Pődör György : Hajnali vers

 

 

Még hunyorog a reggel félig vakon,

a fák fölött hideg a napsugár.

Hamis aranyat szór a nagy kufár,

és ezüst-hártya feszül az ablakon.

 

Belül csendélet van. Kopott asztalon

a hallgatag tegnap terít puhán.

Az idő magányos tányér csupán,

súlytalan árnyék horpaszt csak pamlagot.

 

Akár kulcsára rezzenő kis lakat,

a profánból egy pillanat kiragad,

s feledtet minden nyomasztó tehert.

 

Felfénylik a porszem, lélegzik a tér.

Az üvegen körben megolvad a dér,

mint amire az Isten rálehelt.

Legutóbb szerkesztette - Pődör György
Szerző Pődör György 28 Írás
1948-ban születtem Vasszilvágyon. Mérnök-tanárként tanítottam főiskolán, középiskolában évtizedeken át. Verseket régóta írok. Első verseskötetem a nyolcvanas években jelent meg,melyet még hét követett. Közel ötven antológiában szerepeltem.