Az erdőszéli bokorból ázott macskaszag terjengett, fölötte egy fán varjú károgott rá kárörvendően, holott ő is ázott éppen. De ezek a sötét lelkűek már csak ilyenek. A kora őszi eső most senkinek nem jött jól ebben a kissé [… Tovább]
Ezért írni valami olyan szépet mint a nagy író. Szóval fejet hajtani, fejetlenségig butaság mi üres, gondtalan, gondolat nélkül a cselekvések is fárad- hatatlan tükrök, hol a cerka? Tényleg? Vagyok-e itt e más. —————————- Nem értjük, drága Anna.
Megöregszik a szerelem, de karonfogva jár velem, nem követtünk el semmi bűnt, csak régtől egy padon ülünk, a csontja fáj, de vére forr, belém karol és udvarol, a lélegzete egy velem, és érzem, nem hagy el sosem.
kortárs, líra, költészet, prózavers, szabadvers DIMMENZIÓS TÖRVÉNY Önmagát űzi egyre Lélek-sötét tárny mélyen egy titkos, morális dimenzió; homályon s görbe tükrökön át megfeszülve! Tántorítatatlan, rendületlen halad célja felé! Vér-molekulák titkos, harci kedve elől futkorász már, mint lüktető lidércnyomás. Az elmúlás [… Tovább]
