Kőhalmi Ildikó Enikő Szerző
Vezetéknév
Kőhalmi
Keresztnév
Ildikó Enikő
12 év 3 komment

 

Nem vagyok bonyolult! – süvöltöm,
nem látszik mesebeli erdő,
csak avart zörgetek,
ide ne jöjjön
a semmi kis varázsmadár.

Falná a fals napot alólam,
kiénekelne agyam televényéből
minden csírázó dühöt.
Kell nekem megváltás szárnya?

Vérzik a lábad, gilice!

 

Azok a hangok minden bizonnyal

az alászálltakat kísérik;

hét pokol dögszaga érlel, míg

megértő, bölcs szeretőért imádkozom.

/Kőhalmi Ildikó Enikő/

12 év Nincs Komment

/Molnár Irén képei mögé/

 

Valami összeköt
lila-zöld árnyék
az eresz alatt
ahogy nézed
csíp?re tett
kézzel vagy
rajtam keresztül
huszonéve szemembe
ötvözött tekinteteddel

– az élet ábrázolása
nem azonos
az élet képével –
az akril hajlik

ahogy a délután

kommersz tavaszi

virágok helyett

kinyíló falak

hisz ott sétálok

felismerem a formát

csak a színek

a valóság halálos

szorításában fakóbbak

de tudható

hogy ez nem ugyanaz

maradnánk még de
fénycsorgó
vásznakat írni
dolgod van eredj.

 

/K?halmi Ildikó Enik?/

12 év 3 komment

Háromdimenziós mellb?ségem
síkba teríti akár
asztal lapjára mintha
se hideg se kemény
szerelemoltár
volna talán még másik
lehet?ség kimetszeni a
reggelek testén éktelen
kelést hogy tisztulna
látás és tüd?
ne fuldokolna
primitív himnuszokat
búcsúzóul mennyire
giccses kicsit kés?bb
százhatvan karakterbe
spórolom a leped? ráncait
az angyalokkal öregszem
esetleg fekszem a tükrön
de kit zavar ha én most
helyénvalótlant álmodom…

12 év 4 komment

Tévedni érzem
a hajnali magányból
fel-felbukkanó
s?r? szomorúságot.
Buta és nem figyel rád.

***

Azt mosolyogd el,
milyen az ébren ér?
hajnal csendjében
szemnyitásnyira fekv?,
alvó kedvesed arca!

***

Mihaszna tükröm!
Angyalarcod felejted
itt nekem, Kedves,
s nem ?rzi meg tovább, mint
lépteid hangját a k?.

***

Ha írok neked
– egészen egyszer?en
követve téged,
ahogy meztelen ölelsz -,
p?re szavakkal szólok.

***

Mikor máshol vagy,
csak messzi ég lehetek
csillagtalanul.
Üres, mély távolokban
bolyongok jég-ködökkel.

***

Lelkem madara
édes szavad, mint tiszta
búzát, úgy eszi.
Lélegzetedben repül
szemed vizei fölött.

***

Nevetésedb?l
patak, vízesés csobog.
Partjára ülök,
s a végtelen tengerek
nyugalmát érzem belül.

***

Egy ölelésben
h?vös-forró indákkal
megkapaszkodlak,
lélek benned lombot bont,
vágyad fájává válok.

***

Gyertyáink fénye
táncol arcodon kicsit
lobogva lüktet
vörös-fekete tangót
veled a vér és a láng.

***

Nem lehet csak úgy
a szerelem angyalát
körülgondolni.
Ha nem mellettem alszik,
éjjel fölöttem köröz.

