Média

Tapsifüles kalandjai

Őri István és Péter Erika – közös vers   (meghallgatom) Tapsifüles vajon mit les? répaföldön ő mit keres? Éhes nagyon, korog gyomra, vágyik egy kis répa-torra. Két lábra áll, körbetekint, répasereg feléje int. Hívják táncra, lakomára, csurog már a nyuszi [… Tovább]

Vers

Kigombolom ingem

  kigombolom ingem dolgos délutánok nyugalma vár hátára veszi a nyarat egy piros papucsbogár papucsomnak nincs talpa elkopik alattam a föld néha jó megállni és megragasztani mi összetört  

Elbeszélés

Dávid és Uriás

„Most mi a szent szart csináljak?” – kérdezte el?bb magától, utóbb Sámuélt?l Dávid király, miután befogada méhébe ?t Betshabé, majd elment, és aztán megizené Dávidnak ilyen szóval: „Teherbe estem!””Most mi a szent szar legyen?” – ismételte meg a kérdést Dávid. [… Tovább]

Hírek

Egy ââ?¬Å¾m?fajtalanââ?¬Â könyv

Székely György ââ?¬â?? Mozaikok     Székely György, a két lábon járó színházi enciklopédia könyvbemutatóján, a kiadó – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet – vetít?terme zsúfolásig megtelt érdekl?d?kkel. A Dramaturg Céh levélben köszöntötte a könyvpremieren. A hét évtized színháztörténeti írásaiból [… Tovább]

Tanulmány

Nyelvbe zárt jelentés

  Nyelvbe zárt jelentés – megjegyzések a fordíthatóság problémáját illet?en Paul Celan Fadensonnen cím? verse különböz? fordításainak tükrében     Paul Celan verseinek fordítása és fordíthatósága körülbelül az 1980-as évekt?l aktuális, és mind m?fordítókat, mind elemz?ket mélyen foglalkoztató kérdés nem [… Tovább]

Vers

PMS szindróma

nem szeretnék kötekedni kérem de ez a szindróma-izé nem tetszik nekem már 22 éve csinálom legalább és ez a bizonyos havi érzés életemb?l  három évnyit is kitesz ha jól számolom mégsem hiszem hogy beteg lennék leginkább olyan tömörödés féle  azt érzem, összegy?lik bennem minden belém hull a világ tévésorozatostul virslikkel, rántott csirkemellel és sajtburger-rel megpakolva alkoholos, mentás és töltetlen étcsokoládékkal együtt a gumicukorról és vörösborról nem is beszélve az igaz, hogy nehéz eldönteni   bizonyos pillanatokban ordítani vagy sírni  esetleg másokat megütni szeretnék és tényleg fáj  ha belekönyökölnek a mellembe a villamoson rosszabbul t?röm a félig odaköpött beszólásokat is (és  „olyankor” nagyon tudok nézni még az ül?helyet is átadják) aztán mikor végre itt van (megérkezik és a combjaimra telepszik) akkor lelépek „odaát”ra ahol nem kell étel sorozatok, semmi nem kell csak csend és egy bögre tea (ehhez képest ordítoznak az irodában mikor lesz már kész mindjárt felállok és segítek neki) emlékszem, volt egy fickó világosító a Nemzetiben igazán szép szál, józan paraszti ésszel  megáldott erdélyi gyerek minden flottul ment (addig) míg egy este felmentünk hozzá az ágy szélén éppen csókolóztunk repkedtek a ruhák, nyögtünk is (még az a halvány makacs fájás is elt?nt belejöttünk tényleg) aztán beugrott neki, könyörtelenül mint Viktor a takarító a szállodaablakon [… Tovább]

Kisregény

Fogyó méltóság – 6.

