Pogány Gábor Szerző
Vezetéknév
Pogány
Keresztnév
Gábor
2 év 1 Komment

Nincs bevezető.

 

Kimi disznót vág. Mondjuk ez úgy hetekkel később lesz, de Kimi jó előre körbejár mindenkit, kölcsönkérni a szükséges eszközöket, mert egyrészről kezdődik a szezon, tehát nem biztos, hogy később még szabad lesz Csapesz üstháza, vagy Mester hurkatöltője, másrészről pedig minden egyes helyen meg lehet inni egy-két sört, esetleg némi kis unikumot is. Kimi emiatt biciklivel járja körbe a falut, mert ugyan autóval menne, de fél a rendőröktől, akik időnként megjelennek és szép lassan, ráérősen járják az utcákat kék-fehér autójukkal és állítólag néha megállítják az autósokat és persze szondáztatnak is, és Kiminek kell a jogsija, mert autóval járja az országot villanyszerelés céljából. Persze Kimit nem Kiminek hívják, eredetileg Zoli, sőt román Zoli, mert valahonnan Marosvásárhely környékéről települt át, és mert nagyon szereti a forma egyes versenyeket és különösen a ferrrariért rajong, meg a Kimi Raikkönnen nevezetű versenyzőért, szóval innen a neve. És bár erősen nemzeti érzelmű, és például fáj neki, ha a Reál Madridot bántják, mert ez esetben nemzeti érzéseit sérti, aki leszólja a spanyol nagycsapatot, és ehhez akkor is ragaszkodott, amikor elmondták neki, hogy a Barszában is játszott kiváló magyar játékos, akit máig is a legjobbak közt tartanak számon, szóval magyarságát nem győzi erősíteni, mégis román Zoliként ismerik a legtöbben. Jár egyébként lagzikba klimpírozni, ami azért is jó neki, mert olyankor nagyon sok sört meg tud inni. Ebben mondjuk hétköznapokon is jeleskedik, egy sima délelőtt, ha nincs munka, tizenöt sörnél nem adja alább, és akkor még ott van a délután, meg az este. Képes több sört meginni, mint mindenki Erzsije, aki még a gugli utcaképen is többször látható sörösüveggel a kezében, és akkor lesz mindig beteg, ha épp nem sört ivott, bár róla azután elmondható, hogy kizárt, hogy vízi betegségbe essen, mint Szabó bakter.

Szóval Kimi körbejár, most épp Csapesznál issza negyedik sörét és hol van még a dél, mikor Csapesz bezár és sikeresen elkérte már a nagy üstházat az üsttel és a gázégővel egyetemben és ott sorakozik a lépcsőn még traktoros Imi, mert végeztek a földeken, most parasztünnepe van a traktorosoknak és már nyitáskor letudta ugyan a kis keserűt meg az első sört, de az asszony már elment dolgozni, és ő is túl van a favágáson, amit a paraszt szamuráj kardnak hívott motoros fűrésszel végzett és a reggelin, így azután aktuálisan ismét szomjas, és itt van még Bingó Gyula, aki valaha méhész volt, de nagyon régen és hősszerelmes, mert azért jött ebbe a faluba; és persze itt álldogál Nünü is, meg Attila, a hun, aki taxizott valaha a nagyfaluban és mindent tud, hogy mi hun van, és ott ücsörög egy sörös ládán Bin Láden. Ez egy másik Bin Láden, ez kamionos, bár egyesek szerint ezek is terroristák. Bin Láden Kimi egyik szomszédja, és Kimi korábban az összes szomszédjának vitt kóstolót a disznóvágások alkalmából, pedig Kiminek sok szomszédja van, mert a völgy aljába építkezett, majdnem a patak partjára, és így legalább hat szomszéd telekkel határos a telke. Megint disznót vágsz, he? üvölti Bin Láden, mert ő mindig üvöltve beszél, üvöltve szórja ezer éves vicceit, amiken maga hatalmasakat nevet, még a könnye is folyik egyik-másik viccén, amit az egész nap hallgatott rádióműsorokból hall, szóval mindig üvölt Bin Láden, most mért ne tenné, akkor bebaszol már reggel öreg, folytatja Bin és megint elbaszod a hurkát. Hát én még ilyen szar hurkát életemben nem ettem, tudja meg Bin Ládentől az utca és a hangerőt tekintve az egész hidegvölgy. Kimi csak pislog, vörös a kerek feje, morog is valamit. Bin Láden nem kap az idén disznótoros kóstolót.

 

 

3 év 15 komment

Irodalmi estek havonta egyszer?

Tisztelt szerkesztők, szerző társak!

Szeretettel várom a budapesti, Pest környéki jelentkezőket arra nézvést, hogy a Toronyban kedvelt írásokat, saját írásaikat felolvassák, felolvassátok a Vakok Állami Intézetének budapesti, Hermina úti klienseinek. 

