Juhász Magda Szerző
Vezetéknév
Juhász
Keresztnév
Magda
Ország
Hungary
9 év 13 komment

Gyere, gyere Katika, figyel a ház népe, nézd a cica is megáll, pedig egerészne…

 

Járni tanul Katika
tipeg a kis lába,
édesanyja biztatja,
kitárt karral várja.
Gyere, gyere Katika,
figyel a ház népe,
nézd a cica is megállt,
pedig egerészne.
Bodri kutya nagyot néz,
ilyent még nem látott,
tegnap ez a kisleány
még négykézláb mászott.
Illeg – billeg a csöppség,
két kis keze rebben,
elugrik a cica is
el?le ijedten.
De már szalad Katika,
nevet szeme, szája,
édesanyja boldogan
karjaiba zárja.

 

 

 

 

Búcsú Nagyanyámtól
9 év Nincs Komment

Hogy beteg vagy, – üzenték, de temérdek dolgom itt fogott, halogatva a látogatást, vártam a ment? holnapot…

 

 

 

Hogy beteg vagy, – üzenték,
de temérdek dolgom itt fogott,
halogatva a látogatást,
vártam a ment? holnapot.
Nem halhatsz meg, – ezt hittem én,
hisz örökké él, ki nagymama.
Ráncosnak láttam arcod mindig,
így ismert csak az unoka.
De jött a perc, a távirat,
hogy nagyanyám csendben itt hagyott,
s én döbbenve álltam a hírre,
tudva, mily nagyon várhatott.
Te a Halállal csatáztál,
én az Id?vel vívtam egyre,
bocsásd meg nékem Nagyanyám,
hogy vesztettem én, e küzdelembe’.

 

—————————————————————————————-

Kedves Szerz?, végignézve a munkáidon, vitathatatlan, remek gyerekverseket írsz, s épp ez az, ami érzik a feln?tteknek szánt írásaidon: megmaradsz a gyerekversek egyszer? szókincsénél, kifejezésmódjánál, s míg ez ott erény, emitt nagy hátrány. 

Nem robbanhat mindig minden vers, de ez nagyon nem robban. Sajnálom.

 

Dévénynél
10 év Nincs Komment

Én nem tudom mi fáj, de úgy sajog a gondolattól a szívem, hogy itt vagyok.

Dévénynél

 

Én nem tudom mi fáj, de úgy sajog
a gondolattól a szívem, hogy itt vagyok.
Itt állok egy rom tetején, ———zavaró az “itt” ismétlése. Talán: egy rom tetején állok
s míg lent kanyarog a Duna,
könnyeim hullnak alá, – patakokban.
Én nem tudom mi fáj, de egyre azt érzem, —de egyre csak azt érzem
hogy hazám romjain állok, itt e büszke bércen. — és újra az itt. Mivel a vers bevezet?jében utalsz, hogy hol állsz, felesleges az ismétlés.
Hogy a föld alól millió kéz nyúlik az égre fel:
Óh igazságot, igazságot érjetek el!
Igazságot!
Ezt kérik ma már milliók,
de nem válaszolnak rá, a bitorlók.
Mert, hogy a földdel együtt minden oda lett,
amit századok alatt épített egy nemzet,
kit érdekel? Hisz oly kicsik vagyunk,
csak hajladozunk a szélbe’
hol ide, hol oda d?lve,
igazságot, megértést remélve.
E közben gyakran egymásnak esünk,
és küzdelmünkben semmire se megyünk.
Igazságot!
De hol van az igazság? Nekünk ez, másnak amaz fáj.
Kergetünk egy álmot, de nem érjük el soha,
mit aláírt egyszer a sok ostoba,
dogma lett. Csak a szívünk vérezik érte, —vérezik? Modoros, nem szép.
magyarnak ott már, nem terem kenyere.
B?nbak lett egykor ez a kicsiny ország,
idegen nemzetek behabzsolták.
Ajándékká vált országunk leggazdagabb része,
de nem önként adtuk az idegen kézbe.
Visszacsatolni nem fogják, nem, soha,
ott, már más népeknek van az otthona.
Milliók életét feldúlni nem lehet,
maradjon csendes az emlékezet.
Csak legbelül fájjon, legbelül égjen,
de fegyver ezért újra ne legyen a kézbe’,
ne hulljon több vér, ne sírjon több szem,
ha igazság nem is, békesség legyen.
Nyugodjatok h?sök, nyugodj meg Nemzetem

 

Magdolna, a gondolat nemes, de így, ebben a formában, közlési módban, nem állja meg a helyét, mint vers. A sok szóismétlés, a közhelybe hajló gondolatok, sablon mondatok, mind, mind negatívumai az írásnak. Természetesen vannak benne szép gondolatok is, azok viszont kevesek, hogy szép, érthet? üzenet, gondolatmenet alakuljon ki, mely maga  a vers.

Bár nem hangos vers, én mégis nagyon hangosnak érzem. A központozással is gond van. Ott van vessz?, ahol nem kéne, ott van pont ahol nem kéne, és mindez fordítottja is igaz.

Tudom, hogy a kétségbeesés, a tehetetlenség irat ehhez hasonló hangulatú gondolatokat, de ebben az esetben érvénybe lép ” a kevesebb, több lenne” …érzés.

 

 

10 év Nincs Komment

Bús szívemnek éjszakáján, lelkünk régi színes álmán elt?n?dök kedvesem….

