Ödön, a röntgenszoba előtt várakozott. Még minden a múlt század negyvenes éveinek kényelmi körülményeit idézte. Merev, deszkatámlájú lócaszerűségeken üldögéltek, amelyeken a beteg ember nem egyszer rosszabbul érezte magát, mintha állna. Ödön a vele szemközti ajtót nézegette, a professzorét, ott legalább [… Tovább]
– Mögöttöd az öbédöt, pörzökútor társam? – Ögy fél tábla paprikás szalonnát, völö jó szölöt könyörököt, s hozzá öklömnyi hagymát. Kipirult a szömöm is. Olyat látok, mintha délibáb jönnö abból az irányból. – Nöm, én kövösöbböt öttöm, de sokat ittam, [… Tovább]
A kotlósok, előrelátásból mindig a legmegfelelőbb helyet választják költésre, ami általában gazdaasszonyuk készítette költőhely, valahol a konyha sarkában, egy félkosárnyi szalmában. A kivételek pedig erősítik a szabályt, emlékszem, amikor szomszédasszonyunk mesélte, hogy három kiscsibével kotkodácsolt elő a bő hónapja [… Tovább]
Egy ideig minden olyan szép, aztán valami elromlik, már nincs vissza, nincs előre. A sors vagy mi tesszük, nem tudom, csak azt, hogy egyszer csak vége mindennek. .A tiszta ház, a kis udvar, az álmok, a vágyak…nem marad semmi. Bárki [… Tovább]
Anyám a Balatont egyszer biztos látta, Füreden éjszakáztunk. Emlékszem, augusztus este volt, ha zivatar tör ki, bőrig ázunk. Üdültem, két hét, még májusban. Nem maradtak, csak szerte-képek, a sziklával-pajzsolt mólóról egy nő félmeztelen a vízbe lépett. Lassú csapások, [… Tovább]