Az ott lakók úgynevezett elemi rehabilitációban vesznek részt. Szeretik a hangoskönyveket, felolvasó szerkezeteket, de igazából azt tartják a legjobbnak, ha élőben olvasnak fel nekik.Ők mondták.

Ezért arra szeretném kérni kedves lakótársaimat a Toronyban, hogy havonta egyszer örvendeztessük meg a látássérülteket egy-egy irodalmi esttel. Valószínűsítem, hogy eleinte inkább beszélgetéssé teljesedik a felolvasásnak induló est, úgyhogy olyan vállalkozókat keresek, akik türelmesek, tudják a mássággal járó egyéb terheket tolerálni.

Pontos idő intervallumokat üzenetben egyeztessünk.

Köszönöm válaszaitokat, közreműködéseteket.

üdvözlettel:

Pogány Gábor

(elég régi tornyos)

Torony estek a Vakok Állami Intézetében?
3 év 4 komment

Tisztelt szerkesztők, szerző társak!
Szeretettel várom a budapesti, Pest környéki jelentkezőket arra nézvést, hogy a Toronyban kedvelt í

4 év Nincs Komment

Hol volt, most nem

 

Mert ott kórház volt, ezerkilencszáztizenhatban ott ideiglenes kórház működött, a háborúban megsérült katonáknak — perdült elém Rozi néni, mondván, hogy olvasta, amit írtam, miszerint hogy lehet ott kórház utca, ahol híre-hamva sincs kórháznak, s ő rögtön arra gondolt, hogy ha legközelebb meglát, akkor elmondja majd nekem ezt az első világháború idején megesett históriát, hogy itt a faluban, Kajászón, ideiglenes hadikórházat állíttatott fel a M.Kir.és Cs. -i dicső hadsereg, itt a völgy és a falu dél-keleti partoldalán, de hogy miért pont azon a helyen kellett és miért az a hely volt a legalkalmasabb erre a célra, azt nem mondta meg nekem Rozi néni, azt ő nem tudta, de mondjuk nem is kérdeztem, mert csodálkoztam azon, hogy valaki itt, a faluban, itt a boltnál egyszerre csak közli, hogy olvasta, amit írtam, és így nem tudtam értelmes kérdést feltenni, még ezzel kapcsolatban sem, úgy meglepődtem, de a néni még mondta, hogy fából épült az a kórház, és orvosok, nővérek szolgáltak benne, tehát nem csak olyan szükségkórház volt, ahol hagyják meghalni a sebesülteket.

Azt is tudjuk, hogy az első tömegpusztító, civileket sem kímélő világégésben sok-sok helyi, kajászói lakos veszett oda, nem csak férfiak, hadra fogott férfiak, de nők és gyerekek haltak meg, amiképp azt a tejbegyűjtő előtti katonaszobornál állíttatott emléktáblán olvastam, jobban mondva kisilabizáltam, mert megkopott a felirat, az emlékekre nem telik, de így is fölfedeztem több olyan nevet is, akinek leszármazottjait ismerősként köszöntöm. Szóval, így van a Kórház utcának neve mostanság, magam tudatlanságának is okulásául.

Az utca egyébként a temető alatt kanyarog, felkap a meredélyre, az elején egy nagy ház uralja a terepet, kilát a völgyre szépen, látszik, hogy azért épült így és ide, mármint a láthatás kedvéért, s mondják, hogy az meg a korábbi polgármesteré, aki talán tanácselnök is volt. A mostani polgármesternek meg, mint mondják, az a gondja, hogy a kafetériája legyen nagyobb, mint a másé. Mert ez meg közbe szerzés. Közben tökös Lajos csoszog a boltba, úgy nagyjából fél óra per méter sebességgel, mert enni neki is kell, s nincs már körház, mert csak régen volt, hogy odacsoszogna a bajával, van egy orvosi rendelő, ahol kalaposnak hívott doktor rendel, szép, tiszta az a rendelő, tán nem is régi, de kórház, az csak egyszer volt ebben a faluban. Többet nem lesz.

4 év 2 komment

Szocháló

 

Hideg-völgy. Így hívják a falu észak-nyugati részét, a mostani újfalut. És igaz: itt mindig hidegebb van, mint a lenti faluban, itt akkor is fagy, ha lent pluszokról mesélnek, s itt később bagzanak a macskák is, később nyílik a hóvirág, és a nyitnikék is ijedten visszafordul, ha itt támadna kedve trillázni. De persze mindez csak látszat, érzet, mindezt az autópályáról nem venni észre. Onnan az utóbbi időben csak a köd látszott, a völgyet ellepő, fényt át nem engedő, kissé sárgás, de leginkább szürkeként nyomasztó, áthatolhatatlan, depressziót okozó köd. Kicsit föntebb, úgy a verebi leágazás tájékán kezdődött ez a köd, onnan csak százzal lehetett már jönni biztonságban, s mire a völgyhöz ért a pálya csíkja, addigra két-három vonalat engedett látni a sűrű pára, a völgyben a házak, tavak, erdők, szőlők, prések pedig valahol a paplan alatt szunnyadtak, észrevehetetlenül, láthatatlanul. Mint a bennük élők, legtöbbször: láthatatlanok, észrevehetetlenek.

