Vers

Fényedért

      Űzött aranyakon járok. Fúnak vádas álmok, józan éjjelek, részegült szerelmek, átkolt átkozók. Cserfes csókolók, álistenek… Kiálthatsz zenét, dalba ölthetsz lángot, sajdulhat körmöd százfelé, itt fényedért sorba állok.    

Vers

Kérdéstelen

Betonba égett lábnyomok, téren keresztüllépés – belassult gépszív kattogása, fekete jegenyefatengely körül futkosó szürke pillantáskérd?jelek. Egy toronyóra átüt magába – led?lt hamutorony árnyéka leszek és nem kérdezem, miért nem olcsóbb a magából rímeket el?örvényl? folyadék.

Vers

Flashes

Mint keresztüll?tt, láncra felf?zött hollók. /Már nem is olyan idegen érzés./ Feketén alálógni magamból, magamból kihullni, valahová, acélköpenyes mélységek legalsó szintjeiben tátongó, színük vesztett karszttavak vizébe csobbanni. Kihullni, magamból, míg a hollótestek halványfeketén levetk?znek mindent, ami valaha voltak, kihullni, míg [… Tovább]