Nagy Márta : Útelágazás – 9.

XIV.

 

 

Három hónap. Három hosszú, idegeskedéssel és aggódással teli hónap telt el Adorján utolsó, nekem írt levele óta. A télb?l tavasz lett, s a tavasz is lassan nyárba fordul már. Közben kivirágzott a kajszi, és el is hullatta szirmait, amint megfogant rózsaszín virágaiban az élet. Mára apró, zöld gömböcskék ülnek a virágok helyén, amikb?l hamarosan ízletes gyümölcsök fejl?dnek. A kajsziról is mindig Adorján jut eszembe, mert tudom, hogy mennyire szereti. De nem kell semmi, ahhoz, hogy rá gondoljak, hiszen ugyanúgy él bennem, mint a legels? napon. Amikor még utoljára beszélgettünk, nem voltam teljesen biztos az érzéseimben. De mára tudom, hogy mennyire n?het a szerelmem minden egyes nappal, még így is, hogy semmit se tudok róla. Egy csepp kétségem sincs már, hogy csak belehabarodtam-e, vagy csak pusztán a vágy vonzana-e hozzá. Mert ez az érzés, ami bennem van, ez a rajongás nem múlt el, hiába nem adott egy életjelet se magáról már olyan hosszú ideje. Már tudom, hogy ? az egyetlen férfi az életemben, akit valaha szerettem és szeretek…  

A leveleim még mindig olvasatlanok, amiket rendszeresen írok neki, hogy ha visszajön, lássa, hogy nem felejtettem el. Bizony ez n?i taktikai szempontból megint csak nem túl el?nyös. Nem akarok futni utána, ha ? már mégsem akarna engem, de itt akarok lenni, ha eljön értem. Ha visszajön hozzám. Mert visszajön. Ebben teljesen biztos vagyok. Érzem. Megint napok óta vele álmodok. És álmaimban mindig biztosít róla, hogy semmi sem változott köztünk.

Ildi mindig megkérdezi, hogy jelentkezett-e, de semmi jót nem tudok neki mondani. Azt mondja, jól bírom. ? nem bírná ezt. Nagyon megtépázná az önbizalmát. Hát, mit mondjak, az enyémet is. De tudom, hogy Adorjánnak már volt olyan kapcsolata, ami ráment arra, hogy a n? nem volt elég türelmes, és nem bírt várni rá hónapokat. Valahol ésszer?nek is t?nik. Ennyi id?re egyetlen sor nélkül magára hagyni egy n?t… Telefonálhatna is. Persze hogyan? És ha nem én veszem fel? És ha nem vagyok egyedül, amikor hív? Tényleg nem kéne senkinek látnia, ahogy összeomlok, ha meghallom végre a hangját. De néha tényleg elbizonytalanodom. Mi van, ha mégsem vagyok elég jó? Mi van, ha beleszeret valaki másba? Emlékszem, mondta, hogy az alkalmi kalandjait még csak ne is hasonlítsam magamhoz, mert azok semmit sem számítanak. De honnan tudhatnám, hogy végül nem én is csak egy voltam az alkalmi kapcsolatai közül? És persze a világon mindenütt van internet-kávézó. Miért nem megy be egybe és jelentkezik onnan? Tudom, hogy Ildi kérdéseinek van alapjuk. És, ha nem Adorjánról lenne szó, én sem várnék. Ha nem szeretném, nem várnék rá. Jó ez az id?szak arra, hogy tisztába jöjjek a saját érzéseimmel legalább, ha az övét nem is ismerem igazán. De ma hajnalban megint valami nagyon különlegeset álmodtam… Azt hiszem, hogy ideje folytatnom a naplót, amit már hónapokkal ezel?tt kezdtem el, azóta nem írtam egy sort sem, hogy ? elment. Mir?l is írtam volna?

 

Napló 2. bejegyzés – ütöm le sorra a billenty?ket.

 

Különlegeset álmodtam ma hajnalban. Háromszor is felébredtem az éjjel. Legel?ször csak arra keltem fel, hogy tiszta izzadt a mellkasom és a nyakam, valamint a tarkóm. Másodszor arra riadtam, hogy álmomban valaki meg akart er?szakolni. Hevesen kalapált a szívem és elszámoltam százig, mire éreztem, hogy nem remeg már annyira az egész mellkasom a heves szívdobogástól és a félelemt?l. Harmadszorra pedig reggel hatkor ébredtem fel.

Azt álmodtam… 

– Flóra, Adorján visszajött hozzád! Hozzád jött vissza! – mondta egy lány.

Én csak ültem egy íróasztalnál, egy boltív alatt és nem szóltam semmit. Laci is ott volt.

– Flóra, mit jelent az, hogy Adorján hozzád jött vissza?

Nem válaszoltam.

– Flóra mit jelent, hogy hozzád jött vissza? – ismételte meg a kérdést.

Még mélyebben hallgattam, a szívem hevesen vert.

Lebuktam – fordult meg a fejemben.

– Ugye tudod, hogy a hallgatásod nagyon rosszat jelent?  

Ezután felébredtem… Egész nap ezen járt az eszem… Visszajött, és hozzám. Bárcsak ez az álmom is valóra válna, mint az összes többi, amit vele álmodtam!

 

Lassan kikapcsolom a gépet, és indulok dolgozni, éppen ideje, hogy valami mással is foglalkozzam…

 

 

XV.