12 év Nincs Komment

Követem a szemed sarkából
szerteível? nevet? ráncokat
s ezeket a mosolyod szegélyén
tovagördül?ket
mik összef?zik ruganyos tested
az örökkévalóság zavarba ejt?
mozdulatlanságával

barangollak
mint nyári rekken? mez?n
kényre-kedvre
csupán a füvek illatáért
földön fészkel? madár
a teremtés fényes
napszerette zöldjét

vértelen szelídség lakozik
a magban mely kilombosodik
arcod vonalán
s gyökeret gyümölcsöt
örökké éhen sóvárgó
kíváncsi szememnek
szertelen szárnyamnak terem

12 év Nincs Komment

Mint marék kavics
vicsorgó napok erős szorításban
vére serken a kőnek
egyél meg és majd megtudom
milyen te lenni
hol kapcsolódik
a külvárosi botorkálás
éhező holnaptalanja
kavicsos kezemhez
tisztesség
bármerről előre és csak oda
anyánk méhe fáj azóta is
tied nem tudja kedvesem
téged olvas
enyém csak azt
hová mi végre tartok
kavicsos kezemmel
szerelmeink már
ért papírra írva
öregebb vagyok
de nem reménytelen
vasajtókon túlról
izzani kezd a reggel
véreres nap-mandalára
meditált új világ
és tudom mondanád
kavicsok a tóba
gyémántsziklákat tartani
rágyökerezni körmeimmel
ha a ragyogás látni se enged
nem kell forró sínek közt őgyelegni
csak tartani azt az egyet
ha meghalsz is végül.

13 év 5 komment

Szem ajak homlok
vándorolnak az orr vonalán

Szem ajak homlok
vándorolnak az orr vonalán
dupla száj
ki-betoluló csókok
négy szem lebeg a járomcsont fölött
egyikben csillag
négy táguló orrlyuk
pórusok tízszeres nagyításban
ráncok homályosulnak
halántékra boruló
jótékony szemhéj alatt
hajtincsek Hartman-pontjaiban
mosoly izzik
mögötte ziháló mellel
tíz lombos ujj-faág
megint szemek mosoly csók
rendezetlen
robbanó bimbók kék tenyér
arcélen táncos pillaerd?
nyakszemek arcorr csók mosolyhéj
fülszáj csók orrél
csók – bolond éj

13 év 3 komment

Fényt! Mondod, és engedem,
hogy felém fordítsd a lámpát

Fényt! Mondod, és engedem,
hogy felém fordítsd a lámpát,
ott vallass, ahol világos vagyok,
a csillogás egyértelm? igenlése annak,
mit akaratod, szándékod s jóindulatod
szerint cselekszel.

Kezd? üvegtörpék látják csak meg a csóvát,
olvasnak recehártyára írt profán könyörgéseket,
körtáncuk fénymozaikolt üvegharang,
de elfedi ?ket lepkék hímpora id?vel,
s már nem veszik észre sóhajok p?re
ragyogását.

Hétrét görnyedve sírnak majd ?k is akkor,
mert elveszett újra a Paradicsom,
kiszolgált, öreg üvegtörpék átlátszatlanságba halnak,
pedig fotononként csöpög a fénycsap homlokukra.
Veszteség lenne, ha most sorsukra hagynál.
Fényt!

13 év 3 komment

ÁÃ???lmodd ezt a szomorú ?szt, kedves

Álmodd ezt a szomorú ?szt, kedves,
smaragd vizekbe hullnak az es?k,
párálló dombok testére az éjjel
rákomolyodnak a csillagok.
Mit vihetsz apró csomagodban?
Cip?dre tapadt f?szálak mellé még mi fér?
Meztelen talpad nyomába
fúrja magát egy bogár,
ingedbe bújnak borzoló szelek,
mérhetetlen mézeidre folynak kósza árnyak.
Csönd lesz majd. Kristályos kék csönd.
Terítsd magadra óvó tekintetem

13 év 4 komment

a Hold kövébe véslek

a Hold kövébe véslek
nem fogyó túlsó oldalára
s innens? felére majd a fénynek
hogy barátom voltál s szerettelek
de addig k?-lelkem falára írlak ?riz?nek
ne vesszen el a gyémánt ragyogás
s a kihunyt lámpák oszlopán
jelenléted ugyanúgy világít
akár ha itt lettél volna

Kőhalmi Ildikó Enikő Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.