Nem lesz semmi, semmi — mondja Szepi, szedi a szemetes tartalmát zsákba, a buszmegállóban, a tejbegyűjtőnél, ahol már negyven éve nincs tejbegyűjtés, pedig az nem is az átkosban épült és kezdődött, hanem még a csonka Magyarország Horthyja alatt, mert akkor a marha tartás olyan híres volt a faluban, hogy még a Duce mezőgazdasági minisztere is idejött száját tátani, de azután a tejbegyűjtő maradt a falunak, s átélte a cocilista korszakot, s mára csak annyi maradt belőle, hogy így nevezik hivatalosan is az itt lévő buszmegállót, és például az eggyel föntebbit meg mozinak hívják, mert a most is csak vegetáló művház valaha mozi volt. Most meg már se mozi, se könyvtár, se művház, csak néha a nyugdíjas klub tart teadélutánt, meg esetleg valamilyen léha ötlet indíttatásából egy évben egyszer valamilyen bál is lesz. Van. Azt is mesélik, hogy a világhírű operaénekes fia, akinek az átlagtól számítottan is tisztességes hangja, muzikalitása van, mert volt honnan örökölnie, szóval ez a neve által is híres ember egyszer, nem oly régen fölajánlotta a falu elöl-, avagy aluljáróinak, hogy huszonezer forintból csinálna szép műsort valamely nemzeti ünnepre, meghívottakkal, zenekarral, de ez az ötlet elütött az elöljárói elképzelésektől, így elküldték vissza, a falu szélére, ahol is lakik ez a jóember, s lett helyette önkéntes műsor, egy szavalóval, s a helyi kórussal, amelynek mindenképpen kellett székely himnuszt énekelnie. De Szepi szedi a szemetet, minden megállóban, múltkor a táblát is összeszedte, mert valami erős autó kiütötte a buszmegálló táblát, azzal együtt a menetrendet is a helyéből, és az azóta Szepi kertjében van, hogy el ne vigyék. Ennek immáron több hónapja, a hivatalok tudják, de tábla nélkül is megálló a megálló. Az itteniek úgyis tudják, mikor jön a busz, mert elég ritkán ahhoz, hogy ne lehessen nem megjegyezni, az idegen meg álljon ott, amíg jön valami.

Szepi szedi a szemetet, nem lesz itt semmi, mondja, kissé keserűen, mert tavaly még iskolába is járt, hogy napocskát rajzoljon, majdnem hatvan évesen jártak át a faluból többen is Martonba, és tényleg napocskát kellett rajzolniuk, mert ha nem, akkor nincs ez a közmunka sem, aminek most vége, most február végén vége, és utána nem lesz semmi, az a kis pénz se, amiből legalább a telet átvészelték. Szepinek például fáj a háta, mert korábban lovai voltak, és ő vitte fel a halottakat a temetőbe, és akkor még nem volt aszfalt, csak a meredek csúszkáló út, volt olyan, hogy az öreg tiszteletessel ketten tolták a kocsit, rajta a halottal, koporsóval, koszorúkkal özveggyel, előtte a lovakkal, hogy fel tudjanak menni a temetőbe, akkor még ott le kellett rakni azt a nehéz faládát, majd egyedül visszakormányozni a kocsit a lovakkal, szóval kikészült Szepinek a háta, és amikor már nem kellettek a Szepi szekeres szolgáltatásai, akkor azt mondták neki, hogy százalékoltassa le magát, mert milyen jól jár. És tényleg kapott nyugdíjat, még a szekeret, meg a lovakat is eladta, elég volt az a kis pénz, közben csinálta a kertet otthon, meg az anyjánál, nyáron, ősszel meg volt a konyhára való, krumpli, csirkéknek, malacoknak a kukorica, tök, szemestakarmány. Most meg lesz a semmi. Februárnak vége, oszt letelik. Nem lesz semmi. Csak az éhenhalás. Még napocska sem.

 

4 év Nincs Komment

Derecskén cseresznyét párjának

 

Baracskán barackot nem szedtem

mert barackot azt nem leltem

 

Baracskának börtöne van sej,

Annamajor arról híres hej!

A börtönben rabok

vannak nem barackok (Obamák sem)

 

Így barackot, azt nem szedtem,

mert azt csak a boltban találtam.

 

Ellenben a kocsmában

két sört ittam

mert a barack ott már nem kellett.

Azután hazafelé megvettem a dinnyémet.

 

Dinnyemagnak, kicsinek és feketének sej,

jó helye van kiköpködve, terasz alatt hej!

 

A sörtől meg pisilni kell.

