mint levetett kabátod, heverek a pamlagon,míg h?vös volt, jóles?n ölelhettelek,gyenge vállaidra borulva védtemifjúságtól sovány, beteg testedet,keszty?ként simult kezem a kezedre,saját magadtól, mint szélt?l óvtalak,én voltam a csizmád, hogy ne érjen mocsok,er?s borként ittam minden meleg szavad,minden délután és minden áldott [… Tovább]
lassan már estébe kúszott az alkony,mint káprázat játszott szemeden a fény;lámpák látták benne nátriumg?z-álmuk,átviláglottak az éj gyolcsszövetén, tücskök cirpeltek, arrébb tranzisztor búgott,valahol egy nejlont rángatott a szél,két szemed: két hold egy ezüst világban,két szemed hívott vákuumfeketén, hogy elnyeljen pupillád vonatalagútja,ahol semmivé b?vül [… Tovább]
lassan már estébe kúszott az alkony, mint káprázat játszott szemeden a fény; lámpák látták benne nátriumg?z-álmuk, átviláglottak az éj gyolcsszövetén, tücskök cirpeltek, arrébb tranzisztor búgott, valahol egy nejlont rángatott a szél, két szemed: két hold egy ezüst világban, két [… Tovább]
poros már minden. törölgetni. azt kéne,és kidobálni az olvadt,felpüffedt tárgyakat;boldogan vonyítani az égre,tudván: hazaértem végre,és selyembe öltöztetneegy abszurd alkonyat. mostanra elfáradtam.– ne mondd, hogy nem vártad –mégis átölelsz, mikorremegtet a bánat. átölelsz, mikor ledönt a nyomor,és elfogadod, [… Tovább]
hova mehetnék, ha te nem laknál bennem, ha nem suttognád mindig ugyanazon szavakat, mihez menekülhetnék, ha épp szeretnél engem, vagy éppen én szeretném fájó magamat, mi volna forrásom, ha egyszer? volna, és érdekelnélek, akár csak percekig, mi maradna t?led, ha [… Tovább]
1. nem hinnéd, de egyszer én is voltam gyerek.voltam a tojássárga, nevet? nyári sugárnyaláb,mikor még nem vártak sehol veszélyemberek,csak simogattak a tekintetek, a hangok, a szavak,mert téged még soha, soha nem láthattalak,nem tudtam, hogy iszod majd a kávét,és milyen vagy, [… Tovább]
1. újra pereg most épp egy rég leforgott filmem: s?r? cseppek szántanak vízkövet a csempén. közben szappan marja ki tisztára sírt szemem, zuhanyrózsa bomlik volt fehérünk mentén, vénámban a víz tudatlan, áldozottan zubog. ego-k pillangóznak ego-k víztestén. [… Tovább]
1. ronggyá tetten, megveszetten, egy gy?rt farzsebb?l kiesetten a hajnalpacsirtákat hallgatom. minden megszerettettem, minden éltem elhagyom; úgy fürdöm a hajnalban, mint halni hívó mélyben. nem számít már rég az id?. te megtudtad – én megértem. [… Tovább]
újabb három jelenet 3. jelenet a kis emo-s üveges tekintettel bámul ki az amúgy párától és tagekt?l átlátszatlan, betonfalra mutató ablakon. a kocsi végében áll, mintegy ellenszegülve az utazóközönségnek, és görcsösen próbálja lazának feltüntetni magát: háttal a falnak d?l, [… Tovább]
1. mint számtalan ny?gös, kövér gyermekétöleli keblére felh?it az ég.felsírni látszik a páratelt leveg?,s mint ászoksör-üvegcseréprecseg a föld a talpam alatt,a távolban fák inganak,s egy légrohamtól elfújt gyufátperdít táncra az északi szél. mint puhává vénült gyolcson a red?,hullámzik a szelíd [… Tovább]
