1.
újra pereg most épp egy rég leforgott filmem:
s?r? cseppek szántanak vízkövet a csempén.
közben szappan marja ki tisztára sírt szemem,
zuhanyrózsa bomlik volt fehérünk mentén,
vénámban a víz tudatlan, áldozottan zubog.
ego-k pillangóznak ego-k víztestén.
2.
fürd?szobánk fala foltos, h?vös, szétélt,
s mint változó, mi már magától is eltért
élvezi a helyzet abszurd, lágyult magát:
vízcsobogás komponál újabb éjszakát.
megfáradnak ebbe a halvaszült nappalok,
mert önismétl?k már az üvölt? balladák.
kulcsra zárt szemmel sötétet hallgatok,
zuhanyzom. folyjon át rajtam a holdvilág.
3.
zuhatag lazítja betontömb izmaim,
mutatóujjam egy apró örvényt kavar,
tegnap még téged is úszni láttalak:
mára bennünk sz?kült csenddé a zavar.
——————————————————————-
Szia! Jó, meg minden, de az els?ben a közben – miközben nem túl szerencsés, az egyiket váltsd ki valamivel!
Pussz!
Legutóbbi módosítás: 2008.11.05. @ 13:13 :: Zsákai Lilian