Gy?rögette a levél szélét, majd kisimította… *       Beköszöntött az újesztendő, Európában, Bécsben, Szarajevóban. Volt, aki józanul ébredt, uralkodásról álmodott. Messze, valahol Szerbiában heves fejfájásról panaszkodott valaki, akinek különös álma volt. Békéssy Barna szilveszteri mámorát rég kialudta. Fiával [… Tovább]

Egyéb

Túl a küszöbön

Dalszöveg Idejekorán egy fagyot űző szombat délután szökött a fény ott álltam én ott voltál te nem voltunk harminc még együtt se arcomba hullt parázs hajad minden mi volt kívül maradt ajtóm előtt a kisgyerek fél lábon állt nem csengetett. [… Tovább]

Média

(…jóllakott szemeidben)

kép ef.Zámbó István: A csend megérintése   (meghallgatom) jóllakott  szemeidben kuckóm a csend az utca vérszegény vörös alkony csak az égbolt keskeny szája szivarízű fellegbe vegyül nyálad puszta kezedben gyújtod a szálat   mondd jó lenne vélem de csak hallgat [… Tovább]

Vers

Ki ?, ha én?

P.Gy-nek     Ez itt a kérdés. Nem kíváncsiság, nem is hangulat, fél-tudással meg mit kezdjen a tudat?   Jobb kezével nem fogtam kezet. Tükörb?l: jobb oldala a bal oldalamon fest, fel?lem nézvést: aszimmetrikus. Vicces, ahogy jobb arcfelén futtatom a [… Tovább]

Vers

Búbos banka

      Felébredtem. Fájtam. Szobámat világosra ragyogta a Hold. Alig négy óra volt. Vágytam ki sétálni, visszazavart a csípős levegő. Becsaptam, s ablakot tártam a hajnali csoda előtt. Fecském elmondta mai tanácsait, társával is megbeszélte álmát. Mintha soha nem [… Tovább]

Egyéb

Farsangi szilánkok

  Amikor az ember éppen nem szerelmes senkibe, nagyon gyorsan bele tud szeretni szinte bárkibe. Általánosítottam ezzel az egy kalap alá vevő ember kifejezéssel, inkább helyesbítenék: én ezzel így vagyok, ugyanis mindenkiben van olyan szilánk, amiről úgy érezhetjük, éppen belőlünk [… Tovább]

Kisregény

Útelágazás – 9.

XIV.     Három hónap. Három hosszú, idegeskedéssel és aggódással teli hónap telt el Adorján utolsó, nekem írt levele óta. A télb?l tavasz lett, s a tavasz is lassan nyárba fordul már. Közben kivirágzott a kajszi, és el is hullatta [… Tovább]

Vers

Múltam árnyékként követ

* Kezem megremeg, lábam béna, nem mozdul, szemem lehunyva, félek hátranézni, kitépném magam múltamból, a jéggé dermedt álmokból.   Bámulom az éjszakát. Szürkén foszló, kavargó felhők között az égen sápadt hold fáradtan vánszorog, fel-fel sóhajt a szél, néha hosszant jajdul, [… Tovább]

Vers

nem sírok már

*     jól van, nem sírok már! ablakomon csak az eső csordogál… kitárjam  szívem, kedvesem? nyomorom inkább ködbe temetem.     tán koldulni kéne még időt, hogy ne zsongó fejjel tapasszam fiókomba a hiányt…? de már semmivé vált minden, [… Tovább]

Vers

ANYA, MONDD

  Hasonlítok rád? Állok a tükörnél, a te új ruhádban, billegetem magam, fésülöm a hajam. Nem vagyok még olyan! Talán egy kis festék? Rúzst kenek a számra, szememre meg kéket, rebegtetve nézek. Gyöngyöd el?szedem, a nyakamba teszem. Benyitsz a szobába, [… Tovább]

Vers

Kocsonya

  Csak ritkán esett, mégis alig vártuk, nem kóstoltuk, csak módjával csodáltuk, hogy sűrűlt be a disznó pörzsölt lába, a hidegre hűlt, rezgő kocsonyába, a kamraasztal sok mindent megoldott, mert odazárták előlünk a sorsot, de elibénk már úgy mért terítéket, [… Tovább]

Vers

Úton Atlantisz felé…

Akkor még azt hittem ez a gyász… Az alázat gyalázatként hullt alá háziőrizetben tüzelt az erdő torkának szegezve haragját a láng.   Lassan elhittem, ez a gyász… Hallottam a tűzről menekült tűzmadár zaját a maga mögött hagyott fészekalj-sikolyt legyőzöttként a [… Tovább]