lélekbúvár lennék mint oly sokan"Kinézek a térre,
és ott ég a fájdalom,
a szerelem kísérteties varázsa.Félbemaradt lángolások mögött jössz,
a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton;
arcod a nézés dadogása,
ismeretlen kerülők
a személyes veszteségek körül -
kezeddel intsz,
már nem is nekem,
a szubsztanciálisan felfoghatatlannak,
annak, amitől
egy másik sors
mindig másik sors marad.Rámvetülsz, rád vetődöm.
S mindenünk odaadjuk
ez érintő, kósza integrációért
a tér s a szívek nagy zűrzavarán át.Valamikor féltem volna tőled,
féltem volna, hogy elhagysz,
s egyedül megyek az utcán
anyagtalan csillagokkal
szívem programjaiban.De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat.
Hanem a szabadság részletei.
S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez
mindenáron."
Pardi Anna: A távollevő és az utak
“verses képnovella” * – a fényképeket Gyuri készítette – (meghallgatom) Hajnalok hajnalán az erdei kuckóban manócska ücsörgött és kávét ivott, álmos szemeit kezével dörzsölte, kávéja mellé egy cigit szívott. Minden reggel, mikor a napocska kel mogyorós zacskóval az erkélyen [… Tovább]
(meghallgatom) bolond szavak kölcsönvett alkonyok égnek örülni kell még minden kósza reménynek nevess velem amíg gyöngyözik elfeledem egy pohár bor ízében ott a szerelem bársonya vagy apró pattanó buborék utolsó korty akarom vagy mit tudom én Ha egy József [… Tovább]
(meghallgatom) Régen, nagyon régen történt, amikor a földön még mindent sötétség borított. Élt egy faluban egy gyönyörű lány. Gyöngy volt a neve. Gyöngy, nem csak szép volt, de jóságának is messzeföldön híre járt. Az örök sötétségben az ő mosolya jelentette [… Tovább]
