Kiss-Teleki Rita Szerző
Vezetéknév
Kiss-Teleki
Keresztnév
Rita
Ország
Hungary
1 hónap 3 komment

 

azt hiszem már egész pici
koromban hallottam róla
anyuék mesélték hogy az egyik
papámnak is volt
távoli dolognak tűnt
és arra gondoltam hogyha
jó leszek talán nem is kér belőlünk
aztán apumama is találkozott vele
akkor már nagy voltam
és kicsit féltem is
onnantól mindig ott volt
mint egy háttérzene
hiába az ember mindent összehisz
de a nagynénit is megtalálta
meg a nagybácsit
meg a feleségeket
aztán apu jött ő volt hátra
már ismerős volt a jelenet
mikor anyut behálózta
gyors volt és nemigen viccelt
és úgy vette el tőlünk hogy
előtte bedobta nekem a ziccert
bár nem volt túl elegáns
azóta itt van mint
kalkulációs tényező
és hidegebb mint bármi más
de perzselően érzékelhető

4 hónap 1 Komment

Tudom, nem hallod,
csendjeink összemosódnak.
Hallgatok én is,
hű cselédje a szónak.
Szobád emléke börtön,
az ágyad, az utolsó lélegzet,
dőljön rám nyugodtan,
te már eleget viselted.
Tudom, nem hallod,
rám hagytad csendünk tébolyát.
Hallgatok én is,
így hordozom tovább

5 hónap Nincs Komment

 

vihar készült keserű beteg évek
már a ház előtt álltunk mikor lecsapott ránk
én nem akartam menni neked kötelességed
emlékszem csupa víz volt a ruhánk
az egész valahogy sosem állt össze
jó ha tudod én sohasem bírtam
(most már tudod hogy ők se)
amit túl sokat mondanak alig van
gondoltam ők vagy én nekem mindegy is
felszáradt könny a nap is sütni kezdett
eljegyzés két igen egy marék rizs
igen el lehet menni minden mellett
mára valahogy belénk nőtt
most mit mondjak hogy csupa víz volt a ruhánk
hogy úgy álltunk ott a ház előtt
te tudtad (én tudom) mi várt ott ránk


5 hónap 2 komment

 

ha belépsz az ajtón a cipődet vedd le

hazajöttél munka után nem voltál velem se

korán volt reggel a kávé is hideg lett

forrón a méz a tej ha mellém tetted

egymás felé az idő ha múlik

te messze én itthon egész a házunkig

belépsz az ajtón mindegy hogy hol jártál

szeretlek jobban én mindenki másnál

5 hónap 2 komment

hajad sűrűje ősze

szavad erős közérthető

rajtam minden kacifántos

emlékem koromszín lepedő

volt anyám apám

nyáríz mosolygós tölcséren

rábízva percek a pillanat

hirtelen múlik el törékeny

sem anyám sem apám

szavad erős közérthető

neked meg mindened

rajtam koromszín lepedő

fösvény konoksággal

nyáríz mosolygós tölcséren

cipelem gyengeségemet

hirtelen múlik el törékeny

6 hónap 4 komment

Takaró alá bújok a csend elől,

hallom, ahogy a falhoz koccan,

dúdolnék pár hangot,

de megakadnak a torkomban.

Sötétség mered a dallam végén

és nő, egyre nagyobb lesz,

sokkalta nagyobb a takarónál…

már anyámat várom a csendhez.

Az arcot, a hangot, ahogy

az életet belém kacagta,

borzadva várom, de nem jön…

és egyre fogy az arca.

6 hónap 2 komment

 

Nyersen még szép kalácsnak látszott,

mosolyogva kelt nagyra,

tettem bele cukrot, mákot,

gondoltam, elteszem holnapra.

Aztán sütés közben összeesett,

nyúlós massza a kéreg alatt,

végül csak egy jól elcseszett

megégett kalácsunk maradt.

Túl sok volt a töltelék,

ahogy a könnyem is patakokban,

neked meg épp elég

lett volna, hogy a sírást abbahagyjam.

Az az elrontott sütemény

egész nap itt kísértett,

meg ahogy azt mondtad;

jó, de azért kívül szép lett.

Mi van, ha holnap én leszek elcseszett,

ahogy ma a kalács?

Megérted te is a lényeget,

vagy megint csak valaki más?

7 hónap Nincs Komment

 

 

Értesz? Nem értesz. Legalább próbálnád meg.

Tudlak én így is szeretni; csak hát nehezebb.

Mintha nekem kellene cipelni mindent,

este leteszed a fejed, az meg biccent…

bele az éjszakába – könnyű neked.

Engem nem engednek a gondolatok,

te horkolsz míg én ébren vagyok.

Hogy lehetsz egyszerre váram és poggyászom?

Talán nincs is válasz, ezért nem találom.

De a világunk kerek… gyere csak, nézd meg,

hisz én mindezzel együtt tudlak szeretni téged.

7 hónap Nincs Komment

 

 

Lehet így is sírni;

száraz szemekkel,

mikor a bánat a szív felé szakad.

A világnak nem a könny kell,

az csak befelé szivárog,

ott épít fel vastag falat

ahová úgy sem látnak mások.

Az én könnyeim terhe

is csak rakódik vastagon,

a lelkem nyöszörög…

és ezt… most csak én hallhatom.

De ezt az apró cseppet

itt, az égő szemem sarkában –

feléd fordulok –

ezt teneked vigyáztam.

7 hónap Nincs Komment

 

 

Itt a helyem, pont itt,

ahol éppen most vagyok.

Elfogadom magam, téged,

meg amit a sors adott.

Nem hasonlítok másra,

bennem ez van, megmutatom,

úgy halmozok hibát hibára,

mintha ez lenne a feladatom.

És hogy ki mit gondol –

ugyan kit érdekel?

Nem bújok sem mögéd

sem senki elől el.

Pici része vagyok én az egésznek,

keszekusza, összetett,

néha fejcsóválva néznek,

néha meg el… a fejem felett.

Kiss-Teleki Rita Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.