———————–

Kedves Gábor, elnézést kérünk, hogy így megvárakoztatunk. Naplóba javasloljuk. NHI

 

 

4 év Nincs Komment

2. Csöcsös Gizi, Tampon, meg a többiek

 

Csöcsös Giziék abba’ a kék házba‘ tizenegyen laknak. Mer ott a Gizi, meg a két pujája, meg a három faszija, meg a bátyja; meg a húga, meg annak is van két pujája, meg annak is a faszija. Meg a bátyjuknak a felesége, aki szintén ide van bejelentve és vele már pont tucat, de még senki sem látta. Jó az a kék ház, nem is olyan kicsi, olyan hetven négyzetméter biztos megvan. A vodkás Fodor építette valamikor úgy hat-hét éve, kölcsönből az egészet, de nem fizette a hitelt, inkább nekiadta a házat Gizinek, akibe nagyon szerelmes volt és felszívódott valamerre, mindenesetre évek óta nem látták a faluban. Lehet persze, hogy hátul a mocsarasban eszik a tetemét a nyüvek. Szóval maradt a házon tizenkét milliós hitel, a most ott lakókra fejenként jut tehát egy-egy misi, meg azok se fizettek sose semmit, így már a vizeseknek is majd’ egy millával lógnak. Szűkítették feszt a vizesek a csövet, de ezek meg mindig kiszedték a szűkítést. Azután egyszer most tavasszal jött egy markoló, az kiásta az utcán a csövet, levágták őket a vezetékről. Na, akkor nagy volt a felfordulás, Gizi kántálta a magáét órákon keresztül, elrohantak a hivatalba kocsival, ott kaptak azonnal tízezer forint gyorssegélyt, hogy vennének abból tartályt. Vettek is, de rá néhány napra megint kiásták a vizesek a gödröt, visszakötötték őket, s most a szűkítőt odatették, merthogy túl messze van az ártézi kút — ahol Jézus találkozott szent Péterrel — s nem lehet rákényszeríteni manapság senkit, hogy beleszakadjon a napi vízhordásba. Pláne, ha autóval jár mindenhova. Így azután megint van vizük, bár nem jöhet az valami bőséggel, mert a hímneműek most kijárnak a kerítés mellé. A csöcsös Gizi egyébként akkora, mint egy hegyomlás. A csöcsei is. Ha a Vértesen átjön egy vihar, az Giziben biztosan megakad. Gizinek három pasija is vele lakik. Az egyik az most szabadult nemrég, és most büntetésből napi négy órában közmunkás. A másik, amelyik kicsit gyagyának tűnik, mert tán becsukta a villamos, mint mondják, de úgy becsukta, hogy több, mint fele kimaradt a járműből és nehány száz métert meg is tett vele, szóval ez a másik ebből a balesetből kifolyólag (:)) valami stabil járadékot is kap, és ő a lótifuti, aki napjában több tucatszor megy a Csapeszbe sörért, Milka csokiért, pelenkáért, meg ők tudják még, miért. Tőle van a nagyobbik gyerek, az meg valami kisegítőbe jár a nem olyan közeli kisvárosba. Ahová a viktori kisvasút is meg lesz hosszabbítva, ha támadják, juk. És akkor még ott a tamponnak hívott harmadik, aki miatt egyszer Nuncika néni gratulált Gizinek, hogy milyen nagyot nőtt ez a kisfiú tavaly óta. Az a fószer úgy a hasáig ér a nőnek, termetre meg a negyede. Hát ezért hívja a falu tamponnak. Van neki egyébként még, mármint a Tamponnak, három gyereke a boltos Anitától, de az meg hiába kérte a gyerektartást, nem kapott, csak Gizitől egy olyan pofont, hogy magával sodorta a zöldséges, meg a kenyeres pultot. Tampontól van tehát a legújabb gyerek, egy csecsemő, kis Gizi. Akit néha beleraknak egy babakocsiba és tologatják. Az apja, meg az anyja, tehát a család, és Nuncika néni megnézte a babát és megint gratulált az apukának, hogy milyen sokat nőtt tavaly óta.

4 év 3 komment

1. Nuncika néni

Húzza a bevásárlókocsit Nuncika néni, zörög a banyatank kereke. Mondjuk nem zörög nagyon, nem zörög bántón, belesimul a zaj a madárcsicsergésbe, galambszóba, baromfi-zajba. Nuncika néni megy a heti nagy bevásárlásra, mert csütörtök van, olyankor zarándokol a Csapesz bótba, hogy megvegyen mindent, ami kell egy hétre. Egyébként Nunci néni Juliska, mint azt Gizi nénitől tudni lehet, mert Gizi néni mindenkit ismer, mindenkiről tudja a faluban, miképpen anyakönyvezték. Gizi néni egyébként naponta megy a boltba, a déli zárás előtt tíz perccel esik be, kissé liheg, mert szaladt, mert mindig siet, még vasárnap a templomba is. Oda is ér időben.

