Vers

Még mindig a tél

“Mit is képzeltél magadról, drágám, hisz én még mindig a tél vagyok!”   Ment a hajnal kitömött batyuval, vállára vetve fityegett a hó. Nem törődött ezer nyűg-panasszal, hogy februárra ez már nem való…   Csak ballagott a hosszú üres úton, [… Tovább]

Vers

SZERELEM

Boldogtalanságod kínja  feszült lopott napjaink fölé, szívemben lélekharang szólt, tántorgó szavak megbocsátását szögeztem keresztedre, s elnémult bennem a  fájdalom.   Kivasaltam   gyászruhámat, csokorba szedtem kertem utolsó virágait, mire  meggyóntad  végre: nem tudtál  elhagyni mégsem.     Kép: Google  

Novella

Szegfű, a trombitáló tehén

… a kapirgáló tyúkok is felkapták a fejüket: azt hitték, kánya ment az ablaknak       Valami csodálatos volt, ahogy talicskán toltam Harmat Annát. Vadul loholtam vele, hogy csak úgy lobogott a haja a szélben, miközben kacagott, s ragyogtatta [… Tovább]