Fénnyel és hideggel érkezett március,
megszokásból hitték csak tavasznak,
paplanok alól ki?zve kell fázniuk
mocskosabb felén pesti falaknak.
Aztán aluljárók zugára rámutat
egy kéz, testük az égbe emelik,
könnyeivel mossa le üszkös lábukat
és b?rünkb?l varr új cip?t nekik.
Jeges napjuk alatt hólyagosra égek,
szemem csorog le végig arcomon:
Mert ostobán hittem, száz forint az élet
az „éhes vagyok, segíts!” kartonon.