      De most Nuncika néni megy a boltba, a banyatankban akad még néhány szatyor, csíkos, meg nagy zöld táska, ami kék. Telepakolja mindet amikor végez, s az egyik szatyrot felteszi a kocsi táskájának tetejébe, még igazít kicsit a bolt előtt, a szatyor fülét odaköti a vázhoz, le ne csússzon a rázós aszfalton, néhányan a lépcsőről figyelik a tevékenységét, a lépcsőről, mert ott isszák a sörüket, a felesüket, amit Csapesz másik boltjában csavaros kifliként kérnek, itt meg néven nevezik, de valószínűleg mert az a nagyobb bolt, odajárnak többen a faluból és így konspirálnak, hogy néhány pletykás nő és férfi ne értse, de persze értik ők is, csakhogy megmaradt maga az elnevezés, de itt a kisboltban meg mindegy, mert úgy is tudja mindenki, ki mit iszik. Balázs megállíptja, hogy hú de sokat vett Nunci néni, tán háború lesz, mire Nuncika néni elvörösödik, s kiabálni kezd Balázzsal, hogy nem kell ezzel viccelni, majd ha az ő házát is lebombáznák, majd nem hülyéskedne ezzel Balázs, a röhögés közben csendben elhal, a férfiak az üveget nézik a kezükben, pirosodik mindnek a füle, Balázs szabadkozik, hogy igazán nem akarta megbántani Nunci nénit, aki közben bőszen megindul hazafelé, most nem annyira zörög a kocsi sem, csak a néni mondja a magáét, szinte kiabálva, hogy viccelnek itt a háborúval, mire mindenki megérti, hogy Nunci néni egyszer gyerek volt, vagy már fiatal akkor, amikor átélt olyasmit, amit egyik gyereknek, vagy fiatalnak sem kellene átélnie. Nuncika néni kiabál már, világgá kiabálja mindazt a szorongást és félelmet, amit évtizedeken keresztül elzárt a világtól, elzárt magától, mindazt, amivel nem akart és nem is mert szembe nézni, vagy tán azért nem akart, mert nem mert, de most egy tréfa, egy vicc kinyitotta a az elfojtott emlékek elől a szorongás kapuit, mert rá lehetett zúdítani mindezt egy idétlenségre, vagy csak ennyi kellett ahhoz, hogy minden, aminek nem volt helye eddig Nuncika néni világában, most kitüremkedjen a sötétkamrából, kifolylyon, világgá kürtölődjék, hogy igen, vannak szörnyűségek, amiket átéltem és beszélni nem akartam róluk és nektek sem kellene megtudnotok ezek mifélék, mert ezek a szörnyűségek, amiktől nem alszik az ember még hetven év múltán sem, mert ezek a szörnyűségek, amikből az azokat átélők nem tudnak viccet csinálni, mert most is a hideg veríték és a remegés az, ami úrrá lesz az emlékek őrzőin. Nuncika megy hazafelé, kiabál, Balázs utánaszalad, bocsánatot kérne, mondja, hogy segít hazavinni a cuccot, adja neki oda a néni, de ő csak húzza a kocsiját, megpakolva, néha billeg az a kocsi, kiabál a néni, nem is hallja Balázst. Lassan elhal a hangja, elnyomja a motoros fűkaszáé, a fűnyíróé, el a kakas hangja, a baromfiaké, a madaraké. Balázs azóta nagyobbakat köszön Nuncika néninek, mint annak előtte bármikor. Nuncika néni nem hallja.

 

5 év Nincs Komment

 

Karácsony előtt kilenc nappal sajtótájékoztatón jelentette be a kormányszóvivő és az államelnök, hogy sikeresen klónozták a világhírű genetikus kutató intézetében a felcsúti lelet eredetijének dns -ét, így már csak néhány nap és megszületik — akarom mondani, világra hozzuk — javította ki magát szerény mosollyal az elnök, tehát megérkezik a világba a kis Jézus. A természettudós és az időközben a helyszínre érkezett miniszterelnök büszkén mosolyogva, kéz a kézben mutatták meg a magzatról készült fotókat, videókat, kérdésre azonban nem válaszoltak. A genetika professzorától megtudtuk azt is, hogy nem tudják elkerülni azonban a másolt dns-ek korai, azaz nagyon gyors öregedését. Mindazonáltal a doktor úr szerint a világra jövő emberke mindenben megegyezik az eredetivel, s hónapok alatt lezajló életét teljes életként fogja megélni. Kérdésekre ő sem válaszolt.

