Vers

Fehér viráglepel

(Saját kép)       Tavasz óta dédelgetted, s a kora őszi napsütésben együtt bimbóztuk a fehér krizantémokat. Beszéltél hozzájuk: „Szép nagyra nőjetek halottak napjára!” Így lett.     Most fehér viráglepel borul kertedre, és sírodra.   2010. nov. 3.

Vers

Az id? élén

az id? élén egyensúlyozok– agyamban magány tántorog –ujjam hegyén a föld forog suhannak széles tengerekszemem el?tt – s én szenvedek,mert lelkem fázik nélküled

Vers

Szaturnuszi költemény

1.   Szénpor tüskézi az égbolt fátyolát, Vörös szalagokat szór egy lámpa, Siklik az úttest nyálkás b?rén tovább, A fény mely most bujdosó és árva.   Nyíló kévéje a sötétbe téved, Házunk repedésein megtorpan, Mintha mormolna egy régi beszédet, Öreg [… Tovább]

Vers

Lényegében egy gondolat…

Levelenként tépdes a hiány, nem halokmeg, csak the usual shit az asztalon: könyvek, napilapok;ócska, értéktelen massza:sötétszürke minden. Vigaszranem számíthatok. Nincsensenkim, aki megmondja: ajándékegy, a kezembe került régi játék (is)a kilencvenes évekb?l(b?szárú nadrág, ‘bícsbojz’,walkman, karácsonyfa, cheap toys)El szeretnék szökni innen…Nem kellek [… Tovább]

Egyéb

Ébredés el?tt

minden képkockám kiégett,                 karcolt, serceg,                                míg apám (aki sohasem alszik álmomban)      elkeni a dermedt hajnal száját. öt hasáb fával,  senki nem sejti, én mi ellen harcolok. A nem meghalni akarás, vagy halni nem, meg akarás,                 ismeretlen [… Tovább]

Novella

Rosszcsont Gyula

  Malvinkát, a csupaszív egyedülálló hölgyet, környezete túlzott növény és állatszeretetét gúnyolva, a “bogaras” jelzővel illette –illedelmesen-, kétszínű, bájos köszönés után, csak úgy, a háta mögött. Malvinkának kontyán is voltak ilyesfélékre bemérő érzékei, túl jól ismerte az embereket ahhoz, hogy [… Tovább]

Vers

Eszmélés szelén

“hagyom, átjárja lényem az átható, kozmikus szeretet” magamba roskadokártó balgaságom tépilelkem rezdületlen húrjaitmert bár jót cselekedtemfelel?tlenségem húst szakíttökéletlenségem romjainelid?z bennem a fájdaloms a kérlelhetetlen makacsságutolsó harcát vívja létét igazolvade most rút vesztésre álls én szárnyaim emelemtávozom az eszmélés szelénarcom nap [… Tovább]

Vers

Mindig készül valamire

  Az elhivatottság köteles riadalmában, az alkalmazkodás jogtalan fáradalmában, a közömbösség bíráló szidalmában, s a felt?nés reményében a lélek a felszín alatt mindig készül valamire, mit sejtelmességével tudat, mi titkon érik a születésre, egy utolsónak hitt, újabb fájdalmas megcsalásra, egy [… Tovább]

Vers

Az én világom

Álmodom…   Tudom, itt maradt a nyár valahol a lelkemben. Melege néha éget, fáj. Virágot, illatot hagyott. Elszakadni tőle nem tudok, hirtelen történt minden. őszi paletta színe rozsdás.   Ha untat e bolond világ, szemem lehunyom, álmodom a szűrt fényű [… Tovább]

Vers

Félig

krizantémok alatt miért is     ellobbanok egy szál gyufa a mécsesek lassan a síromra ülnek megtalálnak dérütötte krizantémok alatt miért is   izzadtan ébredek az agyag melegít mint steppelt takaró   a párnám a földön még félig az ágyon [… Tovább]

Novella

A háború odébbállt

A kend?b?l két rövid és sovány lábacska kandikált ki.     A tyúkokat nem lehetett lezavarni az ágyról. A kislány feltornászta magát, óvatosan, nehogy összetörjön egy tojást. A tyúkok békésen tollászkodtak a szobában, egy sem kotkodácsolt, enni sem kértek. Álmos dél [… Tovább]

Vers

Vers

     Szinay Balázsnak   Ráfeküdnék a rímekre legszívesebben, mert a gondolat még félútig se gyalogol, közben, ha odanézek, a nevelényegtelen fák levelein elhullámzik a nyár, mintha a szél vinné, biztosan a Balaton hatásának tudatalattija, mondom: ráfeküdnék, de f?leg az ékezetes [… Tovább]

Portré

Angelique

    Üres az Andrássy úti kávézó terasza, amikor megérkezem. Mi tagadás, nekem sincs kedvem helyet foglalni a nyirkos székeken, de végül az egyik szöglet napos felére ülök. Lassan tizenegy óra, kicsit izgatottan várom riportalanyom. Közben jön a pincér, és [… Tovább]

Vers

Kapaszkodó

  Egy szál gyertya elég, ha hallod, hogy a sötét házad körül liheg. Elég a gyertya. A gyertya és a hited, mert ez a te világod. Éppen körbe látod. A helyén van minden. Mi atyánk, Isten, szenteltessék a te neved.

Vers

?szi koszorú – rövidkék

fentr?l potyognakgy?rt arcú ny?tt levelek – – az ?sz kopogtat *** ködpermet szemelnyirkosak ma az álmok –– hova bújt a nap? *** ködbe fúlt a kert,nyirkos a kedvem is már –– minden csupa sár

Vers

?szi ekhó

Fagylehelése az ?sznekAz erd?t elszomorítja,S lomb hull, nyártemet?nek. Fagylehelése az ?sznekBarna ruhát ad a földnek,A fákat ködbe borítja;Fagylehelése az ?sznekAz erd?t elszomorítja.