Horváth Edina gyönyörű festményéhez írott versem. Csillan a víz és susog a nád,kiáltást hallok, szél halk szavát,vihar készül, vagy csendes sikolyégitest fürdik pirkadatkor. Éjszaka rég kihunyt, haloványaz árnyék fél, teste oly sovány,játszik a Nappal egy toronynál,a fény aranytálcán detonál.
Kép:Internet kérdezz hátén felelekhisz éppen lelket belezeksaját lelkem ma a tétdarabokra tépem szétfájó múltat boncolokvézna ego-t rombolokfeltépem mi rég szakadtössze- ami épp maradtkérdezz hátén felelekma síroks holnap nevetek
Csontos ujjával kaparász a fagy, a test didereg, szeizmográf az agy, a zsibbadalom szinte részegít, a hó a tájra lepedőt terít, az összes élőlény most egy ideg, és minden rostot átjár a hideg, águjjaikat föltartják a fák, az egész világ [… Tovább]
