Havas Éva : Még mindig a tél

Nyomtatás

Ment a hajnal kitömött batyuval,

vállára vetve fityegett a hó.

Nem törődött ezer nyűg-panasszal,

hogy februárra ez már nem való…

Csak ballagott a hosszú üres úton,

előle el is bújtak mind az emberek.

(azt elfeledtem említeni kérem:

vasárnap volt). Mindenki szendereg.

A pirkadat hintette terhét széjjel,

nyomában lassan reggel lépeget.

Csodálkozott. Nem tudta, hogy az éjjel

becibált fölé néhány felleget.

A február csak húzott egyet száján,

magában csendben kuncogott:

„Mit is képzeltél magadról, drágám,

hisz én még mindig a tél vagyok!”