van kedved hozzá?

— Hát persze hogy van, Vámpírka, veled Bármikor.

Valószínű Vámpírka csak most tekint körbe és látja, hogy a hó szinte teljesen eltűnt az irodából:

— Mondd csak, Kisördög, te szabadítottál ki engem? Mert itt most már egész kellemes idő van.

Lehetséges Kisördög teljesen elpirul, a padlót nézi, illetve lábujjait számolgatja, és közben motyogja:

— Azt hiszem, igen…

— Oh, Kisördög, hogyan tudnám ezt neked megköszönni? — kérdezi Valószínű Vámpírka.

— Hááááát… Egy Picit Neveletlen Puszi azt hiszem, megteszi — válaszolja Lehetséges Kisördög és váratlanul felemeli fejét és belenéz Valószínű Vámpírka szemeibe, nagyon bátran és nagyon kedvesen.

— Azt hiszem, Picit Neveletlen Pusziból nekem rengeteg van készleten — mondja nevetve Valószínű Vámpírka.

— Gyere csak ide hozzám, Kisördög, hadd öleljelek át, hogy átadhassam azt a Picit Neveletlen Puszit.

Lehetséges Kisördög odalép Valószínű Vámpírkához és engedi, hogy átöleljék és megpuszilják picit neveletlenül.

Pár perccel és egy Picit Neveletlen Puszival később Lehetséges Kisördög megkérdezi:

— Mondd csak Vámpírka… lehet viszont-neveletlenkedni? — és közben nagyon ártatlanul rebegteti a szempilláit.

— Persze, hogy lehet, Kisördög, nem puszi formájában is akár.

Mialatt Valószínű Vámpírka irodájában jó néhány percig tartó viszontneveletlenkedés történik puszi és nem puszi formájában, az iroda ajtajáról leolvadnak a jégcsapok, az utolsó hópihe is eltűnik az ajtó alól, és végül a Leghosszabb Folyosón régóta süvítő dermesztő szél is megáll.

Egyszer csak halk koppanás hallatszik odabent az irodában. Valószínű Vámpírka és Lehetséges Kisördög kibontakoznak a viszontneveletlenkedős ölelésből, és a földre néznek, ahol közvetlen előttük egy sötét színű, tojás formájú tárgy pörög először gyorsan, aztán egyre lassabban.

Lehetséges Kisördög arca felderül, lehajol a furcsa formájú tárgyért, és azt kezében forgatni kezdi.

— Ne ijedj meg Vámpírka, ez egy Időtojás. Ha az örökkévalóság lényei nagyon kedvelik egymást, előfordul, hogy Minden Létező ajándékoz egy ilyet nekik, így a tér és idő korlátait átlépve bármikor üzenhetnek egymásnak az alternativ valóságok világaiban. Az egyik fontos dolog, az Időtojás csak azoknak a kezében lép működésbe, akik igazán kedvelik egymást. Meg kell fogni az Időtojást, és arra kell gondolni, akit látni szeretnél, vagy akinek üzennél. Várj, megmutatom, hogy működik!

Lehetséges Kisördög finoman megszorítja kezével az Időtojást, és szemmel láthatóan gondol Valakire, akit nagyon és igazán kedvel. Az Időtojás rubinszerűen izzani kezd Lehetséges Kisördög markában, és néhány pillanatra láthatóvá válik Kisbarátja, Fülike Hercegnő az Időtojás közepében. Aztán rövid idő után elhalványul, és a tojás felülete ismét sötét, bársonyosan fekete lesz.

— Sikerült Kisördög? Üzentél Kisbarátodnak? — kérdezi Valószínű Vámpírka.

