Hónap: 2008 augusztus

      Űzött aranyakon járok. Fúnak vádas álmok, józan éjjelek, részegült szerelmek, átkolt átkozók. Cserfes csókolók, álistenek… Kiálthatsz zenét, dalba ölthetsz lángot, sajdulhat körmöd százfelé, itt fényedért sorba állok.    

Betonba égett lábnyomok, téren keresztüllépés – belassult gépszív kattogása, fekete jegenyefatengely körül futkosó szürke pillantáskérd?jelek. Egy toronyóra átüt magába – led?lt hamutorony árnyéka leszek és nem kérdezem, miért nem olcsóbb a magából rímeket el?örvényl? folyadék.

Mint keresztüll?tt, láncra felf?zött hollók. /Már nem is olyan idegen érzés./ Feketén alálógni magamból, magamból kihullni, valahová, acélköpenyes mélységek legalsó szintjeiben tátongó, színük vesztett karszttavak vizébe csobbanni. Kihullni, magamból, míg a hollótestek halványfeketén levetk?znek mindent, ami valaha voltak, kihullni, míg [… Tovább]

Ujjai között meztelen motívumok csúszkálnak, érintése acélrímeket ránt vissza saját peremükr?l, szemében vállalatlan mondatok temetkeznek tinta-hallgatásba, arca ezüstös, vonásoktól steril boncmesterarc, némasárga farkastorkok holdrettent? barlangrendszere, hangszála rezdülése agykimetszett hullák abszintb?zös opálordítása.

A kegyetlen marcona vicsorog rám, A kegyetlen marcona vicsorog rám! A kezemet hagyd, a lelkemet nem adom! Van még fogódzóm talán.   Szemed fénye lelkembe mar! Kezünk görcse egybe fonva, lényünk – létünk, még maradni akar.   Szelíden, kegyetlen utakat [… Tovább]

Bordáim acélpóznái közt gyújtod fel a kék lángot. Jeleket vés belénk a nap – Sóhajtásom a világod.

saját fotó * Könny-jelző   Ezüst folyók ezüst mederben, ezüst könnyet gyűjtenek, ezüst arcnak ezüst ráncán szépen, lassan peregnek.   Rohanó víz rohanó ár ki tilthatja meg neked, egy átvirrasztott éjszakán kiöntsed a lelkedet?   Könnyből könny lesz másik arcon [… Tovább]

  A termésk?vel durvára rakott Remete tér, úgy terül szét remegve saját tenyerén tartva ezt az elvonult világot, mint rétivirág-koszorús gyermekkorom integet? képein. Egyre közelebb és messzebb is látom egyszerre. Az este ugyanúgy este, s a reggel is ugyanaz. Az [… Tovább]

Láttalak. Lázas álmomban te voltál a fák között megbújó árnyalak. A mindig tovarebben? befejezetlen múltid?. Hittelek. Vakhittel magammal vittelek mindig, minden útra, de nézd: a levelek elfelejtettek idén lehullani, én meg vakon és bénán ingok egy létrán. Értelmem semmi, csak [… Tovább]

    Hajamba fonod az úszó felhők hullámaiból kimarkolt végtelen csendet. A suttogó alkony szelíd fényéből lopva, vadmálna ízt csókolsz számra, te kóstolgatod leheletfinoman, én ízlelgetem e ringó varázst. Tested testemre formált ölelő kéz, szavak nélkül keresi az ősi rejteket, [… Tovább]

  Mára hatan, de holnap, és utána is halomra halnak az eltitkolt térképek kincseskamrájából elhitt tündöklést vásárolt fiatalok várhattam volna, amíg jobbat ír lap nap után azért még akkor is mennyit bír tartani a szív, mint egy kopott fogas (bután) [… Tovább]

Üzenet             Este összehúzom A ruhát magamon, Kezemből kicsúszik már E maradék nyár.   Jönnek óvatos fagyok, Csillagszemű hajnalok…   A kancsóban hagytam neked teát

…”Most gondolatok gy?lnek zártkör?, nagy misére…” fogvatartód a Múlt tán lezárattatott tán bevégeztetett egy titkokkal terhes különös éjszakán szaladnak ki lábad alól ösvényeid tovább… tovább   Most gondolatok gy?lnek zártkör? nagy misére még nem lehet tudni hogy sötétek vagy fényesek [… Tovább]

Túl a valón, Túl a valón, érz? léten,puha kézzel, színekben szépen,szárnyas-álmom megbénítja,zizzen az ág, lopva súgja.Én vagyok az, érted jöttem,szád a számmal öleltettem,éljük vérig az ájult gyönyört,égi vágyam mindig gyötört,hogy földi embert csókolhassak,szolga-sorba ringathassak. ————————————————- Kedves Károly, ez gyöngécske opusz, [… Tovább]