Zsákai Lilian : barátoddá tettél

poros már minden.

 

törölgetni. azt kéne,
és kidobálni az olvadt,
felpüffedt tárgyakat;
boldogan vonyítani az égre,
tudván: hazaértem végre,
és selyembe öltöztetne
egy abszurd alkonyat.

 

mostanra elfáradtam.
– ne mondd, hogy nem vártad –
mégis átölelsz, mikor
remegtet a bánat.

 

átölelsz, mikor ledönt a nyomor,
és elfogadod, ha egy ötösöm sincsen,
átölelsz, mikor nullamerev vagyok,
és átkozottul poros a minden,

 

barátoddá tettél.
persze, ezek csak szavak,
mint a szegénységben is
arany alkonyat.

 

Legutóbb szerkesztette - Zsákai Lilian
Szerző Zsákai Lilian 40 Írás
Zsákai Lilian - hivatásos torzszülött