Fehér viráglepel
(Saját kép) Tavasz óta dédelgetted, s a kora őszi napsütésben együtt bimbóztuk a fehér krizantémokat. Beszéltél hozzájuk: „Szép nagyra nőjetek halottak napjára!” Így lett. Most fehér viráglepel borul kertedre, és sírodra. 2010. nov. 3.
Az id? élén
az id? élén egyensúlyozok– agyamban magány tántorog –ujjam hegyén a föld forog suhannak széles tengerekszemem el?tt – s én szenvedek,mert lelkem fázik nélküled
Szaturnuszi költemény
1. Szénpor tüskézi az égbolt fátyolát, Vörös szalagokat szór egy lámpa, Siklik az úttest nyálkás b?rén tovább, A fény mely most bujdosó és árva. Nyíló kévéje a sötétbe téved, Házunk repedésein megtorpan, Mintha mormolna egy régi beszédet, Öreg [… Tovább]
Lényegében egy gondolat…
Levelenként tépdes a hiány, nem halokmeg, csak the usual shit az asztalon: könyvek, napilapok;ócska, értéktelen massza:sötétszürke minden. Vigaszranem számíthatok. Nincsensenkim, aki megmondja: ajándékegy, a kezembe került régi játék (is)a kilencvenes évekb?l(b?szárú nadrág, ‘bícsbojz’,walkman, karácsonyfa, cheap toys)El szeretnék szökni innen…Nem kellek [… Tovább]
Mindenid?d
Nevedre írta sorsát, amit szépen kihordtál. Mindenid?d volt a perc, amelyben megfogantál
Ébredés el?tt
minden képkockám kiégett, karcolt, serceg, míg apám (aki sohasem alszik álmomban) elkeni a dermedt hajnal száját. öt hasáb fával, senki nem sejti, én mi ellen harcolok. A nem meghalni akarás, vagy halni nem, meg akarás, ismeretlen [… Tovább]
Rosszcsont Gyula
Malvinkát, a csupaszív egyedülálló hölgyet, környezete túlzott növény és állatszeretetét gúnyolva, a “bogaras” jelzővel illette –illedelmesen-, kétszínű, bájos köszönés után, csak úgy, a háta mögött. Malvinkának kontyán is voltak ilyesfélékre bemérő érzékei, túl jól ismerte az embereket ahhoz, hogy [… Tovább]
Eszmélés szelén
“hagyom, átjárja lényem az átható, kozmikus szeretet” magamba roskadokártó balgaságom tépilelkem rezdületlen húrjaitmert bár jót cselekedtemfelel?tlenségem húst szakíttökéletlenségem romjainelid?z bennem a fájdaloms a kérlelhetetlen makacsságutolsó harcát vívja létét igazolvade most rút vesztésre álls én szárnyaim emelemtávozom az eszmélés szelénarcom nap [… Tovább]
Mindig készül valamire
Az elhivatottság köteles riadalmában, az alkalmazkodás jogtalan fáradalmában, a közömbösség bíráló szidalmában, s a felt?nés reményében a lélek a felszín alatt mindig készül valamire, mit sejtelmességével tudat, mi titkon érik a születésre, egy utolsónak hitt, újabb fájdalmas megcsalásra, egy [… Tovább]
Az én világom
Álmodom… Tudom, itt maradt a nyár valahol a lelkemben. Melege néha éget, fáj. Virágot, illatot hagyott. Elszakadni tőle nem tudok, hirtelen történt minden. őszi paletta színe rozsdás. Ha untat e bolond világ, szemem lehunyom, álmodom a szűrt fényű [… Tovább]
Kóró
Félig
krizantémok alatt miért is ellobbanok egy szál gyufa a mécsesek lassan a síromra ülnek megtalálnak dérütötte krizantémok alatt miért is izzadtan ébredek az agyag melegít mint steppelt takaró a párnám a földön még félig az ágyon [… Tovább]
Szeretetkapcsolatunk — 617. —
A ragaszkodás és szelídség összetalálkozott benned, de hogyan is nem láthattam ezt meg mindeddig? * Miért engednéd át szíveden a golyót, amikor sokkal drágább vagy a verebeknél! Életed ma is sokak számára valódi példa lehet, noha meg [… Tovább]
A vas-, az ezüst- és az aranyasztal
Vajon sorsunkat megírták már a születésünk el?tt vagy mi alakítjuk a megélt évek alatt, esetleg a kett? összefügg? Ezt a kérdést is besorolhatjuk szerintem azok közé, amire soha nem kapunk választ. – Hallod? – Mit kellene hallanom? – A csendet. [… Tovább]
A háború odébbállt
A kend?b?l két rövid és sovány lábacska kandikált ki. A tyúkokat nem lehetett lezavarni az ágyról. A kislány feltornászta magát, óvatosan, nehogy összetörjön egy tojást. A tyúkok békésen tollászkodtak a szobában, egy sem kotkodácsolt, enni sem kértek. Álmos dél [… Tovább]
Vers
Szinay Balázsnak Ráfeküdnék a rímekre legszívesebben, mert a gondolat még félútig se gyalogol, közben, ha odanézek, a nevelényegtelen fák levelein elhullámzik a nyár, mintha a szél vinné, biztosan a Balaton hatásának tudatalattija, mondom: ráfeküdnék, de f?leg az ékezetes [… Tovább]
Törpefenyők III. 2. – Nemzetiséged?
Noémi els? találkozása Amerikával nem épp kellemes. Megalázák a repül?téren, Bob nem várja, s egy rend?r, aki b?nöz?nek nézi, fegyvert fog rá… Noémi azonnal elejtette a táskáját. – Az irataim és a repül?jegyem! Azokat akartam el?venni! Hogy igazoljam [… Tovább]
Angelique
Üres az Andrássy úti kávézó terasza, amikor megérkezem. Mi tagadás, nekem sincs kedvem helyet foglalni a nyirkos székeken, de végül az egyik szöglet napos felére ülök. Lassan tizenegy óra, kicsit izgatottan várom riportalanyom. Közben jön a pincér, és [… Tovább]
Zöld játék rózsalevélen
Rózsalevélenzöld fut a fényen,tört sugarassaring színesében,jaj, hova pördül,jaj, hova zöldül,várja a társaszínkebelében,szál csak a rózsa,zöldbefogózvaút labirintjátkörbekígyózza,rózsalevélennap fut a fényen,hártyaruhában,hárfazenében.
Kapaszkodó
Egy szál gyertya elég, ha hallod, hogy a sötét házad körül liheg. Elég a gyertya. A gyertya és a hited, mert ez a te világod. Éppen körbe látod. A helyén van minden. Mi atyánk, Isten, szenteltessék a te neved.
?szi koszorú – rövidkék
fentr?l potyognakgy?rt arcú ny?tt levelek – – az ?sz kopogtat *** ködpermet szemelnyirkosak ma az álmok –– hova bújt a nap? *** ködbe fúlt a kert,nyirkos a kedvem is már –– minden csupa sár
?szi ekhó
Fagylehelése az ?sznekAz erd?t elszomorítja,S lomb hull, nyártemet?nek. Fagylehelése az ?sznekBarna ruhát ad a földnek,A fákat ködbe borítja;Fagylehelése az ?sznekAz erd?t elszomorítja.