Vers

Ésszer?ség nélkül

      Szomjazok, mint aki – élne,s bátrabb annál, ki csókból kóstol,mert az álmok párnák alatt érnek szépre,de a valóság, ugye nem csak egy betanult kor volt? Mert homlokom mögött ésszelén már nem, nem történelemre akarok okulni,érteni sem, csak [… Tovább]

Vers

Halk haikuk

* ŐSZI VARÁZS Pörögve forgó sárguló levelek közt szellőlány táncol.   FÉLELEM Kövek közt ringó jégfehér kagyló mélyén reszketek némán.   KÉRDÉS Azt hiszed könnyű a legkisebb törpének törpék közt élni?   KÖD Reszkető fátylam éjjel a fákra simul didereg [… Tovább]

Vers

Kis pacsirta

Kis pacsirta, dalolj nekem,hol van hozzád az énekem,trilláz szépen minden reggel,énekedre ébredjek fel. Halljam zeng? lágy zenédet,csukott szemmel nézlek Téged,nem nyitom ki, amíg hallak,lágy paplannal betakarlak… Mondd el minden mondókádat,ami öröm, ami fájhat,hogy milyen szép ez a reggel,ébredjünk fel szeretettel… [… Tovább]

Vers

Jelenés

  Várakozva megszólalás el?tt, kezet fogtunk az irányokkal. Bemutatkoztunk a létnek. Nem is tudtad milyen volt a félelem, miel?tt kényelmessé és reménytelivé lett. Nem sejtetted mennyire fáj, miel?tt egy kéz nem helyezett egy alkonyatszín? szívre, s talán mélyebbre, távolabb, nap-nap [… Tovább]

Vers

naná

nem mondhatnám, hogy az Isten szoft ver amikor a szabályokat tényleg virtuális egyeteme szélén megint rajtam gyakorolja persze  

Vers

Március

Fénnyel és hideggel érkezett március, megszokásból hitték csak tavasznak, paplanok alól ki?zve kell fázniuk mocskosabb felén pesti falaknak. Aztán aluljárók zugára rámutat egy kéz, testük az égbe emelik, könnyeivel mossa le üszkös lábukat és b?rünkb?l varr új cip?t nekik. Jeges [… Tovább]

Vers

A sarkon

törzsemb?l ma vízhajtás n? Mottó: “a gömbnek szélib?l minden gömbnek látszik” Petz György: Bor vers és zsibbadás bimbó a buborék s buborék a melle szilikonnal telve forog a kerék gurul a hordó szalad a szekér egy pohár bort megér gátlásokat [… Tovább]

Vers

Olykor elmerengünk…

  Olykor seregest?l zuhan ránk az emlék, legendává duzzad múló pillanat, olykor egy hunyorgó, méla délutánon magába néz az ember, s furcsán megriad,   a kedves kishídról pattog avult festék, ver?fény térdepel vastag avaron, és mi gyalogosok kerülgetjük egymást, olykor [… Tovább]

Elbeszélés

Szelekótya mese a Nemeréről

Megjelent a Kárpátok kincse című mesekönyvben, Korvin Kiadó- Déva, 2011. Szelekótya mese a Nemeréről                               Ebben a csodálatos világban, amelyben élünk, létezik egy annál is csodálatosabb hely, mellyel nem vetekedhet a régi mesék Tündérországa se. Ez a hely [… Tovább]

vegyes

Rémes vers

…nyelvet öltenék a világra….   Jó volna innen elmenni,hófehér kísértetnek lenni,benézni minden ablakonés nevetni oktalan harcokon.Ég és föld között szállva,nyelvet öltenék a világra,és ajkamról zengne az ének:– Nem én, ti vagytok a rémek!      

Novella

Gyász

A gyászt mindenki másképp éli meg, van, akinek szép emlékei vannak, és van, aki csak rosszra tud visszaemlékezni.     – Anyám, ne csinálja ezt – kérte, fejét lehajtva a férfi. Már mindenki felöltözött, az eseménynek megfelel?en. Indulni kellene, az [… Tovább]

Novella

Elnézést, Gál elvtárs

Gál kicsomagolta a könyveket, és az asztalra tette a köteteket, szépen elrendezve ?ket. A dedikálás már egy hete meghirdetésre került a kerületi könyvtárban, ahol Gizike vezet? könyvtárosként dolgozott.      – Elnézést Gál elvtárs, ha egy kicsit arrébb tetszene tenni [… Tovább]

Egyéb

Tabu

    Prózai legyek? Balerina léptek. Hangversenyen ülök, gyerekkorom piros retiküljében feledem kisbicskám mellett, ahogyan lejtek, míg szól a szimfónia; nagyra nőtt szememben az iskola is udvarával együtt, ott dobom balszélről a gólt… minden reggel öt órakor szaladok, és míg [… Tovább]

Novella

T e m e t é s

*        A gyászmenet elindult a ravatalozótól, lassan, méltóságteljesen, csendesen. Az őszi szél hangján kívül csak János bácsi kisebbik lánya zokogása hallatszott, amint néha csendesült a szél zúgása. A lélekharang csilingelése kísérte az öreg pap mormolva mondott imáját. [… Tovább]

Vers

ILA

Kétezer tíz volt. November. Utolszor. A szomszédasszony kiszökött a sorból. Azt mesélik, hogy halk volt. Nem kiáltott – hiszen csak neki látszódott az árok, min átszökellt egy csillagig ugorva, csak az a biztos – ragyogott a sorsa, s én most [… Tovább]

Vers

Válasz az eltemetettnek

szívem veri a taktust bolond kolomp olykor mellkasomra fekszik a lusta bánat imámat elnyomja mint szívemen a cigarettát csikkje ott marad ahogy a köd is füstöl ahogy a sírkeresztek kövek emlékm?vek állnak közéjük a párát pokolbéli üstök evilág a korlát [… Tovább]