Nap: 2008.11.05.

  SOSE   … és sosem ér véget … … és sosem ér véget … a leghosszabb napszak, mi sosem ér véget. Lefeledték a napot az égr?l, talán a hold miatt nem alhatom. Sosem ér véget, karóhoz kötött ló a [… Tovább]

  Én azt hiszem, hogymár mindig csakmásokat kell szolgálnom,sok álom, sok rózsávalborul barna fejjel… Azok a szomorúszeműemberek, kiknek szobájafekete, mint a halottasmenet,akik mindig bepisilnek,pedig nem akarnak,és egykor sziklából voltcsontjuk porlad, mintottfelejtett romok,hegyi bástyákvalaha büszke maradéka.Lehet,hogy ők azok! Én forgatok:oldalra, aztánvissza, [… Tovább]

  1.   újra pereg most épp egy rég leforgott filmem: s?r? cseppek szántanak vízkövet a csempén. közben szappan marja ki tisztára sírt szemem, zuhanyrózsa bomlik volt fehérünk mentén, vénámban a víz tudatlan, áldozottan zubog.   ego-k pillangóznak ego-k víztestén. [… Tovább]

Nem állhattam ott bűvölten, arra várva, hogy aranyló őszünk utójára mélyvörös foltokat fessen a fagy a körtefára, s mint fekete fém meredjen elém öngyilkos cinegénk lába. Most forog a lószőrön. Virít a sárga, rosszul szabott mellény, szeméből kihunyt a fény. [… Tovább]

    LIDÉRC     Ideült velem a tegnapi emlék az ablak alá. Szél hozta, vagy az este ki tudja, lábát melléhez húzva csak nézett. Újra megigézett távoli hangja, Monostor kisharangja csilingelt messzi sötétb?l.   Arcán a ráncok kisimultak, viták [… Tovább]