Nap: 2008.11.28.

  Magamnak vagyok, tépetten, meg nem értve, kiterülve vacog bennem a lét. Én változom talán, és nem a táj, sem a tél, de benne, minden porcikám fél. De tán nem csal meg a t?z, azt suttogja, csak odaát van tavasz, [… Tovább]

(búcsúverses szösszenet, meg Gil de Rais vagy kifene) A Spanyolnáthában elkövetett tüsszentés   p.hu Mit ér, mit ér két félteke… a net végét?l féltek-e? Mit ér szakáll, ha kék s akar, Nem bérszámfejtésben matat, Adótanácsalás nem étke, S n?i nemt?l [… Tovább]

  Beszédgyakorlat   Elmondtam neked mindent. – Érted -, válaszoltad. Úgy gondoltam, részemr?l ennyi a kapcsolat.   Te nem hagyod, válaszolsz! – Világos -, mondom én. Mondod, csak mondod, amir?l eddig hallgattál,   s amiért eddig, – Igen -, bizonygatom [… Tovább]

tumulus – sír; de ez latin, pedig ez majdnem óda az orosz nyelvhez, amiben csupán én vagyok a zavaró tényez? (MEG)LEPETÉZÉS   Magamra rakom petémet, epésen, keljen ki az, minek kikelni kell. Én alszom tovább, ha nem gond, Elegem van [… Tovább]

  Nem vagyok bonyolult! – süvöltöm, nem látszik mesebeli erdő, csak avart zörgetek, ide ne jöjjön a semmi kis varázsmadár. Falná a fals napot alólam, kiénekelne agyam televényéből minden csírázó dühöt. Kell nekem megváltás szárnya? Vérzik a lábad, gilice!   [… Tovább]

Etkának EZ MOST EGY ÚJ VERS   Már nevében ott a fordulat, a versnek Ahogy a barmok az igát – szélig húzzák, S fordulnak vissza, mert hogy vers legyen A földön, és húzzák az ekét, és belehajítva Ott a mag, [… Tovább]

Guzsbakötve táncolni, vagy satuba szorítva szabadnak lenni – nehéz, sokszor lehetetlen. Az ember elbátortalanodik, elbizonytalanodik.   Satuba szorítva   Mikor mellkasomban a hideg egyedüllét havazni kezdett, s mint egy fájó menekültkép, amit a jég ellep, magamat úgy láttam, hogy fagyott [… Tovább]

Nincs harag… Nincs harag, az egész egy pillanat. Lelkem párás ablakán szemem messze néz. Oly kicsi a világ, hitte Valakit talált. Egy pontot ahonnan sarkából kibillenthetem régi életem. Emlékemben kutatok, voltak már ilyen napok, akkor is megcsalt a hitem…

* bolond lyukból bolond szél fúj     minden lyuk bolond hogy másfajta szél fújjon ne is reménykedj

Papírmadaraid, ha szárnyra kapnak, ott maradsz magadban magnak. Ne gondozd lelkedben a szörnyet, akard, hogy vagyok és légy enyém, mert úgysem maradok örökké. (Meszesedik a véredény.) Ha elindulsz, fordulj csak vissza, add nekem, mit markod takar, örülhessek én is a [… Tovább]

…olyan édesek…   …majd meglesem tekinteted ha reggel a fahéjas teát kevered s egy kortyot ellopok kezedb?l a zsemlét kiveszem hullámosan a vajat rákenem úgy, ahogyan Te szereted majd a narancsot most neked adom csak az illatát élvezem s a [… Tovább]