Sokáig üldögéltek a vízparton: a Kis Rózsaszín és a Tündérszem? Hang. – Milyen furcsa! – mosolygott magában a Kis Rózsaszín. – Egy Hang, ami némán is ragyog… Nem is hallom, mégis látom, hogy itt van mellettem. Velem van… Nem hagyott [… Tovább]
Mama ne kérdezd mi lett belőlem, csak nézz rám, épp úgy, mint rég. Tudod, mikor „megtörtént a baj”, és mindenki sok erőt kívánt, kicsit még nevettem is rajtuk. Erőt? Hiszen erő az van annyi, hogy elbírnám a fél világot a [… Tovább]
Lívia ledobta a kocsikulcsot az asztalra, lerúgta a cip?jét, majd vetk?zni kezdett. – Még ne! Ne vetk?zz le, Esmeralda! Csaba karja hátulról ráfonódott, el?bb a combját, majd az ágyékát szorította, mintha csak egy régi, kedves tárgyat ölelne magához: „Az enyém [… Tovább]
Sz.Jánosnak A Kis Rózsaszín leült a tó szélén és onnan figyelte a kiskacsákat. Olyan szomorú volt, hogy észre sem lehetett venni. – Milyen viccesek! – szólalt meg egy Hang mellette. A Kis Rózsaszín nem volt benne biztos, hogy hozzá beszélnek, [… Tovább]
Oly jól esel nekem, Kedvesem,mint koldusnak a téli napfény;lehúnyom fáradt, két szemem,míg olvad a jéggé lett remény. Oly jól esel nekem, Kedvesem,mint szakadásnak a cérnaszál;rád simul elny?tt kabátlelkem,és él, mert beléburkolóztál. Bocsánat, de még a rímek utolsó két [… Tovább]
Eszter a mosdó felé tartott. Mégsem kellett volna eljönnie erre a jótékonysági bálra! Minden apróságon elsírja magát, pedig neki csak mosolyognia szabad hivatalosan. A férje a cég vezérigazgatója, úgy illik, hogy a felesége a sikert és a boldogságot prezentálja mellette. [… Tovább]
Kedves Ady! Olvastam a versedet, és arra gondoltam, írok neked! Én olyan vagyok, milyet szeretnél: konok fejemet magasra tartom, és csak állok az utcasarkon, testemet eladnám néhány szép szóért… De lásd, ma is mit kerestem! Néhány csóktalan csók, hideg [… Tovább]
most mozdulatlanul kéne maradnom, és hagyni, hogy elmenj… úgysem tehetek semmit, hát csak menj!vagyis várj! várj még egy kicsit…nem hallod? még el akarom mondani…muszáj utánad rohannom, akkor is, ha semmi értelme.. meg kell hallgatnod, az istenit!ááá, a francba, hogy nem [… Tovább]
A Kis Rózsaszínt valami hihetetlen jó érzés kerítette hatalmába. – Nem vagyok egyedül! – sóhajtotta boldogan. – Mindig van valaki, aki segítsen. Nem is hittem volna, hogy ez az undok Füstkarika fog rajtam segíteni, és tessék! Segített. Letépett egy [… Tovább]
Feri újratöltötte a poharát. Panka már valahol Tündérország királylányaként az igazak álmát alussza, Zsuzsa még dolgozatokat javít. Csend van. A tévé ugyan szól, csak azt nem lehet tudni, kinek, hiszen senki sem nézi, senki sem hallgatja. Mintha magukat akarnák becsapni, [… Tovább]
