Siska Péter Szerző
Vezetéknév
Siska
Keresztnév
Péter
2 év 8 komment

RÖNTGEN

A díszleteket már 
lebontották – 

a meztelenre 
vetkőztetett falak 
közt tüzet 
gyújtunk 

abból, amink 
maradt. 

A templomtorony 
órája delet üt, 
de még mindig 
sötét van, 

borostás, barbár 
éjszaka. 

———————————

Nem az a szöveg, amiben hosszasan elturkálhat a magamfajta, nem tudok kedvemre mutogatni, hogy lám, hasonlat, lám asszonánc, mégis tökéletes kis építmény a maga jól megkomponált szüneteivel.

 

Tiszta, nyugodt allegorikus sorok. Nagyon izgalmas a barbár jelző az éjszaka mellé, kiváló ellenpontja a delet harangozó keresztényiségnek, s hogy alliterál is, külön érdeme.

 

Horatius azt mondta (amennyiben nem ő volt, majd odaát elnézését kérem), a vers önmagában kerek, egész. No ez egy ilyen.

NHI

 

 

3 év 1 Komment

Neked látnod kellett volna
Őt, szólalt meg végül
a pap, aki
az áldozatot
mutatta be.
A mosolya éles volt,
akár Ábrahám
kése. 

Nem válaszoltam.

A tüzet néztem.
Vagy talán
csak képzeltem:
a lángok
már majdnem elérték

az eget.

3 év 2 komment

Napok óta ébren

ülsz az álom

partján,

az álom

édeskés ízét

érzem

ajkaidon:

sár és fény vagy.

Az anyag

téveszméje.

3 év 3 komment

Mindegy, hogyan

kezdődött,

már világos van.

Véreres

felhőkön át

ragyog

az öntudat

és te egyedül állsz

a lüktető, szerves

csöndben,

egyedül, akár

a Menny utolsó

lakója.

3 év 1 Komment

Bízom benned,

ahogy a házban
bízom,
melyben élek: bízom
benned, akár
saját testemben,

áruló sejtjeimben,

a nem ütésre
emelt
kézben,

dicsérő szóban,

beváltatlan ígéretben –

 

*

 

Lassan
új éjszakát építesz
bennem. Hagyom, hogy
besötétedjen.

Béke van.
Isten-fehér csillagok
ragyognak –

valahol

nagyon messze.

3 év 2 komment

Nincsen halál,
csak másik
álom,

nem létezhet,
ami van:

múlik,

majd
visszatér,

akár
egy amputált
végtag
fájdalma. Ki
nem ejtett
hang.
Önmagát

ismétli –

Siska Péter Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.