In memoriam Finta Béla Te tudtad… mi ketten sohasem búcsúzunk. A végtelenbe zárt árva szívünk együtt már békésen nyugodt. Rózsád szívemben él? mosolyod, mint az ég kékje itt ragyog. Ma érted mond imát minden, mit Isten teremthetett: a harmatos Föld, [… Tovább]
A.A.G-nek Összekulcsolt kezünkön a pecsét Forró áramlatok pengéi villannak Fehér inged szentként villámlott az égen Rózsáid ontották illlatukat felénk Szemed kékjében fürdött a lelkünk Szívünkben lüktet?en eggyé vált a perc S a remény Mit nem választhat el a messzeség. [… Tovább]
Ma is eljött e nap, mint mindig 53 éve, sápadt koszorúba vonva a nyarat. Kezem imára kulcsolom, szemem lehunyom, s álmodni vágyom világodat Anyám. Hol járhatsz, s lehetsz-e a titkok tudója a holtak világában, ahol nagy udvara van a Holdnak, [… Tovább]
Titok mi hozza a tavasztzöldjeit a rétnek,nyíló virágok szivárványát…Távoli hegyek kékjének füstjét,tenger fehérjében lebukó napkorong biborát,lelkünk bolyongó cseppjenek percnyi dobbanásátEmber és Isten felé […] Látni, hallani, érezni, hinni, élni, valahol…
A nedves kapualjban a gyér fény eltakarta a körülötte elhaladó emberek megvet? pillantását, kábultan ébredt. Egyetlen értéke a b?rtáskában lapuló szivacs, egy váltás tiszta ruha. Óvatosan összehajtogatta a nylon zsákot, amin aludt. Az apró szivaccsal er?tlenül próbálta kitörölni [… Tovább]
Májusi orgonaillat, madárdal,édes tavaszi zsongás,illatok, ízei egy más világnak…Fájdalmad téli jege messze már;Golgotán lépteid súlya rajzot vont köréd,fenn a Carmel hegyen láttada tengerben: ott élnek vágyaid tovább. Egykoron, mikor felnéztél az égre,a Ferenciek tere felé haladvaa templomban csend és néma [… Tovább]
Szemében ott izzik a kép, percek történése. Aaron ujjai végigszántják hosszú, fekete haját. Magas homlokán verejtékcseppek, még egész testében remeg. Szemében ott izzik a kép, percek történése. Felgyorsítja lépteit az enyhén meredek zegzugos úton. Egyre távolabbról hallja a piac [… Tovább]
Lelkemben békét szül a csend… Nagyszombat van.Virrasztok…Pislákoló gyertyám ónsugarábanbénultan keresem a szentek hangját,hisz Te nem látod,riadt szívem koldusrongyba öltözötten,nincs hangom, fülem nem hall, szemem nem lát,ki?zetett lettem a Kegyelemb?l,vonszolom néma sikolyom. […] Holnap hitet teszek,s az elém gurult tükörcserepekbenmég [… Tovább]
Titok… Titok… mi hozza a tavaszt?Zöldjeit a rétnek, nyíló virágok szivárványát,távoli hegyek kékjének füstjét,tenger aranyában úszó napkorona izzó hevét,lelkünk bolyongó cseppjeit,a percnyi dobbanás-e szívünk zenéjeEmber és Isten felé. Látni, hallani, érezni, hinni,élni, valahol…
lelked rejtekében ott lapul az elt?n? Fény szikrapora Megrekedt mocsokban, sodró viharú télben, havas fekete lucsokban, sárban meglapult köveken, Esthajnalcsillag árnyain, kiáltásod elhaló csendjében, sötét tekintetek s?r?jében, érzed-e még emlékét a Napnak? Hisz nappal és éjjel, foglya vagy a [… Tovább]
