Hevesi Éva Szerző
Vezetéknév
Hevesi
Keresztnév
Éva
2 év Nincs Komment

Amikor István egy kora őszi napon végleg kiköltözött a kertjébe, még megvolt a kocsija. Igaz, alig tudott már benzinre pénzt szerezni, de semmiképpen nem akarta eladni a Fordot, féltve őrizte egykori jómódja szimbólumát, mintha minden jóra fordulhatna, amíg megvan a [… Tovább]

2 év 4 komment

Matyi, a kissé görnyedt hátú, hajléktalan férfi még alig múlt negyvenéves, de ötvennél is jóval többnek látszott. Szeméből már rég eltűnt a csillogás, tompa, reménytelen tekintettel bámult a világba.    

2 év 7 komment

István megmagyarázhatatlan ellenszenvet érzett a perifériára szorult emberekkel szemben. Viszolyogva mérte végig az elhanyagolt külsejű hajléktalanokat, a kukákban turkáló koldusokat, miközben gőgös eleganciával nézegette ápolt körmeit, fésülgette lágyan omló hajfürtjeit, igazgatta frissen vasalt ingét, s elégedetten állapította meg, ő minden [… Tovább]

2 év 5 komment

Ujjaid finom vonalát bámulom  a kockás abroszon, – még benne ég a vágy – bódít a forró, nyári este, de a zöldszemű  szörnyeteg – féltett titkomat  megint kilesve – közénk oson. Gyomromban ijesztő  féltés remeg: jaj, mi lesz  ha elveszítelek! Idézem [… Tovább]

2 év 3 komment

Boldogtalanságod kínja  feszült lopott napjaink fölé, szívemben lélekharang szólt, tántorgó szavak megbocsátását szögeztem keresztedre, s elnémult bennem a  fájdalom.   Kivasaltam   gyászruhámat, csokorba szedtem kertem utolsó virágait, mire  meggyóntad  végre: nem tudtál  elhagyni mégsem.     Kép: Google  

2 év 3 komment

  Az óra áll, az idő mozdulatlan. Most már hiába hordozlak magamban. Némán, üresen konganak a napok, hiányodból kitörni nem tudok. Az óra mozdulatlan, az idő áll…. Időtlen fény ragyog, s önmagába zár.  

2 év 5 komment

    Játszol: két félidő között zsenge fűvön gázolsz. Fonnyadó  rózsa hullik  lábad elé. Meztelen talpadat sértik tövisei, játszol mégis, a remény extázisában táncolsz, illatok boszorkányos bűze csalogat  a magány végtelen labirintusába. Elvesztél. Nincs kiút.        (kép: google) [… Tovább]

5 év Nincs Komment

  Minden mi volt, s minden mi lesz, lényegtelen. A van a fontos, a most, a percet ölelő jelen. Ez,  az ésszel  fel sem fogható  pillanat a lényeges. Nem számít  a volt, nem számít  a lesz…   ————– Éva, ezt [… Tovább]

5 év 5 komment

Élesre koptatott kövek lapulnak a parti homokon, létem   kagylóhéjába zárkózom. Minden dagálykor hullámok szegélyébe kapaszkodom. Úszom az árral.   Várlak, partra vetetten.   Trappol az  idő, ormótlan bakancsa homokba tapossa gyöngyház-kuckómat. Borzongva vonyít a Hold, – csobban a tenger- [… Tovább]

5 év 3 komment

  A kacskalábú, hadirokkant parasztember (akit szinte mindenki, még a felesége és a nővére is emlékezet óta csak Öregnek szólított) még a XIX. század végén született. Minden nap kora hajnaltól késő estig dolgozott.  Tehenet fejt, jószágokat látott el, amikor szezonja [… Tovább]

Hevesi Éva Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.