Könyves Tóth Enikő : Halott az öröklétben

In memoriam Finta Béla

Te tudtad…

mi ketten sohasem búcsúzunk.

A végtelenbe zárt árva szívünk

együtt már békésen nyugodt.

Rózsád szívemben él? mosolyod,

mint az ég kékje itt ragyog.

Ma érted mond imát

minden, mit Isten teremthetett:

a harmatos Föld, a Nap, a Hold,

a tengerbe hulló megkésett Csillagok.

Fénybe borul az él?k temploma,

s megkondul a harang…-,

temet?be szorult néma sikolyokban

a b?n csendben meglapul.

A  lélekhang könnyeidben

földi boldogságot hozott,

s az öröklét titkaiban tovább bolyong…

Legutóbb szerkesztette - Könyves Tóth Enikő
Szerző Könyves Tóth Enikő 18 Írás
Debrecenben születtem, 1953-ban, neves református dinasztiában. Több mint 20 évig tevékenykedtem a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, ahol élénk szellemi és kulturális élet résztvevője voltam. Hivatásom: könyvtáros. A művészetek, elsősorban az irodalom szeretete végigkíséri életemet. 1997-től Izraeli tartózkodásom során, érintett meg újra meg újra az alkotás semmihez sem hasonlítható varázsa, az öröm adni a versek üzenetén át a szeretet lélekhangjait. "...Várni kell, hogy emlékezni tudjunk... De még az sem elég, ha vannak emlékeink. Ha megsokasodtak, meg kell tanulni, hogy mindent elfelejtsd, és várni kitartó türelemmel várni, hogy feltámadjanak megint... - akkor talán az emlékek méhéből valamely ritka órában feltámad egy vers első szava és elkülönül." - Rainer Marie Rilke