Vers

egyéb

leginkább anyádra gondolok. aztán meg arra, hogy vajon meddig tartasz még összekötve ezzel a megráncosodott boldogtalansággal. persze tudom, egyszer?bb így. nem kell folyton szemmel tartanod, és azt lesned, mikor mondok igazat. pedig régen mennyire könnyen ment minden… emlékszel? mindketten elhittük, [… Tovább]

Vers

A szeretet metamorfózisa

Mért lett a szeretet fegyverként használt tárgy?   Szeretetb?l  jöttünk, szeretetb?l éltünk, szeretetet g?gicsélt a hang, a csend, a délkörök.  N?, a Férfi. Az Örök. Értettük növények, állatok szavát,  dúdoltuk a szell?k hullámdallamát, körülfontak fények, illatok, hegyek. ­­­Szerettük egymást mind. [… Tovább]

Vers

Anomáliák

Nyers b?rrel bevont bordásfalamoncimbalmozó ujjaidnyomán kötelez? haladási iránybalra erek koszorújában megbújómeszes b?vészdobozból el?varázsoltinfark-tusa vonz mint bulémiást a h?t?mágnestejsavban fuldokló rostok mikroszakadásaépít izmaimra emlékeztet?tcsalánkorbácsból merít er?t mazochista ízületÁmor nev? kopott céllöv? hátsófali-újságranyilazta kétpálcikás szentképedet?rzik léptedet zúzott epekövektorkomban a gangon el?hívottnegatívod az [… Tovább]

Vers

Sodrás

  Viharként söpörtél át életemen, felforgattad lelkem minden zegzugát. Ezer éves porszemek reppentek fel emlékeimr?l. Féltve ápolt sebeim felszakadtak, görcsös fájdalmakban születtem újra és újra, s még mindig …   Sodor az ár… Nincs part, nincs sziget, nincs menedék.   [… Tovább]

Vers

Van célja tán?

        Van célja tán?               Akárha pokol d?lne szét, bozótt?z, láva, lángpatak köröskörül, a várakat várárokrendszer védi rég,   és zárva mind a felvonó. Villanó torkolattüzek, bolond, ki magát sebzi meg, hisz bumeráng [… Tovább]

Vers

Amíg a fű…

      Engem kiköpött szájából az élet, Hajnalaimból elbujdosott a Nap, Bámultak rám riadt csillagai az égnek, És születtek bennem vasszavak.   Széthasadok, mint fa a fejsze alatt, De amíg a fű arcomon kinő, Mágnesként tapadok mindenkihez aki itt [… Tovább]

Vers

Nyári tánc

*     Zöldellő útmenti fűben piros szoknyás pipacsok táncolnak   Dalt dúdol a szellő ritmusára hajlik rét ezer virága Szálló madár szárnya billen karmestert játszva   Hallgasd a szél dalát forró nyárba lépdel át s ringó nádszálon fúj furulyát [… Tovább]

Vers

Ha a Hold nem rohan

    A Nap is csak sétál,nem siet,amelyik percet léped,az a tied,a többi szemét,elhasználták mások. Kutat fúrok, alagutatások, meztelen csigahagy letéphetetlen nyomot.Fekete, mint az éjszakafojtott hangja, középrekerül, aki hagyjaaz megpihenhetbelül.Ott dúl az id?.Valami serceg, villámlik,mint egy rosszul becsavartvillanykörte, pukkan egyet,és [… Tovább]

Vers

Mondd csak

2.0 átirat         Mondd csak, ember, láttál már anyát, ki őrjöngő kínban szüli magzatát, holt gyermeke testét üvöltve öleli át, ki csakhogy éljen, elmond ezeregy imát?     Mondd csak ember, láttál már anyát, kinek bőrét gyermeke [… Tovább]

Vers

Elgondolod

Tisztelet Aranynak és Rilkének Elgondolod, mert kevés az ösztön és tapasztalat, a gondolatnak nincs közepe, széle, minden pontja ráderül az egészre.   S már azt hiszed, olyan valóság ez, Amilyen az álmokban az ember – Körülveszik állatok és tárgyak, A [… Tovább]

Vers

Több, vagy kevesebb

  Testvér volt, ki először reám követ vetett, ártatlan arcát szabdaló, vak gyűlölet égett szemében, hol eddig csak szeretet lakott, most vérszomj ragyog.   Testvér volt mindahány, bűneiket dobták felém, elfogadtam, nem tagadtam sosem, vétkeim, több, vagy kevesebb…  

Vers

egyedül

A nappal könnyét elkente az éjhomály, S a megmaradt fények zöldkabátjaiban, Bogárarcú szentjánosok verekedtek, A sötét – szell?érintése a szerelemnek, Mezítlábas nedves f? – a h?s lehelet, Égbe néz egy senki, Ki kérte ezt, S ha kérte, minek kellett lenni? [… Tovább]

Vers

egyszersmind

– mert teljesen megsemmisülni és ugyanakkor élve maradni egyszerre nem tudunk – a semmi: lehetne mondjuk márvány és praliné, vagy vattacukor-köddé málló hatalmas maszlag, ami minden nap halványan átkúszik rajtad, és közben elképzelheted, milyen, ha tökéletes egyensúlyba összeáll egy test [… Tovább]

Elbeszélés

Banális mese

Ott ül a padon. Vár. Talán évek óta, de lehet, hogy csak egy perce gubbaszt. Apró köröket rajzol az ujjaival a homokba. Esetlen mozgással próbál valami furcsa formát kihozni belőle, de félúton mindig elrontja.     – Még nincs itt az [… Tovább]

Elbeszélés

A patikus festővé lesz

   „Én, Kosztka Tivadar, ki a világ megújhodásáért ifjúságomról lemondottam, amikor a láthatatlan Szellem meghívását elfogadtam, akkor már rendes polgári foglalkozásban, kényelem- és bőségben volt részem.” Az unalmas és végtelennek tetsző sík vidékből szemet gyönyörködtető, nyáron zöldellő, télidőn kéklő, várral [… Tovább]