azt hiszem már egész pici koromban hallottam róla anyuék mesélték hogy az egyik papámnak is volt távoli dolognak tűnt és arra gondoltam hogyha jó leszek talán nem is kér belőlünk aztán apumama is találkozott vele akkor már nagy voltam [… Tovább]
Tudom, nem hallod, csendjeink összemosódnak. Hallgatok én is, hű cselédje a szónak. Szobád emléke börtön, az ágyad, az utolsó lélegzet, dőljön rám nyugodtan, te már eleget viselted. Tudom, nem hallod, rám hagytad csendünk tébolyát. Hallgatok én is, így hordozom tovább
vihar készült keserű beteg évek már a ház előtt álltunk mikor lecsapott ránk én nem akartam menni neked kötelességed emlékszem csupa víz volt a ruhánk az egész valahogy sosem állt össze jó ha tudod én sohasem bírtam (most már [… Tovább]
ha belépsz az ajtón a cipődet vedd le hazajöttél munka után nem voltál velem se korán volt reggel a kávé is hideg lett forrón a méz a tej ha mellém tetted egymás felé az idő ha múlik te messze [… Tovább]
hajad sűrűje ősze szavad erős közérthető rajtam minden kacifántos emlékem koromszín lepedő volt anyám apám nyáríz mosolygós tölcséren rábízva percek a pillanat hirtelen múlik el törékeny sem anyám sem apám szavad erős közérthető neked meg mindened rajtam koromszín lepedő fösvény [… Tovább]
Takaró alá bújok a csend elől, hallom, ahogy a falhoz koccan, dúdolnék pár hangot, de megakadnak a torkomban. Sötétség mered a dallam végén és nő, egyre nagyobb lesz, sokkalta nagyobb a takarónál… már anyámat várom a csendhez. Az arcot, a [… Tovább]
Nyersen még szép kalácsnak látszott, mosolyogva kelt nagyra, tettem bele cukrot, mákot, gondoltam, elteszem holnapra. Aztán sütés közben összeesett, nyúlós massza a kéreg alatt, végül csak egy jól elcseszett megégett kalácsunk maradt. Túl sok volt a töltelék, ahogy a [… Tovább]
Értesz? Nem értesz. Legalább próbálnád meg. Tudlak én így is szeretni; csak hát nehezebb. Mintha nekem kellene cipelni mindent, este leteszed a fejed, az meg biccent… bele az éjszakába – könnyű neked. Engem nem engednek a gondolatok, te [… Tovább]
Lehet így is sírni; száraz szemekkel, mikor a bánat a szív felé szakad. A világnak nem a könny kell, az csak befelé szivárog, ott épít fel vastag falat ahová úgy sem látnak mások. Az én könnyeim terhe is [… Tovább]
Itt a helyem, pont itt, ahol éppen most vagyok. Elfogadom magam, téged, meg amit a sors adott. Nem hasonlítok másra, bennem ez van, megmutatom, úgy halmozok hibát hibára, mintha ez lenne a feladatom. És hogy ki mit gondol [… Tovább]
