Vers

A semmi határán

A kegyetlen marcona vicsorog rám! -A kezemet hagyd,a lelkemet nem adom! Van még fogódzóm talán.     A kegyetlen marcona vicsorog rám! -A kezemet hagyd, a lelkemet nem adom! Van még fogódzóm talán. Szemed fénye lelkembe mar! Kezünk görcse egybefonva, [… Tovább]

Vers

Beszédgyakorlat 5.

Sokáig nem találtam a szavakat, de aztán rájöttem, miért.   Rád ill?t kerestem, és te mosollyal bujtál ki mindenik alól – minek.   Kell hát el?hívni azt, ami van, létez?nél több-e a megnevezett, éteknél étlap, játéknál p?re szabály.   Azóta [… Tovább]

Novella

SORSÁRUS

      A sorsárus árulta a sorsokat. Azon a napon kevés sorsot adott el. Az emberek akkor még úgy érezték, hogy saját sorsuk jobb a vásároltnál. Nem is akarták elhinni, hogy rosszabb is lehet. Bíztak. Bíztak Nostradamus jóslataiban. Bíztak [… Tovább]

Egyéb

Beszédgyakorlat 4.

  – És azt se hidd, hogy te jobb vagy. – Nem hiszem. – Most felhúztad az orrodat? – Nem húztam fel. – Közönyös vagy, téged nem is érdekel, hova jutottunk! – De érdekel. – Akkor miért kell mindent harapófogóval [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 7.

Ismerkedés     1963. szeptember 2-án arra ébredtem, hogy a szemembe világít az erős neonfény és egy kellemetlen, idegen hangocska élesen, szinte visít: — Jó reggelt lányok, ÉBREESZTŐ! Az “e” hangnál jól megnyújtva, felívelte a dallamot, szinte azt hallottam ki [… Tovább]

Mese

ADVENT

Decemberi délután, Hamar sötét már a táj. Vatta-puha hó szitál, Fészkén gubbaszt a madár.   Égb?l fehér pillangók, Hópelyhecskék, villanók, Szállingóznak, ragyognak, Csipkecsodák hullanak.   Puha dunnatakaró Tündökölve ragyogó, Borítja be a falut. Behavazva már az út.   Lebeg? kis [… Tovább]

Mese

Az első hó

“Ahogy világosodott az ég, úgy vált egyre tisztábbá a földi világ.”     Az első hó           Azon a decemberi napon ólomszínű ég terült el a város fölött. A levegőben érezni lehetett a tél hóillatú leheletét. Aztán a vékony, [… Tovább]

Egyéb

Ha…

…csendesen havazik…   ha hét huncut hópehely hajnalba hozzád száll majd halkan hajolok homlokodhoz s hálálkodva mondok el egy imát…        

Vers

Beszédgyakorlat 3.

– Jó-jó, de ezt mégiscsak valamiért megírtad. Nekem szól? – Nem. – De akkor sem lehet véletlen, hogy éppen most írtad. – Nem. – Megmondanád végre, mit rejtjeleznek ezek a szövegek? – Igen. A szó ruha, amit felöltünk, ha már [… Tovább]

Vers

Az ezerhetedik

Kedvesem, az ezerhetedik, egy állomás a többi sok közül, ha egy percre hozzád tévedek, kimerészkedem arcaim mögül. Olyan magas minden, meredek, alattunk vagy kilenc emelet, felettem csak te, s a madarak repdesnek a narancs ég alatt.   Kedvesem, az ezerhetedik [… Tovább]

Vers

Suttogva egy fotelban

Itt Az élet A semmib?l A semmibe tartó Kényelmetlen utazás Kapaszkodunk az ülésbe Persze érezzük, hogy m?b?r Elid?zünk néha, csak merengünk Gyakran azt sem tudjuk merre járunk Míg egy napon a jegyünkért kutatunk Álmunkban támad minket a sötét Reflexb?l napszemüveget [… Tovább]

Vers

Rúzs

  ölelésed visszahúz tarkóm a hűvös csempén, tenyered csípőmön siklik ajkadon elmosódott nyom a vörös rúzs…

Vers

Beszédgyakorlat 2.

