D. Bencze Erzsébet : Kérdések októberben

 

 

Miért ily kíméletlenül kék az ég?
Miért egyedül a Nap, aki ma rám nevet?
És miért ily szenvtelen?
(belém tűzi az emlékeket,
azt a szomorú napot, csakhogy jobban fájjon)
Most éppen simogatásra vágyom,
de ő könyörtelenül karcol az összes sugarával.
Minden sugár egy-egy óra…
Miért pont októberben süt ily pazarlóan?
(lehetne együttérzőbb)
Azelőtt legyűrtünk minden őszt…
Vagy tán segíteni akar visszaidézni
közös éveinket?
(meglehet)


Különös.
Akárhány éve is volt,
akkor épp így mosolygott,
mint akinek fogalma sincs, mi lesz másnap,
azon a bizonyos októberi hajnalon,
amikor ágyadban majd hűlt helyedet találja,
ha egyáltalán betekint az ablakon.
Éjjel már halált huhogtak a baglyok –
(egyre jobban hiányzol, te drága)
Követeli magáét az ég…
(s persze a föld és én)


Miközben imádkozom,
a
z avar-kergető szellő játékát figyelem…
Sietős, sötét felhő közelít.
Hetek óta nem esett.
Kihalt a sírkert, sehol egy ember.
(talán időben hazaérek)
Ahogy jött, hirtelen elsiet a zápor.
Savanyú a bokrok alja.
A kedvem se különb.
(ráadásul a cipőm ronggyá ázott)
Viszont vigyázzban áll minden krizantém.
Hányféle is a lét?


Kihez nem jön időben a halál,
inkább elébe megy?
Miért, hogy oly közel hallom
megint a kuvik hangját
s a holnap robaját?
A világ szennye vállamon.
Fejem fölött egyre több gyászmadár
és megannyi megválaszolatlan kérdés
itt belül…


Magányommal
egy ideig még
elvagyok,
az sincs, aki válaszoljon.
Lábujjhegyen járok,
magamban
beszélek…
De miért is félek?
(a temetőkaput mindjárt elérem)
Ma este
tort ülök,
három gyertyát égetek,
Chopin
balladát játszom.
(ebb majd lehúzom a redőnyt)


Vasárnap van. Esőszag.
És még csak délelőtt…

 

Legutóbb szerkesztette - D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873