Vers

Amőba

  Tavaly, december tizenötödikén rájöttem, hogy meg fogok halni. A felismerés meglepő volt, mint először belépni egy szobába mit eddig zárva tartottak előtted, vagy sokévnyi, keserves nyomor után nagy összeget nyerni a lottón. Azóta közelebb jönnek a tárgyak, és az [… Tovább]

Vers

Rejtőzködő

Férjemnek *     … ha elbújnék…   Platánfában az udvaron. Erős vagyok, te földem, folyton szomjazó gyökereim otthona. Viharok törnek belőlem ágat, de nem hajlítja derekam semmi szél. Csak símogató tenyeredtől vetkezem.   Tóban, hol felhők fürdenek fehérre, meg [… Tovább]

Vers

Tina

Tina Modotti (1896-1942) olasz származású amerikai némafilm-színészn?, fotós; Mella, Julio Antonio (1903-1929) 1925-ben megalapítja a Kubai Kommunista Pártot; szerelmüket 1929. január 10-én este törik derékba Machado kubai elnök önkényének zsandárjai: a golyóiktól sebesült Mella Tina karjai közt leheli ki lelkét [… Tovább]

Humor

Miniatűrök

Forgácsok a kibédi hagymáról, a mentőzésről és egy egyetemi adjunktusról.*   Kibédi kedves ismerősöm, Sántha Demeter nyitotta rám az ajtót egy kora tavaszi reggelen. A kerti munkákra készülve ügyködtem, mikor jó reggelt köszönve belépett a kapun.      — Hoztam [… Tovább]

Vers

Egymásra záródó szirmaink

belenézlek a tavaszba pedig tél tapos már sápadó avarba mondd – ha csak egyetlen halál vanmiért hogy percenként temetlekmagamba és újra kiáslaka fényre? ennek a siratásnaklesz-e még valaha vége?látod én ma így szeretlek– bolondulva – csepp viszontbatengert képzelek és letöröttkarmaimmal [… Tovább]

Vers

szélretett varázsasztal

  Szélretett varázsasztal       ELVETTED VARÁZSASZTALOM. TÖBBET NEM ÜLÖK A KÖRBE CSAK OLVASNI FOGLAK   Jófiú-gyermekem azt mondja, ne motyogjak, lépjek túl, húzzam a snittet.   Félig megteszem. Maradék eszemb?l kínrímet nyomok és tangatakarta csöpp segged nagyítom. A [… Tovább]

Vers

Lázas Haikuk

      Ha haiku szól, szétfoszlott lélek csöndje lám érz?n rebeg…   Arctalan cigány az éj, dús hajnalt lopó: légyként szemtelen…       Alattam csönd van, felettem tengernyi éj: aludnom kéne…   Tétova villám ezerfelé szertefut: arcomon könnyek… [… Tovább]

Egyéb

közben ÚTközben IV.

9.   Öten ültünk együtt, barátok, múlattuk az id?t. F?leg sporttémákról diskuráltunk „amint nyelvünkre jött”. Egyszer csak a magyar költészet, a költ?k kerültek szóba. No, gondoltam, most jobb, ha hallgatok, ?k négyen úgyis tudják „ki itt a f?nök”. Nem tudnak [… Tovább]

Humor

Mese – másként

Hol volt, hol nem volt… A BÉKA A békává varázsolt királyfi rohadtul ideges volt, mikor jön végre a királylány, aki megcsókolja és ő ismét deli ifjúvá változik. Jött is a koronás leányzó, megpillantva a brekuszt, felkiáltott.    — Istenem, de [… Tovább]

Elbeszélés

Papirmesék – II.

*     A hétvége nagyon kellemesen telt el. Tenger, séták, strandolás, meg ami belefért. Miután töviről hegyire megbeszéltem mindent Ritával a házasságkötés terén, úgy döntöttem ráérünk Rómába menni egy héttel a repülőjegyek lejárta előtt. Utazzuk körbe Itáliát.    Első [… Tovább]

Novella

A bakancs

*       A hatalmas folyó, méltóságteljes lassúsággal hömpölygött medrében. Két horgász próbálgatta szerencséjét a kavicsos, néhol füves parton. Serkenő bajuszú, fiatal gyerkőc feltűrt nadrágban ácsorgott a térdig érő, langymeleg vízben. Társa, az idős bácsi kint ücsörgött kicsi sámliján, [… Tovább]

Vers

Kényszerű emlékezés

Emlékezni jó? Igen, lehet. Emlékezni zavaró? Igen, előfordul. De amikor kényszerűen bilincsbe fog az emlékezés, akkor ez a szabad gondolkodás korlátozása. Ha ugyan az emlékezés gondolkodás… Visszajátszott pillanatok futnak bennem, mint filmkockák, fel- s eltűnő villanatok a temetett múltat hozzák, [… Tovább]

Vers

Pár beszéd

  Mottó: „A világon bárhova mennél, rajtad a tábla (mintha nyár lennél): „Szabadság miatt zárva! Szabadság miatt zárva! Szabadság miatt!” (Dévényi Ádám)   „Hiányzom?” „Ugyan miért? Van hozzám méltó elég. H? társ, lágyszavú szeret?, volt és lesz mindég.” „Gondolsz velem…?” [… Tovább]

Vers

Dajka vagy

    Dajka vagy, édes, mostoha jóság, s ha csípi szemem a valóság, ujjaid  szemre a pálcák, te őrzöd a gyermekek álmát. Láttál könnyeket arcon, tudtad, kell a varázslat, homlokon csókod s mi jön ezután csak a távlat. Érik a [… Tovább]

Vers

Emlék-bomlás

Egy korai “zsengém”… Mint oszlásnak indult tetem,Úgy bomlik szét bennem emléked végre!Fájdalom nélküli – halott szövetek rothadásaItt-ott sejlik még egy-egy ép cafat, de már vértelenHamarosan azt is felemészti a rajtuk hemzseg? sok éhes lárvaÉs én újra – megkönnyebbülve – fellélegezhetekAz [… Tovább]