Fényedért
Űzött aranyakon járok. Fúnak vádas álmok, józan éjjelek, részegült szerelmek, átkolt átkozók. Cserfes csókolók, álistenek… Kiálthatsz zenét, dalba ölthetsz lángot, sajdulhat körmöd százfelé, itt fényedért sorba állok.
Kérdéstelen
Betonba égett lábnyomok, téren keresztüllépés – belassult gépszív kattogása, fekete jegenyefatengely körül futkosó szürke pillantáskérd?jelek. Egy toronyóra átüt magába – led?lt hamutorony árnyéka leszek és nem kérdezem, miért nem olcsóbb a magából rímeket el?örvényl? folyadék.
Flashes
Mint keresztüll?tt, láncra felf?zött hollók. /Már nem is olyan idegen érzés./ Feketén alálógni magamból, magamból kihullni, valahová, acélköpenyes mélységek legalsó szintjeiben tátongó, színük vesztett karszttavak vizébe csobbanni. Kihullni, magamból, míg a hollótestek halványfeketén levetk?znek mindent, ami valaha voltak, kihullni, míg [… Tovább]
Literator
Ujjai között meztelen motívumok csúszkálnak, érintése acélrímeket ránt vissza saját peremükr?l, szemében vállalatlan mondatok temetkeznek tinta-hallgatásba, arca ezüstös, vonásoktól steril boncmesterarc, némasárga farkastorkok holdrettent? barlangrendszere, hangszála rezdülése agykimetszett hullák abszintb?zös opálordítása.
GUILLAUME APPOLINAIRE: A búcsú
– Vas István fordítása után persze pofátlanság a kísérlet – Leszakítván egy szál virágot, az ?sz meghalt – füledbe suttogom. arcod e létben már nem látom, – id?szagot ontó virágok – ám mindig várok rád, jól tudod. EREDETI [… Tovább]
Kellene még id?
A kegyetlen marcona vicsorog rám, A kegyetlen marcona vicsorog rám! A kezemet hagyd, a lelkemet nem adom! Van még fogódzóm talán. Szemed fénye lelkembe mar! Kezünk görcse egybe fonva, lényünk – létünk, még maradni akar. Szelíden, kegyetlen utakat [… Tovább]
PAUL CELAN: Állni
Állni a leveg?ben, sebhelyek árnyékában. Állni, senkiért, semmmiért, ismeretlenül, egyedül, csupán neked. Mindennel együtt, ami ott belül elfér, nyelv- telenül. EREDETI NÉMET SZÖVEG: Stehen im Schatten Stehen im SchattenDes Wundenmals in der Luft. Für-niemand-und-nichts-Stehn.Unerkannt,für dichallein. [… Tovább]
Sóhaj
Bordáim acélpóznái közt gyújtod fel a kék lángot. Jeleket vés belénk a nap – Sóhajtásom a világod.
Kellene még id?
A kegyetlen marcona vicsorog rám! A kegyetlen marcona vicsorog rám! A kezemet hagyd, a lelkemet nem adom! Van még fogódzóm talán. Szemed fénye lelkembe mar! Kezünk görcse egybefonva, lényünk létünk még maradni akar. Szelíden, kegyetlen utakat [… Tovább]
A kis kutya
Egy kicsi állat, egy kis kutya el tudja varázsolni gazdáját. Egy id?s ember is gyermekké tud válni mellette… Kis kutya került a házhoz,hangos ugatással fogadjaaz ott lakót. Vau -vau…Neked ugyan mi a bajod?Itt vagyok, simítom okoshomlokod, meleg barnaszemed pajkosan nevetrám, [… Tovább]
Egyedül
Naplóból ollózva, kicsit átvasalgatva Gizi néni, csak ült az asztalnál, és nézett ki az ablakon. A regény, amit olvasott, nem tudta olyan nagyon lekötni a figyelmét. A tekintete a múltba révedt. Eszébe jutott, hogy milyen más is volt [… Tovább]
Könny-jelző
saját fotó * Könny-jelző Ezüst folyók ezüst mederben, ezüst könnyet gyűjtenek, ezüst arcnak ezüst ráncán szépen, lassan peregnek. Rohanó víz rohanó ár ki tilthatja meg neked, egy átvirrasztott éjszakán kiöntsed a lelkedet? Könnyből könny lesz másik arcon [… Tovább]
Az ecetfa illata – 5.
ââ?¬â?? életkivonat ââ?¬â?? (pulvis ââ?¬â?? cinis ââ?¬â?? nihil ââ?¬â?? et…) XII. Záró-toborzó míting Egyetlen célja, föliratkozni a tréningre. Foszlányok, hangzavar, néha, mintegy varázsütésre kitisztuló szöveg: „– A tréning az élet így m?ködik élményr?l szól… te éled az életedet „tudatosan”, [… Tovább]
Az ecetfa illata – 4.
