(…jóllakott szemeidben)

kép ef.Zámbó István: A csend megérintése

 

(meghallgatom)

jóllakott  szemeidben kuckóm a csend

az utca vérszegény vörös alkony

csak az égbolt keskeny szája

szivarízű fellegbe vegyül nyálad

puszta kezedben gyújtod a szálat

 

mondd jó lenne vélem de csak hallgat éppen

rongyai alól a kóc megérint szerényen

csak álldogálsz mosolyarcok vonulnak

 

esőfelhőid lekonyulnak

44látogató,3mai

Szerző Marthi Anna 1329 írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan"Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa.Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad.Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át.Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban.De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak

4 Komment

Hagyj üzenetet