 

Megint kés?n érek haza a munkából, de nem is bánom, ha teljesen fáradt vagyok. Legalább kevesebb id?m marad gondolkozni. Ricsi és Jen?, a kollégáim ma igazán kitettek magukért, hogy szórakoztassanak. Kevés volt a vendég, több id?nk maradt beszélgetni. ?k is látják rajtam, hogy egyre csak sóvárgok valami után. De még nem beszélhetek. És amikor Pista batya belekezdett a szívfájdító szerelmes dalok éneklésébe, akkor semmi sem óvott meg a végs? kétségbeesést?l.

Amint hazaérek, rutinszer?en bekapcsolom a számítógépet, bár nem várok semmit. És akkor… három hónapja el?ször, amint a beérkez? levelekre pillantok, nem tudom, hogy egyszerre érzek-e hideget vagy meleget, de hirtelen azt hiszem, hogy rosszul leszek, szédülök és minden bajom van. Egyszer?en nem hiszek a szememnek…

 

Bejöv? üzenetek (1)

Szia Flórám, megjöttem egy kicsit.

Ezt a sokat most el kell olvasnom? 🙂

A.

 

Tényleg visszajött! És megálmodtam! Látom, hogy már egy órája írta, gyorsan válaszolok is, hátha még gépnél találom:

 

Adorjánom!

Hát visszajöttél? Visszajöttél hozzám?

Nagyon örülök Neked!

Flórád

 

Biztonság kedvéért várok még egy órát, hátha válaszol, de semmi. Az izgalom teljesen levett a lábamról, úgy szédülök be az ágyba. Reggel egy újabb levél vár:

 

Flórám, mindenféle munka vár rám, nemsokára megyek el megint, nem vagyok nagyon romantikus mostanában.

A.

 

Szorongás tör rám, úgy el tud bizonytalanítani. Ugyanazt a fáradtságot érzem bel?le, mint három hónapja. De nem akarok telhetetlen lenni. Már az is sokat számít nekem, hogy jelentkezett.

 

Nincs semmi baj, Adorján! Tudod, hogy megértelek. Annak is örülök, hogy tudom, hogy élsz. És nagyon örülök, hogy jelentkeztél!

Flórád

 

Máris küldöm a választ. Majd kikapcsolom a gépet. Nem vagyok hajlandó stresszelni. Visszajött, jelentkezett, és ez sokat jelent. Nem lett volna muszáj írjon. Próbálok megnyugodni, de a legfontosabb kérdések még nyitva állnak.  

Délutánra egy újabb levél vár t?le. Amint megnyitom, valahogy végtelen béke tör rám…

 

Flórácskám!

 

Nagyon szép helyeken voltunk, kirándulásnak sem rossz, és jó volt újra

érezni a nyugalmat.

Ilyen közelr?l még sohasem láttam ?zeket, mint most. Minden reggel és este

lejöttek hozzánk legelni a kertbe az erd?b?l.

Kár, hogy nekem nem volt id?m a szépségekre figyelni, mert azzal voltam

elfoglalva, hogyan tudok pénzt keresni. Viszont, legalább a

gyerekek kiélvezték a helyzetet. Ma itthon leszek, kell már végre egy pihen?nap. Éjjel jövök a géphez, f?leg, ha itt leszel.

Láttam, túlaggódtad magad, pedig még alig pár hónapra t?ntem csak el. Többre

is szoktam. Flórám, ne aggódj – árt a szépségednek! :)))

A.

 

Ahogy a sorokat olvasom, valamiért úgy érzem, hogy minden rendben van, és lesz is. Nem tudom megmagyarázni, egyszer?en így érzem. De ezúttal meg kellene beszélnünk pár dolgot. Nem akarom, hogy megint úgy menjen el, hogy tele vagyok kérdésekkel, amikre nem tudom a választ. Az igaz, hogy ebben a világban semmi sem biztos, és soha nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap. De azért mégsem ártana, ha tisztába lennék azzal, hogy hogyan képzeli a jöv?nket.

 

Adorjánom!

Várni foglak!

Flórád

 

Csak ennyit írok, mert máris indulnom kell dolgozni. Sanyi bácsi ma biztos megkérdezi, hogy hirtelen mit?l virultam ki ennyire. Miel?tt indulok, újra és újra a tükör elé állok. A n?, aki a tükörb?l néz rám, nem teljesen idegen. Mégis más. Miért nem ismerek magamra? Nem lehet nem észrevenni, hogy a n?, aki visszanéz rám, fülig szerelmes… De még mindig fogalmam sincs, hogy mit érez Adorján…

 

 

 

Folytatás következik…

 

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Nagy Márta 27 Írás
Ébren álmodom... *** Sohasem volt az szerelmes, aki Mondja, hogy rabság a szerelem. Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset, Szárnyat ád ő... azt adott nekem. ~ Petőfi Sándor ~ 1979-ben születtem Mohácson, jelenleg is itt lakom. Himesházán nőttem fel, egy egyszerű, vidéki család első gyermekeként. Nevemet Móricz Zsigmond, Harmatos rózsa című novellája alapján kaptam, így nem lehet véletlen, hogy nem múltam tíz éves, mikor a könyvek szerelmese lettem, ami mind a mai napig tart. Tizenhét évesen kezdtem verseket írni, de ezek egy meggondolatlan pillanatomban a szemetesben végezték. Egyszer egy újságíró azt mondta, hogy aki olyan sokat olvas, mint én, az előbb utóbb írni fog. Lassan másfél éve, hogy újra írok, kritikusaim azt mondják a prózák az erősségeim, és akad pár jó versem. Utóbbiban erősen kételkedem. Jelenleg azon dolgozom, hogy megvalósítsam az álmaimat, mert az álmok valóra válhatnak, ha engedjük őket győzni.