— Hát persze, hogy sikerült! Megbeszéltük, hogy találkozunk hamarosan. Azt mondta nekem, hamarabb, mint gondolnám, azt viszont nem volt hajlandó elárulni, hogy hol. No mindegy, úgyis úton vagyok Valahová, csak közben teljesen váratlanul és teljesen eltévedtem. De azt hiszem — és itt egy pillanatra elhallgat Lehetséges Kisördög és huncutul az ajkába harap —, nem is olyan nagy baj ez.

Ezzel Valószínű Vámpírka markába nyomja az Időtojást, egy ideig összeakadnak az ujjaik, de észre sem veszik, mert Lehetséges Kisördög úgy néz Valószínű Vámpírkára, hogy felfedezni véli annak szemében az összes valószínűséget.

Hirtelen kopogás zavarja meg őket és szétrebbenek, akár a pillangók.

— Valószínű Vámpírka! — szól egy szigorú és sürgető hang az ajtó mögül. — Itt van? Szeretném, ha a Jelentéktelen Riportot minél hamarabb, vagy most azonnal behozná az Unalmas Megbeszélésre, amit mindjárt kezdünk az irodámban.

Valószínű Vámpírka egy szót sem szól, úgy tesz, mintha éppen egy másik valószínűségben tartózkodna. Rákacsint Lehetséges Kisördögre, és meg se moccan.

— Halló, Valószínű Vámpírka, hall engem?

Egy ideig még kaparászik az ajtón Valószínű Vámpírka főnöke, aztán feladja és továbbsiet a Leghosszabb Folyosón, valószínűleg az Unalmas Megbeszélésre.

Lehetséges Kisördög mosolyog Valószínű Vámpírkára.

— Jaj, Vámpírka, ez nagyon kedves volt tőled, de én még véletlenül sem szeretném, ha bajba kerülnél miattam. Amúgy is úton vagyok Valahová, és azt hiszem, most már nem is vagyok eltévedve, úgyhogy megyek is tovább, hogy dolgozhassál. Csak jusson eszedbe néha, vagyis inkább gyakran lekapni a fejedről azt a szörnyűséget — ezzel arra a fejhallgatóra mutat, amiből még most is bugyognak elő a Borzasztóan Hülye Hiedelmek — és ha úgy adódik, használni az Időtojást, hogy átmelegítsen mindazoknak a képe, akiket nagyon és igazán kedvelsz.

Valószínű Vámpírka az ajtóhoz lép, hogy kiengedje Lehetséges Kisördögöt, ekkor veszi észre, hogy a kilincs eltűnt.

— Ne haragudj Vámpírka, azt hiszem, letörtem a kilincset, mikor bejöttem. De várj egy kicsit — és elszalad a szobának abba a sarkába, ahová valószínűleg eldobta a letört kilincset és a letölthető bikini felsőrészét. Egy szempillantás alatt újra ott van az ajtónál, kikapja Valószínű Vámpírka kezéből az Időtojást, és egy apró villanással visszaforrasztja a kilincset.

— No, ezzel meg is volnánk. Nagyon köszönöm, hogy fogadtál a Nagyon Fontos Munkahelyeden, kedves volt tőled, Vámpírka.

— Igazán nincs mit, Kisördög, neked mindig örülök, veled fantasztikusan lehet álmodozni és bolondozni — mondja mosolyogva Valószínű Vámpírka és odahajol hozzá, hogy még egy utolsó neveletlen puszit helyezzen el Lehetséges Kisördög ajkain.

Egy neveletlen puszival később…

— Ööööööö… Arra gondoltam, Vámpírka, hogy itt hagyom neked a letölthető bikinim felsőrészét is, jól jöhet ez még neked, ha esetleg megint teljesen behavazódnál. Csak a kezedbe kell fogni, és apró szikrák pattognak ki belőle — majd Valószínű Vámpírka kezébe nyomja a letölthető bikini felsőrészét.

— Nem fog ez neked hiányozni? — kérdezi Valószínű Vámpírka, és érdeklődve forgatja kezében a kis ruhadarabot, igaz, szemei néha visszakalandoznak Lehetséges Kisördög formás kis halmocskái felé.

