Most torka mélyén alszik a gödör, mint félbehagyott, hasított gyönyör, fönt gyökerükbe markolnak a fák, míg megborzongva néz alá az ág, a törzsek kérge hallja odafönt, ahogy veszettként szűköl lent a csönd, s vén, halott kövek őrzik szerteszét, [… Tovább]
Saját festmény A vers nagy, mérhető madár. Alatta a táj. Ugyanaz kint-bent. Egy nyelvet tud: csendül. Nap süt, eső ver, szél fúj, havaz. Immár minden bércet csend ül.
