Ismertem egy férfit, aki mindig fehér inget viselt. Hazafelé rend szerint betértem a Kossuth utcai kávézóba. ? is oda járt. Messzir?l éreztem a friss es? szagát a ballonkabátján. Vékony, barna cigarettát szívott, olyan szivar jelleggel. Sohasem beszéltünk addig [… Tovább]
Mese feln?tteknek …- Már négy hete beteg, doktor úr és ahelyett, hogy használnának a gyógyszerek és a kezelések, folyamatosan romlik az állapota. Nem tudom, mi tév? lehetnék, a városi korházban is azt mondták, hogy nem tudunk mást [… Tovább]
Itt a vége… – Merre tartunk Fannikám? – Minden nap kijárunk a férjemmel a birtokra sétálni, ámulatba ejtenek a palota nagyságú sziklák. Legutóbbi kirándulásunkon felfedeztünk egy kényelmes, járható ösvényt. Levezet egészen a partig, igaz nem a homokos részre, [… Tovább]
Zsanettnak, n?véremnek Hízik már a jég a vándor k?sziklákon. Ahogy a vonatból kémlelem a tájat, egyszerre felderengenek bennem a gyermekkori emlékek. A part a sziklás öbölben, páratlan látvány. A végtelenbe t?n? tenger morajlása megbódít. Mintha honvágyam támadna. Nem is [… Tovább]
delérigék! Az es? szemerkél. Ahogy felnézek az égre, megpillantok egy lámpát. Emlékszem erre a lámpára korábbról. Éjszakánként a séta után mindig a betonra szórja az árnyékom. Mint egy röntgen, ? tudja az igazságot. A lámpa most pislákol az [… Tovább]
1/3 A nyár feszes napsugarai újra leragyogtak a jól megszokott tájra. A völgy zöldben parádézott az élettelen sivatagos puszta szomszédságában. Nagyapám vadásztársai csak úgy hívták a kietlen porvilágot, mint azt a helyet „ahová a kutyák halni mennek”. A [… Tovább]
Naplóbejegyzés 1993. dec.12. Mostanában sok drámát olvasok. A kedvenceim a század eleji spanyol m?vek. Annyira más világ. Szívesen bekérezkednék oda. Talán egyszer én is írok egy drámát. Azt hiszem, a lányról szólna. Más úgyse jutna az eszembe. Ma [… Tovább]
Kezdet Fekete hullámfürtjei zuhatagként hulltak a vállára. Szeretkezéseink során, mikor mellém feküdt s mellemre hajtotta fejét, mindig úgy éreztem, hogy elveszek a sötétben. Csodálatos, nyugtató sötétség – gondoltam. Egy kiszámíthatatlan ?szi nap volt. Az es? hol megindult s szurkáló, kellemetlen [… Tovább]
– ?k olyanok, akár a fogak. Jönnek és mennek – mondta s bölcs, feleltre várva felhúzta dús szemöldökét magas homlokára s kérd?n rám bandzsított. – Igen, egyetértek veled – helyeseltem félénken. Tisztában voltam vele, hogy nem beszélhetek neki a lányról, [… Tovább]
Hosszan elnyújtott novellám újabb fejezete. A kóchajú lány mosolyog, bájos! Kedves arcú komikus… Nyughatatlan szenvedély, taps az éltet?je… Minden nap látom, köszön. Én is köszönök. Másnap Újra ütközünk. – Szervusz. – Szia. Miután megtette [… Tovább]