— Ó dehogy, útközben Valahová majd beugrok a Szexmanók boltjába, és veszek egy másikat — feleli vidáman Lehetséges Kisördög.

— Hát jó — szól Valószínű Vámpírka, aztán kitárja az ajtót a Leghosszabb Folyosóra és kiengedi Lehetséges Kisördögöt az irodájából.

— Pusszancs tappancs — mondja és illedelmes puszikat hint Lehetséges Kisördög lábacskáira.

— Szia, Vámpírka, vigyázz magadra! — pukedlizik Lehetséges Kisördög, majd egy halk pukkanás kereteiben eltűnik a Legszebb Emelet Leghosszabb Folyosójáról, hogy folytassa útját Valahonnan Valahová.

Valószínű Vámpírka nyújtózik egyet. A képernyőjén váratlanul vastag betűs felirat jelenik meg:

— TISZTELT VALÓSZÍNŰ VÁMPÍRKA! ÖNNEK AZONNAL FELHASZNÁLHATÓ SZABADIDŐÁTUTALÁSA ÉRKEZETT!

Valószínű Vámpírka elmosolyodik, aztán felpattan székéből és elindul a Legszebb Folyosón, pihenteti szemét a szépen gondozott, burjánzó növények izgő-mozgó levelein, megcsodálja a gyönyörű panorámát a Teljesen Üvegből Készült Emeletes Lifthez közel. Pár másodpercig tartó homlokráncolás után felhívja a liftet, belépve a fülkébe, benyomkodja rajta az összes gombot, a Hónap Dolgozója pedig semmit sem vesz észre ebből. Elégedett mosollyal arcán tovább sétál a lifttől az egyik finomságot kínáló automatához, szerez magának egy pohár illatos, gőzölgő mentateát és egy szokatlanul finom muffint, majd leül a kényelmes bőrfotelek egyikébe. Mire elfogy a mentatea és a szokatlanul finom muffin, már pontosan tudja, milyen színekben pompázik a közeli szökőkút, és hány vízcsepp táncol a közepében. Hirtelen elmosolyodik és zsebébe nyúl, előkapja az Időtojást és megforgatja markában. Az egy pillanatra felizzik, közepén Lehetséges Kisördög barátságos arcocskájával.

5 év 3 komment

 

Távol az ország fővárosában tomboló szibériai hidegtől, az alternatív valóság egy pontján, szubtrópusi környezetben a gyorsan és szabadon száguldozó Valószínű Vámpírka váratlanul összeütközik Lehetséges Kisördöggel, aki épp úton van a Szörnyike- Etológiai Egyetem tanszékére.

— Sziamia, kisördög!

Lehetséges Kisördög első pillanatban totálisan zavarba jön, mukkani sem tud, mindössze a processzorai dolgoznak odabent, és erre az eredményre jut:

„Oh, ma miért pont a letölthető bikinimet vettem fel? ha ezt tudom….!”

Valószínű Vámpírka megköszörüli a torkát — hiszen még most sem érkezett válasz a barátságos üdvözlésre, és odanyúl Lehetséges Kisördög arcához, felemeli a bal oldali fehér nyuszis fülvédőt Lehetséges Kisördög helyes kis füléről, közelebb hajol hozzá, és artikuláltan, lassan tagolva, széles mosollyal arcán mondja:

— Ku-kucs-kaaaaa!

Lehetséges Kisördög rátekint Valószínű Vámpírkára ártatlan szemeivel:

— Ah, szia Vámpírka, hogy s mint?

Miközben erre gondol:

„Hát ezért nem hallottam semmit!”

Valószínű Vámpírka — még mindig széles mosollyal arcán — leveszi a fülvédőt Lehetséges Kisördögről, majd érdeklődve forgatja kezében. Ránéz ismét Lehetséges Kisördögre, vidáman szól hozzá.