A mi kis falunkban időnként megül a köd. Olyankor bezáródnak a hangok, minden közelebb jön az ember füléhez. A röfögés, tehénbőgés, távoli ugatás a lábtól kúszik fel fülig, a köd beburkol mindent, nem enged messzeséget látni, de a közel is sejtelemmel telt. A mi kis falunk völgyben fekszik, tehát ha megül a köd, akkor nagyon megül, nem moccan, elrejt mindent, mégis összesűrít, összenyomja az életet, a falut, annak hangjait, szagait, összenyomja az érzéseket, a beszédtémát, egyben elszigetel, s láthatatlanná tesz. Az autópálya dübörgése a kert végéből hallatszik, Lajos szomszéd kecskéi a térdünk mellett mekegnek, a tejes ládákat a mi konyhánkban csapják egymásba, a lovardából fülünkbe nyihognak a lovak, valami furcsa hangú madár a fejemen rikolt, a szőlőkben kapálók fújtatását lehet elemezni, s ha nyílt színen fingik valaki, azt is bezárja, erősíti a köd, s úgy se tudja senki, ki volt az.

 

Jézus vonattal jött, majd — mivel nem volt busz — gyalog indult neki, hogy visszamenjen addig, ahol a ládát, benne az előbőrrel, megtalálták. Ahogy azonban Kajászón kisétált a kanyarból, előbukkant a ködből egy ismerős arc s ott látta szent Pétert a kútnál üldögélni és falatozni. Nem Péterről van szó természetesen, hanem a harmatos Laciról, aki az első kanyart már megtette a kocsma-pláza útvonalon, s most hazafelé ballagott, s mert a néhány felesre és a több liter borra már nagyon megéhezett, így a kiló párizsit, erős paprikát és a fél kiló kenyeret a kút medencéjének kávájára terítette magának, leült és éhségét csillapította. Akkor állt meg mellette Jézus, kívánt jó étvágyat, s bár valamiért Péternek szólította, harmatos Laci jó szívvel invitálta a baromfipárizsihoz. Jézus ugyan arra lett volna kíváncsi, mennyi még az út Felcsútig, de valóban éhes is volt, mert búcsú és pénz és mindenféle cucc nélkül szökött meg az őrizetből, s csak az a válogatott focimelegítő volt rajta, amit hétköznaponként bent viselt.

Tulajdonképpen szerencséje volt a vonaton is, mert a kalauznő a mozdonyvezetővel trécselt, mondhatni enyelgett, s állomásonként csak az indításhoz szaladt el az első ajtóig, így nem volt ideje a jegyekre és az utasokra, s még jó is, hogy így történt, mert ha Jézus bediktálja adatait és lakcímét, talán baj származott volna. De valószínűleg azért is tudott ilyen könnyen meglépni, mert már nem okozott léte különösebb érdeklődést. Míg korábban minden mozdulatát kamerák serege követte, rögzítette, mostanára kiszorult a hírek fősodrából, s gyakorlatilag a kutya sem volt rá kíváncsi, mióta kiderült, hogy Győzike voltaképpen Lakodalmas Lajos szerelemgyereke az áramtolvaj ufóktól, valamint hogy Andy Vajna Tímea megvették a koronát Orbánnak, s az egyforintos pályázattal Mészáros Lőrincre íratta azt, s közben kiderült, hogy valaki látta egyszer Gyurcsányt vörös iszapot lapátolni Őszöd mellett, egy szilveszteri éjszakán, menekültnek öltözve. Szóval Jézust dobták, s őrizni is elfelejtették, s mivel Jézusnak már csak néhány hete volt hátra, így arra vágyott, hogy megkeresse azt a helyet, ahonnan mostani megtestesülése eredeztethető. Most tehát itt ült, Kajászón, szeretettel fordult harmatos Laci felé, aki egyébiránt azért kapta a harmatos nevet, mert terményes Feri egyszer megjegyezte a pultnál mellette állva, hogy néha mosakodhatna is, akkor talán elviselhetőbb lenne a szaga, mire amaz közölte, hogy az ő bőre csak a hajnali harmatot viseli el, ámbátor ő olyankor nagyon fázik, így azután, amikor elköszönt, akkor már várták kint két vödör vízzel és nyakon is öntötték, mondván, hogy begyűjtötték a harmatot, de Laci csak nevetett, és rázta a botját és azt emlegette, hogy akkor most már életében nem mosdik, mert ez addig is elég lesz és igaza is lett, mert Jézus távozta után nem sokkal rá kellett törni az ajtót, mert nem jelentkezett a kocsmában nyitáskor már második napja.

