Minden gyerek más és más, mégis sok közös vonás akad sorsukban. Az egyik legfontosabb jellemzője – szerintem – eddigi kis életüknek a biztos családi háttér hiánya. *
Megfigyelhető: még ha egyben is van a család, akkor sem az a fajta modell védi a gyereket, amely ténylegesen képes a csábító külsőségekkel szemben érzelmi alternatívát mutatni.
N. R. (17 éves)
A csoportban ő a legújabb. Ehhez mérten csendes, visszahúzódó, ahogyan ez szokott lenni. De már méregeti a többi fizikumát, s nézegeti a saját karját. A többiek persze izmosabbak, hiszen szinte napi program a sport, a gyúrás. Emberünk a felnőttekkel szemben is szolgálatkész, igazából érzelmeket nehéz leolvasni az arcáról, mondhatni pókerarccal válaszol a kérdésekre, szó nélkül teszi a dolgát. Kissé lassú talán a többiekhez képest, tovább öltözik, pakol, eszik, mint azt megszoktuk. A csoporttársai ezt tolerálják egyébként, tehát konfliktusa ebből itt nem valószínű, hogy lesz. Fehérbőrű fiú, kicsit mintha a cigányszármazásúak felé tartózkodóbb lenne. Nyugodtnak, megfontoltnak tűnik, talán az imént említett lassúságnak is ehhez van köze. Két testvére jóval idősebb nála, családjával egy borsodi kisvárosban él.
Miénk a legszebb ház ott a környéken. A fürdőszoba plafonján tükörcsempe van, lent meg olyan járólapos. Műanyag nyílászárók vannak, a konyhánk is járólapos. Öt éve újítottuk fel a házat.
Apának több szakmája is van, de most nem dolgozhat egy darabig, mert nemrég műtötték és le is százalékolták. Anyám fonónő, de ahol dolgozott, az becsődölt, most helyben takarít.
Nekem meg van a kilenc általános, most kezdtem a tizediket. Szakács, vagy karosszérialakatos lennék szívesen, de inkább szakács. Mindent meg tudok sütni, főzni. Sütni az oldalast szeretem, főzni a vadast. Ezek a kedvenc kajáim is.
Én még nem voltam büntetve. Ült már az apám is, egyik bátyám is, a nagybátyám meg emberölésért volt büntetve. A bátyám egyébként ilyen szektás volt, sírokat ástak ki, azért kapott büntetést.
Kilencedikben megbuktam, osztályozóvizsgát kellett tennem. Miért húztak meg? 350 órát hiányoztam. Otthon úgy tudták, hogy iskolába mentem, miközben Miskolcon lógtunk, izgalmasabb volt odakint. Egyébként is, ha iskolában voltam, sokszor volt bajom. Háromszor kaptam fegyelmit, egyszer verekedés miatt is. Szóval lógtunk a haverokkal, ittunk, drogoztunk. Speed, fű, meg egyszer-kétszer spuriztunk. Pénz otthonról is volt, meg loptam a szomszédból. Kivitte a szomszéd a szemetet, én meg bementem. Egy héten négyszer biztosan voltam bent. Megtaláltam a pénzét és vettem el belőle. Gyagyás és azt hitte, a szellemek viszik el a pénzét. Máshonnan nem loptam. Már elvettük a pótkulcsát is, de egyszer, mikor bent voltunk nála, pont hazajött. Kiugrottunk az ablakon, de észrevett minket. Egy hónapra rá bevittek a rendőrök. Én tagadtam mindent, de bevitték a haveromat is, ő beparázott és mindenkit feldobott, még a saját unokatesóját is. Akkor visszahívtak és bevallottam én is. Kaptam két év felfüggesztettet, az ügyész fellebbezett fogházra, akkor kaptam egy év javítót. Anyám nem örült. Megvonták a számítógépet is, ez pedig kemény büntetés. Én már játékgép-függő is voltam. Az a kocsmai nyerő, igen.
Verekedtem is, megvertem egy benzinkutast. Be voltam akkor is drogozva. Nagyobb darab gyerek voltam én, de a drogok leszívtak. A 16. születésnapomon rosszul lettem, attól kezdve leálltam. Senki sem segített benne, magamtól csináltam.
Sokat verekedtem pénzért, raktak rám, nyertem sokat. A szüleim azt hitték, diszkóban vagyok, mikor hazamentem, nem látszott rajtam semmi.
Családi házról szoktam álmodni, szép medencével, de ha hazamegyek innen, első dolgom az lesz, hogy teleeszem magam. Szoktam főzni is, szeretem a sült oldalast, meg a vadast.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.28. @ 10:16 :: Pogány Gábor