Egyéb

Csak turkálok

    Turkálok az anyagok között, turkálok mások percnyi, órányi életében. Utánanyúlok a szétguruló tekláknak, s mintha igazgyöngyök lennének, hallom bel?lük a tengert. Kezemre tekeredik egy elkóborolt selyemszalag, hozzám dörzsöli magát egy bársonypuha, és véremet veszi a beakadt durva aranybortni. [… Tovább]

Vers

Exodus

EXODUS     Káprázik szemem el?írtan mert a cél ugye, hogy 32-t lássak ott, ahol kevés van. Majland csak álom, Maradt Nagyabony, esetleg Fünfkirchen, szép, páramentes id?ben a hegyek meg koszorúban, körben felsejlik Törpeháza, miközben zöld rímcsapáson barnaingesen, tombol az [… Tovább]

Egyéb

Kis békatan

*       Hát-tal nem kezdünk mondatot, ezért én szemben ülök a géppel. Szóval hát én, mint érdekelt, szeretném megosztani a nézeteimet a Békáról, és pont veletek. Fogadjátok őszinte részvétem.   Talán kezdjük a kisbékával, amikor még nem is [… Tovább]

Vers

Ma hatna!

MA HATNA     Kajla kéj, csöppet se halkan, ablakban gágog, szállna Holdba. Karomban teltvágyas ágyas. Ittasan mindegy, melyik sarokba buggyan savanyú lé.  Lét talán? Az ám! Figyeld csak, Szúny’ döngicsél, ing-inog párafolton, kanócraégett gyertyámat eloltom, hallgatok esti dal helyett [… Tovább]

Egyéb

M?fény

    Ellepnek mindent a szavak, az égig érnek a mondatok… ha az összes szó, amit valaha kimondtunk, leírtunk, elégettünk, gondoltunk, testet kapna, beöltené a világegyetem hatalmas terét… megfulladok a szóban. És mit teszek? Szavakat írok, mert ez a megoldás. [… Tovább]

Kisregény

Az ecetfa illata – 1.

ââ?¬â?? életkivonat ââ?¬â?? (pulvis ââ?¬â?? cinis ââ?¬â?? nihil ââ?¬â?? et…)   „Az Örökkévalóság szerelmes az Id? dolgaiba”  Blake Az ecetfa illata    Vonatok. A-vonatok-a-vonatok-a-vonatok. Odafönn repül?gép kondenzcsíkja. Túl messze. Ábrándozás, de fölfoghatatlan. Túl gyorsan hasítja a kékséget, átmetszi ezt a [… Tovább]

Kisregény

Az ecetfa illata – Bevezet?

Por, hamu és semmi. A toledói katedrális felirata itt módosul. Por, hamu, semmi, és…   Az igazi történetek innét kezd?dnek. Amikor minden újra építend?vé válik, hogy más legyen. Amúgy meg korszer?tlennek kell lenni, mert aki az id?k hangját lesi, vagy [… Tovább]

Fordítás

Nem szappanopera

Simona Cratel írása, megjelent Felix címen a LiterNet.ro 2008. 08. 02 oldalán *    Hangos üvöltözés hallatszott a szomszéd lakásból. Nem is tudom, vajon ez csak a mindennapi, megszokott üvöltés, amivel együtt kell élnünk, vagy valami különleges dologról van szó, [… Tovább]

Humor

Pauline a kristálycsillárt kedvelte

Egy réges-régi családi kirándulás emléke, amikor is a floridai Key Westen meglátogattuk Hemingway-éket.                     A családi nagygy?lés egy régi Januárban úgy döntött, hogy fölösleges kétezer dollárunkat melegebb éghajlaton fogjuk elkölteni. Igényeinkkel összevetve latolgattuk a lehet?ségeket: aránylag [… Tovább]

Vers

Szerelmes illatok

…     Simogató szélébredez? vágyfonál ibolyás ruhád Mohazöld f?szál hajadban egy napsugár eltévedt csupán Pipacspiros rét májusi délutánok szirmokban élnek Csöppnyi rózsaszál csókokkal teli kosárültem lábadnál

Vers

A csend

Rövid vers, rövidzárlat idejére.* Csak ez a csend ne lenne ilyen őrjítően hangos. Hallgatásod, körülöttem szálldos, mint a lángok, felemészt mindent, mit elér. Fuldoklik itt bent az elárvult remény. Ne légy velem kegyetlen gyönyörű vadrózsám. Az ég is leszakad rám, [… Tovább]

vegyes

A boríték

Sok borítékot hozott már mindenkinek a postás, hol örömet, hol csalódást, hol fájdalmat váltott ki a kézbesített levél… Csöngetnek, ajtót nyitok, postás áll a küszöbön, reám mosolyog. Kezében egy levél, a borítékon tértivevény. Aláírnom hol kell?   Megpróbálna beszélgetni velem, [… Tovább]

Vers

Térkép

Hátadba égetett térkép – hamu-vonalai a mának. Hozzád érve porrá égnék – Szememben hajléktalan mondatok, kívülr?l fényedre vakok, odabent fájnak.