Így ült Jézus a kút káváján, szeretettel nézte Laci szakállán a morzsát és a párizsi darabokat, és megszólította Lacit, miszerint mit kajálsz, ó szent Péter, s a falatozó ember persze megosztotta reggeli-ebédjét Jézussal, s mivel két félliteres borral gondolta kitölteni az időt, amíg a Mami kocsmája délután megint kinyit, így azzal is megkínálta a furcsa fiatalembert, akiről kiderült, hogy tulajdonképpen nincs hova hazamennie, ezért attól kezdve Jézus Lacinál lakott, azaz szent Péternél, akinek ettől kezdve nem volt gondja borra, de tulajdonképpen másnak sem, és a furcsa fiatalember gyorsan népszerűvé lett, eleinte persze a férfiak körében, de napokon belül a nők is megkedvelték, mert ingyen is adott finom kenyeret, bár emiatt a boltosok kissé nehezteltek rá, s ráadásul a férjeket a kicsapongástól intette, mondván, hogy a szeretethez a megbecsülés is hozzátartozik, s többek házasságát is helyretette néhány szóval, illetőleg akadt olyan család is, ahol a gyermekeket irányította a megbocsátás és szeretet útjára. Jézus segített a halastónál is sokat, mert neki nem kellett kieveznie semmiért, csupán besétált a beakadt szerelékekért, a döglött halakért, besodródott ágakért, leszakadt hálóért, egyszer pedig Kencés Barnabást tette végtelen boldoggá, amikor az többszörösen is körbejárva a témát, óvatosan közelítve azt, arról kérdezte Jézust, hogy induljon-e a polgármesteri tisztségért a következő választáson. Jézus annyit mondhatott Kencésnek, hogy miért ne indulhatna, ha ez a vágya, hogy induljon és így tegyen valamit a közösségért, úgy természetesen próbálja meg azt az utat járni. Kencés ellenben ezt úgy értelmezte — nem mellesleg lépten-nyomon közölte mindenkivel, hogy neki Jézus ajánlotta fel a polgármesteri tisztséget —, hogy le is van zsírozva az égiek felé is a dolog. Azután kapott tényleg néhány szavazatot, amelyet egyes rosszmájúak önmagában csodának állítottak be. Jézus jól érezte magát, harmatos Laci házát rendbe tette, megjavított ajtót, ablakot, bútort, kitakarított, többször is megmosta az öregember lábát, s az szégyellte ezt, mindig szabadkozott. A buzi Pistát megvigasztalta, azt mondta neki, hogy ő is az Úr gyermeke, nem kell neki szégyenkeznie, s nem tehet arról, hogy őt így alkotta meg. Ezzel mondjuk többen nem értettek egyet, a szelíd és szeretettel teljes Jézustól azonban elfogadták ezt is. Többen sajnálták is Jézust, mondván, miféle mocsokság ez, hogy egyesek így játszanak mások életével, visszaélnek tudásukkal, pénzükkel, hatalmukkal, majd eldobják maguktól az embert, Istent is. De a klón ezen is csak szelíden mosolygott, s mindenki tisztában volt azzal, hogy túl van ő a földi hatalmakon, nem érhetik el.

 

Eljött azután a nagypéntek, s történt, aminek meg kellett történnie. Vasárnap kimentek néhányan a temetőbe, ők hozták a hírt, hogy üres a ravatalozó. Jézus megint feltámadt, és mi nem érdemeltük meg.

Harmatos Lacit már csak néhányan hívták szent Péternek, ők is csak akkor, ha már eleget ittak ahhoz, de nem sokkal húsvét után ő is itthagyta az árnyékvilágot. Buzi Pistát megint megverte valaki, s a házasságok is mentek a maguk útján, tönkre. Néhányan még emlegették, majd a szegfűszeg című bulvárlap riportere is kereste Jézust, sőt valami nyomozás is indult eltűnése ügyében, de idővel lezárták, bűncselekmény hiányában.

Jah, hogy mi lett az előbőrrel? Rózsika néni takarított, és a vitrint is kipucolta, sárga törlőruhával kitörölte, az udvaron a konténerbe pedig kirázta a rongyot. Észre sem vette a szent fitymát.

 

5 év Nincs Komment

Jött Jézus az úton

 

Jézus és Kasztro biliárdoztak a Mami kocsmájában. Kasztro vitt zenét is, egy sanyó magnóból a Neoton família Szándokánja zajongott elő, inkább nyivákolva, mint zenélve. Mami bóbiskolt a pult mögött, a hűvös áprilisi estén nagyokat pattant a gáz parapet az ablak alatt. A két szakállas alak hümmögött néha, egymás lökéseit a dákóra támaszkodva figyelték. Kasztro kiitta a korsóból a maradék bort, majd újabb adag vizet engedett a fali csapból, s egy kétszázast tett a pultra. Mire visszafordult, a korsóban lévő víz kékfrankossá változott. „Köszi Tesó”, mondta Jézusnak, „neked engedjek?” Jézus megrázta a fejét, fürtjei röpködtek, s halkan csuklott egyet. Kasztro nyert, mint mindig, ő még maradt, hogy megigya a bort. Jézus halkan elköszönt, Mami nem ébredt fel erre sem. Azután Jézus csendben kiment, átlebegett az árok felett, a kilencvennel rohanó spáros kamion már nem tudott megállni.

