Temetőcsend ölel körbe,könnyeket hullajt ez a nap,a múlt él, csírája összetörteszívem – időnként kifakad. Csipked a novemberi szél,kabátba bújtat szomorún,a gyász ilyenkor napokig kísér,kezemben apró koszorúm. “A gyertyák csonkig égnek.”Érzem, hogy fogod a vállamat,még nehezek a nélküled-éjek– tépkedem angyalszárnyamat. [… Tovább]
Alkonybibor; sötétlő cipruságon / a nyugvó nap mosolygó fénye reszket… / Valaki jön, mély gyászban, haloványon, / és néz, csak néz, néz egy ledőlt keresztet. (Kosztolányi Dezső: A temetőben) Mészöly Dezső: Halottak hatalma Hogy tudnak ütni a [… Tovább]
Ültünk az estben, mély, sűrű csendben búcsúzott éppen lopva a nyár. Szelíden kutató szemmel nézett hosszan az égre, s vissza rám anyám. Kezét szorosan ölébe zárta, és átmelegített a gondolat: megpihent végre, végre, a drága, micsoda ritka, boldog pillanat…! [… Tovább]
<span style="font-size: 9pt; font-family: "Trebuchet MS"
A vasorrú bába színre lép Na, szóval az úgy kezdődött, hogy a mesebeli boszorkány nagyon vágyott emberek közé, és azt találta ki, hogy elhagyja kacsalábon álló kétszobás öreg házikóját és megkeresi az embereket. Félt közéjük [… Tovább]
Nyírfa sirató Koosán Ildikó Aranyba öltözve tudja, elhiszem, az őszi pompa csupán átmenet, megaranyozza az ég-kék hátteret tikkasztó nyár után, aztán elpihen hű alattvalóm, királya a kertnek; sovány árnyéka itt-ott még befed haldokló virágot, [… Tovább]
nyolc éve cipelt hiány zakatol bennem kísér a bánat minden tettemben gondolatomban őrzöm édesanyámat 2018. okt. 21.
kortárs, próza, kispróza, elbeszélés, novella DETEKTÍVSZOBÁBAN Az embernek mindig is olyan érzése támad, hogy amikor különösen egy magánnyomozó irodájában jár, ahol szinte öntudatatlanul is mindent belep valami mesterkélt, és hivatásos szag, akkor lehetőleg aprókat, és hajszálvékonyat szükséges [… Tovább]
Elsőkét fog. Kezdetben fehérek. Később sárgák. Majd mindkettő lukkal, majd az egyiket, a másik tartja… végül egy fogó, aztán egy tompa, szabálytalan puff. Kuka. A főorvosi szék mellett balra… Fontos ez? Mi az eleje majd a vége ennek [… Tovább]
Egy könnyű, közeli séta a Zagyva-partján, ma dél körül némi vágyakozást keltett bennem. Mesélt a lehetőségekről, amik várnak rám, első sorban a folyókanyar fái nyújtotta őszi színek, esetleg egy festmény téma. Levegőzés a szabadban, némi helyismerettel fűszerezve, s legyen [… Tovább]
Miért ily kíméletlenül kék az ég? Miért egyedül a Nap, aki ma rám nevet? És miért ily szenvtelen? (belém tűzi az emlékeket, azt a szomorú napot, csakhogy jobban fájjon) Most éppen simogatásra vágyom, de ő könyörtelenül karcol az összes [… Tovább]
Mese Ott van az én otthonom hol a patak zúgása töri meg a csendet, dús lombú fák az égig érnek. Afa ágán testvéreimmel együtt várjuk a megfelelő időt, hogy kitörve a tojásokból megismerjüka körülöttünk lévő csodálatos világot. Kaméleon szüleink is [… Tovább]
saját fotó Őszvég Koosán Ildikó Az erdő balján még napozik a táj, meztelen fény jár íves hajlatán, domborulatán; friss szántáson egy csapat madár, rejtett üregben pocok hasal, megmaradni ki így, ki úgy akar; én tétovázom [… Tovább]
Hűs köldökömön kevés levegő, Több nem is lenne elképzelhető, Szememmel szemez s mert bölcs és okos, Rám bíz napot, holdat, csillagot. & Folyókon keresztül tengerig ér, Ragyog a habja, tükröket becéz, Gerendán verve denevértanyát, Fejjel-le bírja mind az éjszakát. [… Tovább]
Hová tűnt vajon Tasev Norbert tegnap még címlapon olvasható Tan-költeménye? A szerző vonta vissza?