Vers

Utórengések

  Az el?térben a hang tiszta, hátul meg bugyborékol, mert valaki issza valami még elfogyasztandóját mi poháraljáról maradt vissza szájról szájra járja, aki még megvárja az jár jól, de a vége utáni pillanatokból csak a kiválasztottak kapnak a napnak utója, [… Tovább]

Egyéb

vázlat kétszer

más id?ben és fordított szögben ültél egy kávézó teraszán nem szóltál csak nézted vajon kiben mit hagyott a tegnapéjjel   ***   átsz?r?d? fények egy lassan táguló reggelen árva csészék az asztalon halvány árnyék a tegnapéjjel itt mindig idegen maradok [… Tovább]

Fordítás

TED HUGHES: Vad szikla

                                      Szelíd szikla. Malomk?-szilánk – lelket fel?rl? homokszem. Világ-gerinc-teteje szél És es?, és es?.   Mennyország – egy k?fejt? arca. Kovácsoltréz tölgylevelek, olyanok, mint Cranachban. Sav-zöldítette f?szálak.   Szél. Hideg. Alátámasztandó, Örök súly. És es?.   Egy nép, amelyet [… Tovább]

Fordítás

TED HUGHES: Heptonstall

–         a dombok Öregembere, amint ázott padján Kinyúl a leveg?be – Hadd szivárogjanak emlékei.   Már nem szólítja többé a nappalt, Nem kiált Stoodly felé, megfanyarodott a szemközti hegygegincen. Stoodley pedig hátát A múzeum-csend felé fordította.   Nem vesz tudomást [… Tovább]

Fordítás

TED HUGHES: Avarhumusz

Hardcastle Crags-ben, abban a visszhangos múzeumban, Ahol avarhumuszt ásott maroknyi kertje számára És megtanított téged járni, ott mások verseket írnak.   Mutató- és hüvelykujj között hentereg a t?. Érezd a lüktetést, érezd, hogyan hozták mozgásba A varrógépet.                                                     És Billy [… Tovább]

Vers

7×3

  7×3 1   Hosszú ez a nyár; Kaptáram egyre telik Sugaraival   2   Becsukom szemem. Kinyílik titkos ajtóm, már itt sem vagyok.   3   Látom szemedben óriás már nem leszek, csak ha nem nézlek.   4   [… Tovább]

Egyéb

Napsárga és a többiek

*     Olyan csendben teltek a napok. Már halálra untuk magunkat, amikor végre esni kezdett az eső. Szivárvány éppen készült valahova és esernyőre volt szüksége. Szivárványnak hívtuk az egyik gazdánkat, aki gondosan válogatta össze a toalettjét, amikor valahova készült. [… Tovább]

Novella

Megölte férjét

    Ezzel a címmel olvastam néhány nappal ezel?tt egy cikket. A cím önmagában nem vonta volna magára a figyelmemet, még akkor sem, ha viszonylag ritka, hogy a gyengébb nem egy karakteres képvisel?je ilyen drasztikusan teszi ki az utolsó írásjelet [… Tovább]

Vers

Ahol a villamossínek

  Megint karácsony, és megint nélküled.Állok a parton, fejem lehajtom,nyakamba havat darál az id?, ez a lassan suhanó madár. Felettem a rakparton hideg sinek. Vártalak. Ahogy a sors álmatag békébenvár a titokra.De most mégsem teértedjöttem le a partra. Tévedés. Ahogy [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Ã?Å¡gy találj rám

Úgy találj rám, ahogy megszülettem, ahogy a magam ácsolta feszületen, fakereszten, a világot magamból kirekesztem. Úgy találj rám az út porán p?rén, mint aki már átfutott mindenki t?rén. Úgy találj rám az irdatlan tömegben. És úgy szeress, ahogy megszülettem, mint [… Tovább]

Vers

Visszaidegenedés

Már nem voltunk többé idegenek. Belém visszaidegenülten, barnán nézett a csontjaim mögé, meglátva, hogy valami még dübörög ott, míg szemétbe hullott az aznap esti utolsó banánhéj is. Együtt indultunk át a hídon, míg sziluettjeink egy éjszakára bevésték magukat a két [… Tovább]

Vers

Bőségkosár

  Kopogó, padom lelketlen hidegén mindig szépülő virágok, és gyümölcsös álmok édese Ti vagytok el nem fogyhat rólatok a nyárba melegedő tavasz, és a rovarok zenéjével ringató elkészült gondolatok, miket hagytok kifogyhatatlan bőségkosarakba „Szia, hogy vagy, rég láttalak” mondatokkal rakva, [… Tovább]

Vers

A Gondolatok titka

Meghalt. És ez súlyos titok még,a világ láncán lógó kereszt;akkor Gondolatok, ti honnéttudjátok, hogy született, hogy élt,mint minden, ami gy?löl  szeret? Mikor t?nik majd fel bármi gyász,– legyen az bár gyorsan múlandó – ami az emlékére vigyáz,?Egy sóhajt, egy könnycseppet [… Tovább]