A kép Millitől. A macska elvisel olyannak, amilyen vagy, sőt, látja benned azt, amilyenné válhatsz: mondjuk adsz neki enni, már ezt sejti benned, amint az oltáriszentség tartó felé lépdelsz, ő hisz a fridzsiderben, alig várja, táruljon, onnét csak azért [… Tovább]
Amikor az ember körülnéz, látja ám, ami vele történt, látja ám, ami vele lesz majd, s akár a katonák – rohamra! Hülye állat!, hogy menetelnek, hangyák a lépő csizma alá, nem tudják – sosem a másikkal lesz, ami mindjárt [… Tovább]
Mikor a gondolatok dűnévé válnakemelkedőt kap a holnapközben rojtosra nyűtt múlt képeket fúj el a szél Az idő tengerénmind hajótöröttek vagyunksóvárgunk a domboldal utánpedig járni sem tudunkcsak botladozunk Minek ide föld? Tétova nyomokat hagyni ottahol a dolgokhoz betoncsizma kell(Kinek?)Egyszer úgyis minden [… Tovább]
Néha álmodom, hogy járok a fényben tétova búval, ártatlan szerényen. Én a cseppnyi még árnyékot sem vetek, de máris fújjolnak nyegle emberek. Nem irigylem fényük, sosem volt erényük, mégis én vagyok álmaikban rémük, mert tollam alatt a vékony cikornya kietlen [… Tovább]
Kissé megkéstem vele, elmúlt rég Karácsony, de annyi, de annyi dolgom volt vele… S a kenguruk és eukaliptuszok csak most fejeződött be… 1. Ellentmondások Manapság szinte minden gyermek tudja, Mikulást, aki a jó gyermekeket megajándékozza, Joulupukkinak hívják, Lappföldön [… Tovább]
Drága barátomnak, J.I.R.nek! Isten veled! Tizedikén csak az utca fogadott be. Lépteim vonszolták a mögöttem haldokló árnyékom. Nem tudtam megállni, mert féltem, nehogy valaki körberajzolja krétával. Furcsán sütött a nap: hamis Napfogyatkozás. Egy bolt előtt sétáltam el. Olyan szögben esett [… Tovább]
Tántorgó riadalmuk a jókora reggeli nyüzsgés, álmuk a kocsma világa, a bádogpult poharakkal, arcuk ráncai közt füstölgött gondjuk az éjjel, s petyhüdtté feketült szemeik hidegében a másnap. Hol tört rájuk az éjszaka? Merre feszültek a búnak? Vagy csak a vén [… Tovább]