— Köszönöm szépen, én remekül. Főképp, hogy így egymásba futottunk. Csak nem fázol Kisördög?

Lehetséges Kisördög egyre mélyebben néz Valószínű Vámpírka ezerszínű szemeibe, olyan mélyen, hogy szinte már az összes valószínűséget képes felfedezni benne.

— Nem, nem fázom, sőt határozottan úgy érzem, nagy a forróság itt.

Sóhajt egy nagyot és váratlanul lepattan róla a letölthető bikini felsőrésze. Miközben Valószínű Vámpírka ezerszínű szemei továbbsiklanak — kicsit lefelé — Lehetséges Kisördög formás kis halmocskái felé, kicsit elkámpicsorodott hangon szól hozzá:

— Milyen kár, pedig ha fáznál, szívesen karjaim közé vettelek volna, tudod, Valószínű Vámpírka ölelésének melegítő és egyéb pozitív mellékhatásairól már rengeteg tudományos feljegyzés született — és egy nagy kacsintással zárja a mondatot.

— Hümm, hümmm —  gondolja  Lehetséges Kisördög, ismét sóhajt egy nagyot és a letölthető bikini bugyija is lehullik róla. Védekezőn maga elé fonja karjait, és még ártatlanabbul néz Valószínű Vámpírka szemeibe:

— Brrrrr… azt hiszem, elvesztettem a letölthető ruhácskámat, most már borzasztóan fázom. Ha gondolod, megmutathatod, hogy működik a Valószínű Vámpírka ölelés melegítő mechanizmusa, és majd a Szörnyike- Etológiai Egyetem tanszéken a szabad témás kutatások körében publikálok róla egy tudományos értekezést.

Valószínű Vámpírka is egyre mélyebben néz Lehetséges Kisördög huncut szemeibe, olyan mélyen, hogy már szinte az összes lehetségességet felfedezni véli benne. Kitárja két karját, szemét le nem veszi Lehetséges Kisördögről, az pedig lassan odalépked lábacskáin, egyre közelebb hozzá. Átölelik egymást és összeérnek, a csendben semmi mást nem hallani csak az örökkévalóság eme két pajkos lényének csendes, némiképp izgatott szuszogását. Valószínű Vámpírka felől egyszer csak:

— Szniffszniffszniff…

Beleszagol Lehetséges Kisördög hajába, miközben karjában tartja Lehetséges Kisördög határozottan egyre forrósodó testét.

— Nyüffnyüfffnyüffff— válaszolja Lehetséges Kisördög.

— Miért nyüffögsz kisördög? — kérdezi Valószínű Vámpírka.

— Oh, hát nem is tudom… — és belefúrja fejét Valószínű Vámpírka erős vállainak egyik gödrébe.

Valószínű Vámpírka megérinti Lehetséges Kisördög állát és felemeli arcát, hogy ismét szemébe nézhessen:

— Mondd csak el nekem.

— Ó Vámpírka… Hát az úgy volt… — hebeg-habog Lehetséges Kisördög — hogy… a szexmanók és álommanók elkóboroltak, pedig már nagyon régóta együtt dolgoztunk közösen a Tudat Alatti és Tudat Feletti Mozgalmakban. Mióta kóborolnak és éheznek, az Időn és Téren Túli (Teljesen Elképzelhető) Varázskastélyból eltünedeznek a kincsek, és Minden Létező azt üzente, hogy a kincsek felfedezése nélkül az emberekben kialszik a Gyermeki Kíváncsiság talán örökre, és ha ez bekövetkezik, akkor Unalmas Monotónia elfoglalja  Minden Létező trónját a Föld nevű bolygón  — ami egy a valószínű univerzumok varázslatos bolygói közül —  lakóit pedig megfertőzi a közönyös depi nevű roppant veszélyes betegség. Az én feladatom felkutatni olyan bátor hősöket, akik hajlandóak az eltűnt kincsek nyomába eredni és összeterelgetni, visszaszelídíteni az elvadult szexmanókat és álommanókat.

