“Gubbaszt telihold ég tetején: nagy ezüstkorong – múló remény” Kátrányt izzadó aszfalt az éj.Nyártempóban csak tücsök zenél.Csendet ringat ezer lombos ág.Kábultan forog a szédült világ. Gubbaszt telihold ég tetején: nagy ezüstkorong – múló remény –lassan felhő kúszik, és [… Tovább]
“Szívemmel színezlek sötét éjszakába.” Ujjammal rajzollaktükrön a párába.Szívemmel színezlek sötét éjszakába.Felhőkön repítlek.Égtenger végtelen.Egyszer találkoztunk – ez lett a végzetem. Már csak álmomban jösszmelengetni lelkem,de ha ébren vagyok,megfagyok, és ebbencsakis te vagy hibás.Elloptad az álmom.Elvitted magaddalmagánmennyországom. Nem vádollak mégsem,csupán [… Tovább]
“egy ölelés sokszor vigasz” van kinek már nincs idejevan aki csak nem él velevan hogy elfogy már a cérnaa hold felhők mögött néz manem tud elérni a fényevan ki gyenge s nincs reményeegy ölelés sokszor vigaszs ha nem [… Tovább]
“Mit is képzeltél magadról, drágám, hisz én még mindig a tél vagyok!” Ment a hajnal kitömött batyuval, vállára vetve fityegett a hó. Nem törődött ezer nyűg-panasszal, hogy februárra ez már nem való… Csak ballagott a hosszú üres úton, [… Tovább]
“este széttekintve karolja a földet.” schweiz-libido.com/ Kölyök még az alkony,nap gurul a vállán,domb eltakargatja,ősz őrködik álmán. Összehajtogatvaa fénylepedőket,este széttekintvekarolja a földet. Hold csak ritka vendég,felhő rejti éppen.Ha néha kukucskál,mosoly gyúl szívében.
“Cseppek függnek fák csupasz ágán.” Könnyes arccal kelt ma a hajnal,tűzsipkáját sarokba dobta.Cseppek függnek fák csupasz ágán,bújnak az álmok csendnyugalomba. Ég paplanját nyakába húzza,fázik ő is, rideg a világ.Villanypóznák állnak a sorba,hiába várják madarak hadát. Lucskos minden, ázik [… Tovább]
“perceket pöcköl szobámba szanaszét” szorongás hárfáz a fáknak ágainott kinn. hallgatom hogy surrogzörren levelekkel perel a szél.hiába kérdem másról beszél.aludni kéne nem nézni hogy múlik.perceket pöcköl szobámba szanaszét.röhögve vonszolja lelkemet odébb.
ha nem mozgok, leül a bútorokra, vállamra hagyom lebegni a szobában mint pihét, a gondolatot. akkor látszik igazán csak, ha a napsugár rávetül. akár a por.ha nem mozgok, leül a bútorokra, vállamra, s lassan már a monitort sem [… Tovább]
Hova lehettek azok a levelek? Október 23-a van. Ezidőtájt mindig újra feltör bennem a hiányérzet. Hova lehettek azok a levelek? Szüleim megismerkedésének érdekes történetét egyszer még úgy érzem, meg kell írnom, de az alábbiak megértéséhez annyira szükség van, hogy [… Tovább]
Rám bámulnak a felhők kérdőn, hova lett innen a nyár végi báj? Hajnal hámlik az ég pereméről,fénylemezekben újul a táj.Rám bámulnak a felhők kérdőn,hova lett innen a nyár végi báj? Vöröslő szemmel kel fel a város.Cipője [… Tovább]
