Adoma

Oumuamua

(Hawaii nyelven: elsőként érkező távoli üzenet)     A föld vonzásától könnyülten tértél  egymagadhoz, hogy múltba vetítő tükreidből kilépve, egy mindörökkönségről álmodozz.   Onnét pillantásod a rejtélyes égbe vész, s hazug alattomban szed vámot  serpa, és a tengerész.    A [… Tovább]

Nincs kép
Emlékirat

Figyelj, Jagi!

Ki egyszer létezik – örökre van, S nem úgy, hogy itt Te, ő meg ott, A másik másutt, máshonnét tünik, Mert képtelen szabadulni – Ki szabadnak – örökre született, És bennünk rejtezik, aki Már életünknek partizánja lett.

Vers

Ha menni kell

      Mikor az ég tiszta pelyheket bocsát reánk, elkortyoltuk utolsó, meghitt-forró teánk, végül kilépek a szabadba nyíló ajtón. A ház maradjon tiszta (én is így óhajtom).   Már nem küzdhetek magamért sem, soha többé, szemeim párájában vált az [… Tovább]

Vers

ÉLT NEGYVENNÉGY ÉVET

  Az van, amit vártál: sír, zúg minden molekula. Mögötted. Egyenes és ellentétes igazságok suttognak a valóságról. Sokk. Találgatások ütköznek, s térnek magukhoz vissza. Egy a közös mindben. A tudat.  Halott vagy. Az van, amit vártál, de már nem lesz [… Tovább]

Hírek

Elhunyt Jagos István Róbert

„Az ember végül homokos, / szomorú, vizes síkra ér, / szétnéz merengve és okos / fejével biccent, nem remél.” (József Attila) Verő László-díjat kapott… Meglehet, nem ez a legfontosabb tudnivaló Róla – de most szeretnék emlékezni! Írásait, szavait nagyon sok [… Tovább]

Vers

Kávézok. Ölemben a macska. Annyi mindent tudok. Te egy hűtőben. Semmi színed. Már a kezed se lila. Nejlon zizeg, ahogy beindul a gép. Négy fok. Nem hallod. Kék szatyorban a cuccod. Cipő, ruha. Azzal mi legyen. Kabátod fönt a lakásban. [… Tovább]

Vers

Hajnali vers

    Még hunyorog a reggel félig vakon, a fák fölött hideg a napsugár. Hamis aranyat szór a nagy kufár, és ezüst-hártya feszül az ablakon.   Belül csendélet van. Kopott asztalon a hallgatag tegnap terít puhán. Az idő magányos tányér [… Tovább]

Vers

Hervadó virág

„A hervadás bús pompájában áll most” felordít bennem, akár egy torz jövőkép, míg térdre hull az est, egyedül virrasztok, és krizantémokat könnyezek a gyászban, már nem felejtek, pedig megpróbáltam.   Ti nem érzitek a szürke falak szorítását, varjak isszák a [… Tovább]

Vers

Merre, meddig

Mi lesz nyűgös feleslegeinkkel…     Nem ostorozni nehéz, visszafognimegvadult inait, ha elragadt a ló.Könnyes szemekkel napként ragyogni.Mosolyogni, mikor sírni volna jó.Megbocsátani, hogyha kiraboltak,s a szív eresztékeit összetörték.Csupasz ágnak hinni, nem zöldellt lombnak,mert minden csak pillanat, nem öröklét.S hogy az [… Tovább]

Vers

Esik

Szomorú, sápadt, komor délután, az eresz vigasztalan zokog. Kerékakasztó, fekete sár, a fákon kis vízcseppgyöngysorok. Esőpatakok zúgnak mocskosan, az árkok fuldokolva küzdenek, kifeszült, vizes ernyők alatt, fáradt, sietős, magányos emberek. A fény, mint elrabolt templomi kincs, tapadós, ragacsos bánat mindenen. [… Tovább]