— Hümm-hümm — elgondolkozik Valószínű Vámpírka, miközben kezei lassan lecsúsznak Lehetséges Kisördög hátán, finoman simogatva bársonyos bőrét, le egészen gömbölyödő popsijáig, aztán vissza a vállacskákhoz.

— És mondd csak Kisördög, hogy állsz ezzel a feladattal? — kérdezi, és tekintetét Lehetséges Kisördög tekintetébe fúrja, jobban, mint amennyire bárki is lehetségesnek gondolná.

Lehetséges Kisördög felvidul, igaz előtte egy pillanatra összeráncolja homlokát:

— Egy kincset te már megtaláltál a valószínű univerzum varázslatos bolygójának egyik szigetén, az egyik alternatív valóság téridőpontján, a csodálatos hírű vadászösztönöd vezetett el odáig. Nem emlékszel rá?

Valószínű Vámpírka egy pillanatra elfordítja tekintetét, koncentrál majd…

— Oh, igen, emlékszem már! — és bal kezének ujjait most Lehetséges Kisördög tincsei közé temeti, és játszani kezd velük.

— Nem is tudom, Kisördög. Nagyon sok dolgom van mostanában. Ám véletlenül sem szeretném, ha az általad emlegetett katasztrófa bekövetkezne, borzasztó lehet egy olyan bolygón élni, amin Unalmas Monotónia uralkodik, nem, ezt még elképzelni sem tudom, annyira szörnyű. Biztos kitalálunk valamit.

Lehetséges Kisördög egy pillanatra megkönnyebbül, nagyot szusszan.

— Igen, tudom én, te vagy a legalkalmasabb, hogy egy ilyesfajta küldetés biztosan sikerüljön… csak hát… — Lehetséges Kisördög elnéz jobbra-balra, furcsán mozgatja nóziját, mocorogni kezd Valószínű Vámpírka karjai között. Orra alatt halkan motyogva folytatja, lehajtja fejét, és beszéd közben lábujjait mozgatja és figyeli.

— Úgy hallottam bizalmas ismerősöktől, hogy az idő határaival nem vagy nagy barátságban. Tudod… azt gondolni vagy hinni Minden Létező egyik legkreatívabb játékáról, hogy az valami olyan, amit Időhöz, Térhez, Határokhoz, sőt Határ-időkhöz lehet kötni; teljesen értelmetlen, mert akkor a kincsei is láthatatlanok maradnak előtted. És hát… meggyőzni sem lehet senkit, mert a Szabad Akarat törvénye szerint az örökkévalóság lényei azt hisznek és gondolnak, amit akarnak, ez az egyik legfontosabb Törvény.

Valószínű Vámpírka komolyan néz maga elé, majd megszólal:

— Meglátjuk, Kisördög, meglátjuk. Valószínűleg van megoldás… ha mást nem, beszerzem a Szuper Kincskereső Szemüveget, amely tér-időtől függetlenül is segít felkutatni a kincseket és elvégzek egy Szexmanó/Álommanó Pásztor Képző Kurzust. Kezdetnek talán ennyi is megteszi. Mit gondolsz?

— Micsoda ötlet! Ez tetszik nekem — mosolyog Lehetséges Kisördög, és közben mocorog Valószínű Vámpírka meleg tenyerei között.

— Oh, jaj nekem — és egyik kezét felemelve kisördög-szarvacskáját elkezdi csavargatni. — Úgy hallom, hogy hívnak, lassan tovább kell mennem, pedig olyan finom volt itt átmelegedni a karjaid között.

Valószínű Vámpírka még egyszer alaposan magához szorítja Lehetséges Kisördögöt, egyik markában annak popsijával, közben szippantva még egy nagyot Lehetséges Kisördög hajának illatából.

