Nem állhattam ott
bűvölten, arra várva,
hogy aranyló őszünk utójára
mélyvörös foltokat fessen a fagy
a körtefára,
s mint fekete fém meredjen elém
öngyilkos cinegénk lába.
Most forog a lószőrön.
Virít a sárga,
rosszul szabott mellény,
szeméből kihunyt a fény.
Eget hasító szárnya
bénultan feszül hátra.
Hiába kérlelem:
Vidd el a levelem!
Legutóbbi módosítás: 2008.11.05. @ 08:15 :: Takács Dezső