ââ?¬â?? életkivonat ââ?¬â?? (pulvis ââ?¬â?? cinis ââ?¬â?? nihil ââ?¬â?? et…) X. Egyedül, magammal Ismeretlen világba lépek. Nem igazán akartam, mert annyit azért tudok róla, itt valami lélektanászkodás lesz, valami „emberbe avatkozás”, aminek összes szintjét és megnyilvánulási formáját gyerekkoromtól utálom. [… Tovább]
Indulásom és érkezésem is
A termésk?vel durvára rakott Remete tér, úgy terül szét remegve saját tenyerén tartva ezt az elvonult világot, mint rétivirág-koszorús gyermekkorom integet? képein. Egyre közelebb és messzebb is látom egyszerre. Az este ugyanúgy este, s a reggel is ugyanaz. Az [… Tovább]
Hit
Láttalak. Lázas álmomban te voltál a fák között megbújó árnyalak. A mindig tovarebben? befejezetlen múltid?. Hittelek. Vakhittel magammal vittelek mindig, minden útra, de nézd: a levelek elfelejtettek idén lehullani, én meg vakon és bénán ingok egy létrán. Értelmem semmi, csak [… Tovább]
utcazaj
augusztus vége a szürke lépcs?k alatt fényreklámok és túlzsúfolt éjszakák újra átsz?r a valóság és benne te mint egy zajos ráolvasás láthatatlan falak mögé zársz hálószoba rongyok giccses rokokó-álom lassan elfolyik mellettem a város és vele te [… Tovább]
Álmodó idő
Hajamba fonod az úszó felhők hullámaiból kimarkolt végtelen csendet. A suttogó alkony szelíd fényéből lopva, vadmálna ízt csókolsz számra, te kóstolgatod leheletfinoman, én ízlelgetem e ringó varázst. Tested testemre formált ölelő kéz, szavak nélkül keresi az ősi rejteket, [… Tovább]
Kedves Toronylakók
Kedves Toronylakók! A kommentekb?l kiderült, hogy többen értetlenül álltok a Toronyban zajló események el?tt, ezért úgy gondoltam tisztáznunk kell a hátteret. A Héttorony válaszút elé került, az évek óta önzetlenül dolgozó szerkeszt?k a nehézségek miatt azon gondolkodtak: vagy végleg [… Tovább]
Lapnyugta
Mára hatan, de holnap, és utána is halomra halnak az eltitkolt térképek kincseskamrájából elhitt tündöklést vásárolt fiatalok várhattam volna, amíg jobbat ír lap nap után azért még akkor is mennyit bír tartani a szív, mint egy kopott fogas (bután) [… Tovább]
Tépett huzatú ágyon
Éveket töltött a szobában, tizennyolc négyzetméter nyomoron, s?t inkább csak magán a tépett huzatú, kiugrott rugójú ágyon. Mindig csak ott, ott is a sarokba kucorodva, már ha százkilónyi húst borító negyven kiló háj tud kucorodni egyáltalán. ”Valahaszép” [… Tovább]
A gólya
* A XX. század első felében Nagy Lajos író és másodállású biológus értekezést írt a gólyákról, természetesen a saját szemszögéből nézve. Kéremszépen, én most megpróbálom önöket a béka szemszögéből nézve tájékoztatni. Mint tudjuk, a békaperspektíva egészen más [… Tovább]
Az ecetfa illata – 3.
ââ?¬â?? életkivonat ââ?¬â?? (pulvis ââ?¬â?? cinis ââ?¬â?? nihil ââ?¬â?? et…) VIII. A nyílt tenger az els? k?nél kezd?dik. A kisgyerek találkozik egy teljes világgal, k?r?l-k?re lépve; bizonyos mértékben az id?ben is szinte lépdel, ahogy a tengerrel ismerkedik. [… Tovább]
Az ecetfa illata – 2.
ââ?¬â?? életkivonat ââ?¬â?? (pulvis ââ?¬â?? cinis ââ?¬â?? nihil ââ?¬â?? et…) IV. A.I. sokszor ébred sírva Pedig tulajdonképpen boldog. Nagyon szeret, s?t, azt szokta mondani, imád. Én még csak most tanulom a szavakat, mert igen elvadultam életem el?z? szakában, [… Tovább]
Üzenet
Üzenet Este összehúzom A ruhát magamon, Kezemből kicsúszik már E maradék nyár. Jönnek óvatos fagyok, Csillagszemű hajnalok… A kancsóban hagytam neked teát
Békának szeretettel
Ez a Béka Victoriában van, Vancouver szigetén. És igenis álmodozó leányzók oda járnak megcsokolni, mert hátha …. Erre gondoltál, Békám? Sajnálom Judithkám, át kell tennem a nem publikáltak közé, mert nincs benne semmi irodalmi szöveg 🙁
Szabadulás…?
…”Most gondolatok gy?lnek zártkör?, nagy misére…” fogvatartód a Múlt tán lezárattatott tán bevégeztetett egy titkokkal terhes különös éjszakán szaladnak ki lábad alól ösvényeid tovább… tovább Most gondolatok gy?lnek zártkör? nagy misére még nem lehet tudni hogy sötétek vagy fényesek [… Tovább]
Álom-csók
Túl a valón, Túl a valón, érz? léten,puha kézzel, színekben szépen,szárnyas-álmom megbénítja,zizzen az ág, lopva súgja.Én vagyok az, érted jöttem,szád a számmal öleltettem,éljük vérig az ájult gyönyört,égi vágyam mindig gyötört,hogy földi embert csókolhassak,szolga-sorba ringathassak. ————————————————- Kedves Károly, ez gyöngécske opusz, [… Tovább]
Leányszöktetés
* Egy kicsit kihagyott a motor, visszakapcsolt és beletaposott, végül is abbahagyta. Öreg járgány volt már, FIAT 127-es. A ’70-es években a legjobbak közé tartozott, akkoriban piacolt, és megengedhette magának a drága nyugati autót, azóta is szolgált. [… Tovább]
Elmecsapda
Az univerzum legnagyobb ereje Rico már negyedszerre próbálta kiemelni a siklóból a multisisakot. Minden mentális er?feszítés ellenére csak a szélvéd? ellenz?t tudta megmozdítani. Végül mérgesen vágta rezg?kését az ártatlan sisakba. Ekkor megmozdult a sikló! Rico csodálkozva nézett körbe, [… Tovább]