Teljesen épen maradt a test, csak a kezein és a lábain látszódtak szúrt sérülések. Felvitték a ravatalozóba, mert péntek este volt, hosszú a húsvét, majd kivizsgálják a jövő héten a balesetet, mert egyértelmű volt, hogy itt nem történhetett más. Bekapcsolták rá a hűtést, behajtották a feketére festett vasajtót. A kamionon semmi nem látszott, a helyszínelés után mehetett tovább.

A légi, avagy a meghosszabbított dunai kikötőt kezdték építeni a közeli Felcsúton, lényegtelen is már, mert mint kiderült, a legegyes narancsszín Metro is épülhetett volna, de a mészáros építési vállalat munkásai rejtélyes sírkamrára bukkantak. Különleges, tekes eszközökkel vizsgálták meg az építményt, majd miután a vizsgálatok semminemű mérgező anyagra utaló mérési eredményt nem mutattak, óvatosan egy távirányítású szondát engedtek a kamrába. A több hónapig tartó vizsgálatok kiderítették, hogy a kamrát valamikor Krisztus születése után a második és negyedik évtized között építették. A kőépítmény egy római kőszarkofágját rejtette, egy rómaiét, aki valószínűleg nagyon fontos ember lehetett a maga idejében, hogy ilyes nyughelyet rittyentettek neki. Amikor a régészek és antropológusok személyesen is kezelésbe vették a felcsúti szenzációt, akkor derült ki, hogy egy mellékkamrát is rejt a titokzatos lelet. A mellékkamra mélyén pedig, egy kődobozban, egy fa ládikában, s azon belül is egy ezüst dobozban, s még azon bévül is egy arany szelencében egy különös, valamiféle hámsejt-szerű anyagra bukkantak a tudósok. Hónapok kutatása során fény derült arra, hogy e lelet nem más, mint Jézus előbőre! Ettől kezdve a magukat kereszténynek és nemzetinek valló politikai csoportosulások nem győzték hangoztatni, miszerint ím, valóban Mária, de legalábbis a megváltó fitymájának szentelt ország valánk. S lépten-nyomon fölhangzott a székely himnusz…

Zarándokok százezrei indultak Magyarországra. A Pancso arénában nem lehetett attól kezdve meccseket rendezni, mert a zarándokokat másutt nem tudták elhelyezni, s a hálaadó miséket is ott tartották. A nagyobb, államilag és kisebbik pártilag engedélyezett egyházak a kapun belül, míg a semjénileg el nem ismertek a környező utcákban, magántelkeken háladoltak. Közben kitalálta a vezető politikai nemzeti együttműködés rendszere a zarándok-, és a zarándokot figyelőadót, s így mind a vallásilag érkezőknek, mind az őket tudomásul vevőknek a kihelyezett perselyekbe legalább papírpénzeket kellett dobniuk. Jól szervezett ellenőrhálózat pecsételt a perselyeknél, minden fizetett adó után homlokra elhelyezve. Amennyiben valaki mosakodott volna és emiatt eltűnt az adót igazoló kék törpe homlokáról, annak további fizetési kötelezettsége támadt. Az adó alól természetesen felmentést kaptak nyuszi barátai és üzletfelei… Idő közbe, szerzési eljárást írt ki a miniszterelnöki hivatal arra nézvést, hogy miképpen lehet nemzetileg leginkább kiaknázni a szenzációs leletet. Az eljárás eredményeképpen állami jutalmat kapott a felcsúti kiaknázási lehetőségek egyedüli birtokosa. Meg a fia, meg a lánya. Tiborc bevilágította a Váli-völgyet, s bár teljes hosszára kapott pénzt, paripát, fegyvert; a technikai nehézségek pusztán nehányszáz méter megvilágosítását tették lehetővé. Működött tehát a keresztyényi — ez olyan fogatlan kiejtés kissé, hát nem? — hát de! — és nemzeti fitymabiznisz. Műanyag előbőr másolatokat árusíthattak az arra érdemesek, porcelán tégelykékben, trikolór szalaggal átkötve. Megjelent rogántóni könyve, a Miként láttam az előbőrt közvetlen közelről, címmel, majd a század(fütykös)vég intézet kiadta a Különbségek és hasonlóságok Putyin és Jézus fitymáján, avagy korszakos faszok a történelemben címmel. Lázár János megint odaszúrt egyet aktuális félnapos sajtótáján, miszerint a szopás az ő dolga, miniszterelnö kúr.

Közben szépen csendben, egy vasárnapi hálaadást követően, miközben Harrach Péter vízért könyörgött egy felcsúti bezárt bolt mellett egy helyi alkesznek, ki még a szombati eldugott feles üvegek és doboz sörök fölött hálálkodott; szóval aznap rejtetten, szemek, tekek, kémek elől elcsenten, a felcsúti kegyhelyről kilopták az előbőrt s fekete lefüggönyzött kubatov-aktivisták zsebében az ország fővárosába szállították azt, mondhatni elővárosokon keresztül, előjátékokon át, először — és utoljára.

 

 

 

Pogány Gábor Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.