Nem vagyok bonyolult! – süvöltöm, nem látszik mesebeli erdő, csak avart zörgetek, ide ne jöjjön a semmi kis varázsmadár. Falná a fals napot alólam, kiénekelne agyam televényéből minden csírázó dühöt. Kell nekem megváltás szárnya? Vérzik a lábad, gilice! [… Tovább]
/Molnár Irén képei mögé/ Valami összekötlila-zöld árnyékaz eresz alattahogy nézedcsíp?re tettkézzel vagyrajtam keresztülhuszonéve szemembeötvözött tekinteteddel – az élet ábrázolásanem azonosaz élet képével –az akril hajlik ahogy a délután kommersz tavaszi virágok helyett kinyíló falak hisz ott sétálok felismerem a [… Tovább]
Háromdimenziós mellb?ségemsíkba teríti akárasztal lapjára minthase hideg se keményszerelemoltárvolna talán még másiklehet?ség kimetszeni areggelek testén éktelenkelést hogy tisztulnalátás és tüd?ne fuldokolnaprimitív himnuszokatbúcsúzóul mennyiregiccses kicsit kés?bbszázhatvan karakterbespórolom a leped? ráncaitaz angyalokkal öregszemesetleg fekszem a tükrönde kit zavar ha én mosthelyénvalótlant álmodom…
Tévedni érzema hajnali magánybólfel-felbukkanós?r? szomorúságot.Buta és nem figyel rád. *** Azt mosolyogd el,milyen az ébren ér?hajnal csendjébenszemnyitásnyira fekv?,alvó kedvesed arca! *** Mihaszna tükröm!Angyalarcod felejteditt nekem, Kedves,s nem ?rzi meg tovább, mintlépteid hangját a k?. *** Ha írok neked– egészen egyszer?enkövetve [… Tovább]
Követem a szemed sarkából szerteível? nevet? ráncokat s ezeket a mosolyod szegélyén tovagördül?ket mik összef?zik ruganyos tested az örökkévalóság zavarba ejt? mozdulatlanságával barangollak mint nyári rekken? mez?n kényre-kedvre csupán a füvek illatáért földön fészkel? madár a teremtés fényes napszerette zöldjét [… Tovább]
Mint marék kavics vicsorgó napok erős szorításban vére serken a kőnek egyél meg és majd megtudom milyen te lenni hol kapcsolódik a külvárosi botorkálás éhező holnaptalanja kavicsos kezemhez tisztesség bármerről előre és csak oda anyánk méhe fáj azóta is tied [… Tovább]
Szem ajak homlok vándorolnak az orr vonalán Szem ajak homlokvándorolnak az orr vonalándupla szájki-betoluló csókoknégy szem lebeg a járomcsont fölöttegyikben csillagnégy táguló orrlyukpórusok tízszeres nagyításbanráncok homályosulnakhalántékra borulójótékony szemhéj alatthajtincsek Hartman-pontjaibanmosoly izzikmögötte ziháló melleltíz lombos ujj-faágmegint szemek mosoly csókrendezetlenrobbanó bimbók kék [… Tovább]
Fényt! Mondod, és engedem, hogy felém fordítsd a lámpát Fényt! Mondod, és engedem,hogy felém fordítsd a lámpát,ott vallass, ahol világos vagyok,a csillogás egyértelm? igenlése annak,mit akaratod, szándékod s jóindulatodszerint cselekszel. Kezd? üvegtörpék látják csak meg a csóvát,olvasnak recehártyára írt profán [… Tovább]
ÁÃ???lmodd ezt a szomorú ?szt, kedves Álmodd ezt a szomorú ?szt, kedves,smaragd vizekbe hullnak az es?k,párálló dombok testére az éjjelrákomolyodnak a csillagok.Mit vihetsz apró csomagodban?Cip?dre tapadt f?szálak mellé még mi fér?Meztelen talpad nyomábafúrja magát egy bogár,ingedbe bújnak borzoló szelek,mérhetetlen mézeidre [… Tovább]
a Hold kövébe véslek a Hold kövébe vésleknem fogyó túlsó oldaláras innens? felére majd a fénynekhogy barátom voltál s szerettelekde addig k?-lelkem falára írlak ?riz?nekne vesszen el a gyémánt ragyogáss a kihunyt lámpák oszlopánjelenléted ugyanúgy világítakár ha itt lettél volna
