Nap: 2010.11.26.

* halvány napsugár rajzolja ránk a reggelt fák lombjai közt surranó árnyakat kelt szobádba kúszva arcodra simul lágyan takaród ledobva nyújtózol álmosan   karod ölel benne a forró éjszaka varázsol újra s újra bőröd illata kezem játszik testeden kezed simogat [… Tovább]

(Ezúttal Szabó Aidával és (az utolsó) Jager-Lucával)   Várták az es?t egy hónapon keresztül, már szinte aszály… aztán kapták az áldást elegük lehet talán   Vendégsereg száll a madáretet?höz téli idill kép a varjak véleménye más s ennek nagy hangot [… Tovább]

(Anyámnak)   Már reszket a kezed, s én csak ízlelgetem mozdulataid kanálnyi csendben, hogy gazdagítson. Lelkedből merítek erőt egyetlen könnycseppben.   Elernyedt évek ujjaid hegyén. Már kétszer fogsz, hogy megtarts magadnak, hogy soha többé el ne engedj, ha menned kell. [… Tovább]

…Csak nézlek, szemedben keresem magam lelkem kutat egyensúlyozik könny közé szorult az éjjel észre sem vettem te soha nem változtál én lettem más elenyészett mondat torzult érzelem részese egy hazug világnak elakadt lélegzettel csak nézlek szemedben keresem magam

* Két nagykabát akasztón lógva várja, hogy gazdája még felvegye magára.   Közben évődve trécselnek a szélben, – Én – tudja -, Éván lógtam egész télen. Nemes prémem hattyú nyakát ölelte, szivacs bélésem testét melengette. A zöld lóden morcosan dörmögött, [… Tovább]

levélszemét n? a fákon írásom amit nem olvastál mert meg sem írtam tovább íródik benned vagy csak álmodom hogy írom agyagverandám faragott rácsain átjátszik a napfény ujja a hintaszéken olvaslak leped?nyi újság zsugorodik apró könyvvé s kiesszük a bet?ket villánk [… Tovább]

  Dudás Sándor – Szabó Aida   Waká-k pasztellben      (Az els? három sort Aida írta, további kett?t én.     Aztán váltottunk. Komoly versel?knek ajánlott!)     Árnyékot rajzol jáspisarcú kerek Hold macska lopódzik csillagok fiadzanak lépteinek nyomában   [… Tovább]

Hatalmasak az óriások, velük küzdök szüntelen. Néha tévútra csalnak,  a hazug most is névtelen.    A testem ma is ágyra járó, fürdöm, alszom és eszem.  Hiszik, a birtoklapon állok,  dolgozok majd végig, végleten.