Kora reggel ébred, s az a megingathatatlan, kissé csenevész, de teljes mértékben törvényerőre emelt gondolata támadt, hogy ma jött el az ideje annak, hogy hevenyészetten gyakorolt üzleti érzékét egy kicsit, talán önmaga előtt is megcsillogtassa. Különben is, már több [… Tovább]
Az eustressz létszükséglet. Nálunk utazáskor az eu lemarad… Ürügy mindig jól jön, s Lilla születése komoly indok ismét odautazni. Kézbe kell fogni az új családtagot, s bizony amúgy is a skype-nagyszülőknek sanyarú a sorsa, főleg, ha félnapos az időeltolódás. A [… Tovább]
Hároméves, mikor testet ölt benne a félelem. A pince, mert az sötét és nyirkos, mint apa keze, mikor úgy ér hozzá éjjel. Arca kavargó massza, szája mély üreg. Félni kell. Kis karja tehetetlen kaszál a sűrű rettegésben, anya sem [… Tovább]
fotó: Erdős Laci kép címe: Fényes ösvény Homály erdő rejtekében vándorúton járt a fény, harmatgyöngyöt kortyolt halkan, sugarait ittam én, rejtett féltett nyalábjait összeszedte csokorba, nem adta ő a sötétnek lehullani a porba. [… Tovább]
(2018) Megyek, hiszen az omlott csöndben vársz, hiába int a vasszürke tudat, lelkemben kiabálsz (!) Nincs menedék, veled vagyok egyek, nélküled bosszant a Világ, féltelek csillagvirág…
Saját fotó: Szicilia, Vulcano Perpetuum mobile Koosán Ildikó Kékségspirál dúsult fel a térben, a víz és égbolt ölelkezett, messzire nyújtózó látvány a fényben; S mikor az alkony megérkezett a vízfelszín kifúlva adta át magát a csöndnek, [… Tovább]
kortárs, líra, költészet, szabadvers, vers, prózavers TAN-KÖLTEMÉNY Anyagi függetlenséget akartunk mindig is, még mások kárán szándékosan átgázoltunk! Senki sem lehetett eléggé őszinte beismerni elhibázott vétkét! Sorra jöttek fojtogató béklyóival gyanúsítható kétkedések! Gyanakodás nélkül már senki sem lehet eléggé makulátlan?! [… Tovább]
Őszi Nap csókolt az ágra,sárarany hízott a fákra.Álmukon megfolyt a festék,hulló levélbe rejtették. Holttegnap rőt avarágyon,szemfedél szívdobbanáson,ráfeszült dér- szőtte csipke,álmodat túlpartra vitte.
Valaki elment, oda a remény, és rám ijeszt az újabb gyertyafény, a nagy társalgó nem őriz csodát, a jel, akár egy sziklaszirt, kemény, és kiüríti az üres szobát. Itt olyan egyszerű az egyszeregy, a keskeny út a [… Tovább]
. . Emlékeztetőül: „Úgy volt, úgy van” című, lapozható formátumú virtuális
kortárs, epika, kispróza, próza, novella, elbeszélés ÖNZETLEN ODAADÁS Amíg életben volt jóságos ura ketten éltek harmóniaszintű egyet-értében a tágas házban, amit valamikor a férje szülei építettek. Mégcsak apróbb, bagatell szóváltás sem történt soha közöttük. Rutkó úr reggel ágyba vitte a [… Tovább]
Kedves Lakótársak! Október 2-ika óta nem látom
Arany, sárga és sokbarnás körök: színekbe rajzolja magát annyi fa. Feltör valahonnan a föld alól a foghatatlan kincsek dallama. A csönd ma olyan bágyadt-tétova, értelem vesztett némaságba vont. Léptem alatt kéjes vetkőztetés avarhangú fájdalma sikolt.
. . FELŐLEM TOPORZÉKOLHATNAK IS — EGÉSZSÉGÜKRE! 🙂 . . LI
Tartalom másolása nem engedélyezett!