— Ha szükséged van még további tapasztalatokra szabad témás kutatások tekintetében, csak jelezném, szoktam errefelé és ehhez hasonló valószínűségekben száguldozni — mondja Valószínű Vámpírka, és ismét mélyen belenéz Lehetséges Kisördög szemébe.

 — Ez nagyon kedves tőled, azt hiszem, én is szoktam errefelé és ehhez hasonló lehetségességekben felbukkani — és visszanéz Valószínű Vámpírka szemébe, olyannyira valószínűen, hogy már majdnem valósággá válnak mindketten.

Lehetséges Kisördög egy finom puszit lehel Valószínű Vámpírka ajkára és kihasználva annak meglepettségét:

— Vámpírka, nem kérhetném vissza a nyuszis fülvédőmet? Most hogy elvesztettem a letölthető bikinimet, feltétlenül szükségem van rá, mert teljesen pucéran nem lehet megjelenni a Szörnyike- Etológiai Egyetem tanszékén.

Valószínű Vámpírka felocsúdva a váratlan pusziból megszólal:

— Hát persze, Kisördög, majd én felteszem rád.

A közelben pulzáló elektronfelhőről lekapja a nyuszis fehér fülvédőt, és visszahelyezi Lehetséges Kisördög helyes kis füleire.

— Legmélyebb tisztelettel most búcsúzom tőled, Vámpírka! További jó utat! — mondja Lehetséges Kisördög, és közben pukedlizik egyet.

— Pusszancs tappancs — mondja Valószínű Vámpírka és egy-egy puszit lehel Lehetséges Kisördög lábacskáira — amelyeken nyoma sincs semmiféle patának.

Egy pillanat sem telik el, és halk pukkanás, Lehetséges Kisördög eltűnik, Valószínű Vámpírka pedig egy meghatározhatatlan sebességű suhanás közben tovább száguld az alternatív valóságok végtelen mezején.

 

 

Az alternatív valóság azon pontján, ahol találkozott az  örökkévalóság eme két pajkos lénye, egy ideig még apró csillámló, szikrázó atomok pulzálnak ezüstös- vörös- fekete-fehér színekben. Ha véletlenül arra jársz, biztos néhány rád tapad és megmagyarázhatatlan jókedv fog el, olyan, amely átmelegíti az Univerzum bármelyik lakóját.

 

6 év 5 komment

 

 

széles dohányillatú tenyered szétterül a lepedőn 
ujjaid úgy pihennek ott 
mint vadrózsaszirmok a betonon 
erős vihar után 
elmondatlan meséket tapintok ki 
bőröd alatt 
halovány sebhelyek csuklóidon 
egy új gondterhelt ránc a szemöldökök közt 
arcodon őszülő borosta 
félig tönkretett szervek húsba gyúrt lágy partjai 
nyugtalan természeted ficánkol körülöttem 
miképp véletlen megpendített húrok vibrálnak 
elhalkulva egy elhagyott cselló lelke felett 
visszamaradt töredékei a történetnek 
amelyben nincsenek idegenek 
vagy hosszú utazás messzi földre 

egyszer volt 
egy összefirkált porcelán teáskanna 
törékeny 
mélysötétkék 
kecses formájú 
rajta leheletvékony 
ragyogón fehér spirálok 

6 év 4 komment

sürgősen eladó

újszerű állapotban

hazafias gőg

beazonosítatlan származású

DNS-ben átörökíthető

ésszerűtlenül tárolt

feldolgozatlan

poszttraumás stresszgyűjtemény

korhatáros karikákkal kidekorált

időutazásra is alkalmas

peepshow trafikhálózat

egy darab

megváltásmániában szenvedő

mutyizásra erősen hajlamos

miniszterelnök

ugyanitt

babértisztítást vállalok

ciril bátorsággal felszerelt partizánoknak

kedvezményes áron

Fenyvessy Szilva Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.