Hónap: 2018 október

Temetőcsend ölel körbe,könnyeket hullajt ez a nap,a múlt él, csírája összetörteszívem – időnként kifakad. Csipked a novemberi szél,kabátba bújtat szomorún,a gyász ilyenkor napokig kísér,kezemben apró koszorúm. “A gyertyák csonkig égnek.”Érzem, hogy fogod a vállamat,még nehezek a nélküled-éjek– tépkedem angyalszárnyamat.   [… Tovább]

                                                          mondod                      [… Tovább]

Ültünk az estben, mély, sűrű csendben búcsúzott éppen lopva a nyár. Szelíden kutató szemmel nézett hosszan az égre, s vissza rám anyám.   Kezét szorosan ölébe zárta, és átmelegített a gondolat: megpihent végre, végre, a drága, micsoda ritka, boldog pillanat…! [… Tovább]

nyolc éve cipelt hiány zakatol bennem kísér a bánat   minden tettemben gondolatomban őrzöm édesanyámat   2018. okt. 21.    

    Elsőkét fog. Kezdetben fehérek. Később sárgák. Majd  mindkettő lukkal,  majd az egyiket, a másik tartja…  végül egy fogó, aztán egy tompa,  szabálytalan puff.  Kuka. A főorvosi szék mellett balra… Fontos ez? Mi az eleje majd a vége ennek [… Tovább]

saját fotó                                                                    Őszvég                Koosán Ildikó    Az erdő balján még napozik a táj, meztelen fény jár íves hajlatán, domborulatán; friss szántáson egy csapat madár, rejtett üregben pocok hasal, megmaradni ki így, ki úgy akar; én tétovázom [… Tovább]

  Hűs köldökömön kevés levegő, Több nem is lenne elképzelhető, Szememmel szemez s mert bölcs és okos, Rám bíz napot, holdat, csillagot. & Folyókon keresztül tengerig ér, Ragyog a habja, tükröket becéz, Gerendán verve denevértanyát, Fejjel-le bírja mind az éjszakát. [… Tovább]

  Hároméves, mikor testet ölt benne a félelem. A pince, mert az sötét és nyirkos, mint apa keze, mikor úgy ér hozzá éjjel. Arca kavargó massza, szája mély üreg. Félni kell. Kis karja tehetetlen kaszál a sűrű rettegésben, anya sem [… Tovább]

fotó: Erdős Laci kép címe: Fényes ösvény     Homály erdő rejtekében vándorúton járt a fény, harmatgyöngyöt kortyolt halkan, sugarait ittam én,   rejtett féltett nyalábjait összeszedte csokorba, nem adta ő a sötétnek lehullani a porba.         [… Tovább]

Saját fotó: Szicilia, Vulcano Perpetuum mobile               Koosán Ildikó     Kékségspirál dúsult fel a térben, a víz és égbolt ölelkezett, messzire nyújtózó látvány a fényben; S mikor az alkony megérkezett a vízfelszín kifúlva adta át magát a csöndnek, [… Tovább]

    Valaki elment, oda a remény, és rám ijeszt az újabb gyertyafény, a nagy társalgó nem őriz csodát, a jel, akár egy sziklaszirt, kemény, és kiüríti az üres szobát.   Itt olyan egyszerű az egyszeregy, a keskeny út a [… Tovább]

  lázadó ifjak rohannak a halálba vér és gyász marad ez volt ötvenhat ez volt negyvennyolcban is vesztesek népe évente egyszer újra magyarázhatjuk ki miért hibás                    

    Gyerek voltam, tűrtem a klott-gatyát, ötvenhatot falumban fúltam át, s mint kotlós, aki más fészkére ül, egy jó hetet tanultunk németül.   Az iskola rögvest haptákba állt, a régi eltűnt, új eszmét talált, s nem magyarázta senki emberül, [… Tovább]