Farkasok lebénulnak a behódoló gesztusra, amikor az alulra került a torkát feltárja. Az ember nem állat.   Beszédgyakorlat 2.   Én azt mondom neked, hogy most aztán igazán, így még sohasem. Ha elhiszed, jól teszed. Mennyivel bonyolultabb ez, mint hallgatni [… Tovább]

Hírek

Kamarazene függ?knek

A Háló Közösségi Központ kamarazenei koncertsorozatának decemberi el?adásán, december 2-án, a Háló Közösségi Központban Mozart Négy menüett, Karlheinz Stockhausen In Freundschaft (Barátságban), Olivier Messiaen La Rousserole Effarvatte (Cserreg? nádiposzáta) és Schubert Bevezetés és Variációk a ââ?¬Å¾Trockne Blumenââ?¬? témájára (ââ?¬Å¾Elszáradt virágokââ?¬?) [… Tovább]

Egyéb

Rekviem az őszhöz

  Ragyogó kék eget látok ablakomon át a lombtalanul szomorkodó barackfa ágai között. November – gondolom szomorkásan, míg próbálom meghatározni a színeket, melyekre az ablaküveg bontja a rávetülő haldokló fénycsóvát. Bágyadt  az ősz, de csupasz ágakba kapaszkodva még vesztegel, és [… Tovább]

Vers

Cseresznye illatú csók

  Vért izzad az alkonyi ég, cseresznye illatú csókot lehel homlokomra, hajamba bújik, majd tova fut a szél, nyárfák ölelésében keres vigaszt, megpihenni vágyik, ringatózni még. Szűnjön meg idő és tér a végtelen útján egy sóhajra csupán, láthatatlanná olvadva szülessek [… Tovább]

Hírek

Egy sámánisztikus költ?óriás

Nagy László Kossuth-díjas költ? 24 versét tartalmazó CD jelent meg; a Medvezsoltár címet visel? albumon Dóczy Péter színm?vész el?adásában hallhatók a m?vek.   Dóczy Péter elmondta, hogy Fábri Géza és Ivánovics Tünde el?adásában énekelt versek is kerültek a korongra. A [… Tovább]

Hírek

A világ legdrágább könyve

Megérkezett a világ leggyönyör?bb és legdrágább könyvének tartott, kézzel készült, márványborítású kötet a világ egyik legnagyobb közkönyvtárába, a New York Public Librarybe, ahol bárki megnézheti a 31 kilogramm súlyú alkotást.   A Michelangelo munkásságát bemutató kötet a bolognai FMR kiadónál [… Tovább]

Hírek

Elhunyt Vázsonyi Vilmos

73 éves korában elhunyt Vázsonyi Vilmos m?vészettörténész, ââ?¬Å¾a kapcsolatteremtés, a csábítás zsenijeââ?¬?, akinek hatalmas tudása és m?veltsége egyedülálló volt az irodalom, a történettudomány, valamint a szellem- és a m?vészettörténet területén.   “Senki ne gondolja ugyanis, hogy könny? út vezet az [… Tovább]

Vers

Tiszta lélekkel

Ha kémleled az eget…*   “Találkozunk, hol meg van írva.” Csillagokban… Melyik csillag legyek, ha kémleled az eget? Talán az a halvány csillogó, kicsi fény. Cinkosan rád nevet, varázsol reményt. Előbb távozott, de nyári esteken földig hajol, kíváncsi szemmel idézi [… Tovább]

Vers

Bók

  lehullt a hóselymes és puhamint az a szó-finom cukorkaa nyelvem alatt-ízlelem hosszancsak úgy itt ragadt: köszönöm drága,köszönöm, hogy vagy

Vers

Vallomás helyett

Kissé tudathasadásos az állapotom.   Mintha kett?s életem lenne… Az egyre valószer?tlenebb jelen: az álomszer? munka, feladat, (ami most a valóság mégis) s az a kitágult sz?k virtuális, mely valahogy valóságosabb.   Itt feltölt?dhet az ember, mint útmenti pihen?n, energiával, [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 6.

Új színtér     Az első — szorongva várt — megismerni való a 2-es szoba az első emeleten. Amikor bevezettek bennünket, a vártnál jobbnak látszó, mégis mellbevágóan hatalmas méretű helyiség — nekem, az amolyan: sokat tapasztalt kórházlakónak is — hodálynak [… Tovább]