Válóczy Szilvia : Vulva és völgy [18]

(meghallgatom)

Blúzom alatt, dombjaim hegyén
Izgalom bizsereg…
A levegőben áramló vétség
Annyira, de annyira hideg,
S mégis forrón lüktet,
Akár testemben a vér,
Izzó lávaként csap fel csóktalanul.

Hámozott ruháim
Szerte-szét ölelik a sötét teret,
Egymagamban a kéj
Szertelen vet meg ágyakat,
Köröttem ?rzött vágyakat
Kerget kint a szél,
Párnáim húznak maguk felé.

Vonaglik a csend,
Áhított üres ölelések helyett
Ujjaim indulnak selymes b?römön,
Most ez minden örömöm,
A láz, mi fogva tart,
S önz? valóságában
Gyönyörbe hív kíméletlenül.

Combjaim nyílnak az ég felé,
A buja Hold is kívánva kér…
Gyengéd mosolya ledér,
Rám nevet, fényével betakar,
Feszült mellemen lángja belém mar,
Érintését?l fáklyává válok,
Nem bírom tovább… Megadom magam.

Bels?mben lázadok,
Akarva akarok mindent…
Sikamlós ujjaim közt, csiklómra vetült
Körkörös szerpentinjein ül
Sikolyaimnak halk szava,
Mint puhán érintett, vágyakba rejtett
Ezernyi csodálatos kívánalom.

Csíp?m emelem fel, s még feljebb,
Ritmusként járom ágyas táncom,
Ügyes kezeim utat parancsolnak,
Játékom hüvelyembe mártom,
Csodálattá folyt parázna b?nöm
Kényeztet és szeretkezik,
És én gátlástalanul élvezem.

Fenekem alatt a gy?rött paplan
Lágyan simogat,
Hátam közepét?l zilálva tapogat,
Szinte felfal, csókol, nyalogat…
És süpped?, illatos valóságába t?röm
Az andalító perceket…
Mámorító oltalma szinte elnyel.

Forró lélekké olvad minden érintés,
Bels? pontomban robban,
Az összehúzott mennybéli varázs,
Kéjt?l f?tött, nedves hovatartozás…
S végül… Csendben alélok…
Fáradt testemre bágyadt álom vetül.

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Válóczy Szilvia 58 Írás
"Lélekkel hallgassatok, szívvel gondolkodjatok, Istenben éljetek!" "Csak kérj és higgy abban, hogy megkapod!" "A lélek nem lát, de ezen az érzésen keresztül ragadja meg az igazság ereje. Azután az igazság lépésről-lépésre megközelíti a lelket, míg végül felkelti benne a szellemi látás képességét. Az egyik embernél rövidebb, a másiknál talán hosszabb ideig tart; de türelemmel és kitartással mindenki célhoz jut, mert ha a fizikai vakság nem is mindig gyógyítható, szellemi szeme mindenkinek felnyitható, csak idő kérdése, mikor nyílik meg." (Rudolf Steiner) www.valoczyszilvia.extra.hu