 

Juhász Magda
Vágyódás

Bús szívemnek éjszakáján,
lelkünk régi színes álmán,
elt?n?dök kedvesem,
de már azt a régi vágyat,
nélküled meg nem lelem.

Minden ajtó nyitva, tárva,
csak a szívem van bezárva,
nem nyithatja senki sem,
bús, magányos éjszakákon
rád gondolok, kedvesem.

Szigetbecse, 2007.

 

———————————————

Kedves Szerz?, egyet kell értenem szerkeszt? kollégámmal, mi többiek vállvonogatva nézegettük a versed, mire ? egyszer csak így szólt: emlékkönyvbe való.

Tény, attól, hogy valami érthetetlen még nem lesz m?vészi, de az sem az, ami ennyire végtelenül egyszer?, falvéd?s, közhelyes.

 

 

 

10 év 16 komment

Fut a szél, fut a szél, észre sem veszem, árkon-bokron túl jár már…

Juhász Magda
SZÓLT A SZÉL

 

Fut a szél, fut a szél,
észre sem veszem,
árkon-bokron
túl jár már, és
átszáll a hegyen.

Sóhajtok utána:
– Óh te kedves szél,
a hegycsúcsra
jó lenne ha
egyszer felvinnél.

Szólt a szél: – Kiskomám
nem vihetlek fel,
ha magadtól
jutsz fel oda,
boldogabb leszel.

 

 

Megjelent Nyelvtanoda 2 tankönyvben

10 év 11 komment

Azt a kutya – mája, szemtelen kutyája, bejött a szobába…

Juhász Magda
KUTYABÁNAT

 

Azt a kutya-mája,
szemtelen kutyája
bejött a szobába!
Kutyáját a gazda
összeteremtette.
Bánta már a kutya,
hogy ezt miért tette.
Lehajtotta fejét,
a füle is lógott,
hogy mindenki lássa,
röstelli a dolgot.
Elnevette magát
ezen már a gazda, ,
bánatos kutyáját
csak megsimogatta.
Nem is búslakodott
tovább a kutyája,
szépen besomfordált
újra a szobába.

 

Megjelent egy tankönyvben

10 év 7 komment

Hószín? kékek, aranyködben lépek….

 

                                        Juhász Magda
                                         Téli csoda

                                        

                                        Hószín? kékek,
                                        aranyködben lépek,
                                        fehér hasú kis madarak,
                                        fák hegyér?l néznek.
                                        Aztán felreppennek,
                                        szárnycsapásuk rebben,
                                        s mint a t?n? álom,
                                        elszállnak felettem.
                                        Hószín? kékben,
                                        aranyködben állok,
                                        és e csodás reggel,
                                        új tavaszra várok. 

10 év Nincs Komment

Hószín? kékek, aranyködbe lépek…

Juhász Magda 
Téli csoda

                                        Hószín? kékek,
                                        aranyködbe lépek,
                                        fehér hasú kis madarak,
                                        fák hegyér?l néznek.
                                        Aztán felreppennek,
                                        szárnycsapásuk rebben,
                                        s mint a t?n? álom,
                                        elszállnak felettem.
                                        Hószín? kékben,
                                        aranyködben állok,
                                        és e csodás reggel,
                                        új tavaszra várok. 

10 év 10 komment

Ne aludj hékás, itt van a tél, táncol a fény a hó tetején…

 

 

Ne aludj hékás, itt van a tél,
táncol a fény a hó tetején,
szívedb?l gondod vesd ki hamar,
korcsolya, szánkó futni akar.

 

Tárd ki az ajtód, és a szíved,
mert ez az ünnep, még a tied,
hagyd most a dolgot, légy kicsit boldog,
tárd ki az ajtód és a szíved.

 

Ne aludj hékás, itt van a tél,
itt van az Új Év, itt van a fény,
légy újra gyermek, itt van a hó,
szálljon az ének, a hógolyó.

 

Tárd ki az ajtód és a szíved,
mert ez az ünnep még a tied,
hagyd most a dolgot, légy kicsit boldog,
hagyd, hogy szeressen ma még a szíved.

 

 

 

 

 

Újévi köszöntő
10 év Nincs Komment

Ne aludj hékás, itt van a tél, táncol a fény a hó tetején…

 

 Juhász Magda

 

  Újévi köszönt?

 

Ne aludj hékás, itt van a tél,

táncol a fény a hó tetején,

szívedb?l gondod vesd ki hamar,

korcsolya, szánkó futni akar.

 

Tárd ki az ajtód, és a szíved,

mert ez az ünnep, még a tied,

hagyd most a dolgot, légy kicsit boldog,
tárd ki az ajtód, és a szíved.

 

Ne aludj hékás, itt van a tél,
itt van az Új Év, itt van a fény,
légy újra gyermek, itt van a hó,
szálljon az ének, a hógolyó.

Tárd ki az ajtód, és a szíved,

mert ez az ünnep még a tied,
hagyd most a dolgot, légy kicsit boldog,
hagyd, hogy szeressen ma még a szíved.

 

 

 

 

—————————————————————————————————

Néhol sodor a ritmus, néhol meg olyan olcsó megoldásokba bocsátkozol. Pedig megy ez neked. Olyan, mintha az els? két versszakhoz csak hozzáer?szakoltad volna a többit, hogy ne legyen olyan kurta.

Összességében nagyon aranyos, és külön öröm, hogy ilyen vidám, de Magda, én mindent olvasok, tudsz te ennél százszor jobban, jobbat is.

Juhász Magda Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.