egyéb
leginkább anyádra gondolok. aztán meg arra, hogy vajon meddig tartasz még összekötve ezzel a megráncosodott boldogtalansággal. persze tudom, egyszer?bb így. nem kell folyton szemmel tartanod, és azt lesned, mikor mondok igazat. pedig régen mennyire könnyen ment minden… emlékszel? mindketten elhittük, [… Tovább]
A szeretet metamorfózisa
Mért lett a szeretet fegyverként használt tárgy? Szeretetb?l jöttünk, szeretetb?l éltünk, szeretetet g?gicsélt a hang, a csend, a délkörök. N?, a Férfi. Az Örök. Értettük növények, állatok szavát, dúdoltuk a szell?k hullámdallamát, körülfontak fények, illatok, hegyek. Szerettük egymást mind. [… Tovább]
Anomáliák
Nyers b?rrel bevont bordásfalamoncimbalmozó ujjaidnyomán kötelez? haladási iránybalra erek koszorújában megbújómeszes b?vészdobozból el?varázsoltinfark-tusa vonz mint bulémiást a h?t?mágnestejsavban fuldokló rostok mikroszakadásaépít izmaimra emlékeztet?tcsalánkorbácsból merít er?t mazochista ízületÁmor nev? kopott céllöv? hátsófali-újságranyilazta kétpálcikás szentképedet?rzik léptedet zúzott epekövektorkomban a gangon el?hívottnegatívod az [… Tovább]
Sodrás
Viharként söpörtél át életemen, felforgattad lelkem minden zegzugát. Ezer éves porszemek reppentek fel emlékeimr?l. Féltve ápolt sebeim felszakadtak, görcsös fájdalmakban születtem újra és újra, s még mindig … Sodor az ár… Nincs part, nincs sziget, nincs menedék. [… Tovább]
Van célja tán?
Van célja tán? Akárha pokol d?lne szét, bozótt?z, láva, lángpatak köröskörül, a várakat várárokrendszer védi rég, és zárva mind a felvonó. Villanó torkolattüzek, bolond, ki magát sebzi meg, hisz bumeráng [… Tovább]
Amíg a fű…
Engem kiköpött szájából az élet, Hajnalaimból elbujdosott a Nap, Bámultak rám riadt csillagai az égnek, És születtek bennem vasszavak. Széthasadok, mint fa a fejsze alatt, De amíg a fű arcomon kinő, Mágnesként tapadok mindenkihez aki itt [… Tovább]
Nyári tánc
* Zöldellő útmenti fűben piros szoknyás pipacsok táncolnak Dalt dúdol a szellő ritmusára hajlik rét ezer virága Szálló madár szárnya billen karmestert játszva Hallgasd a szél dalát forró nyárba lépdel át s ringó nádszálon fúj furulyát [… Tovább]
Ha a Hold nem rohan
A Nap is csak sétál,nem siet,amelyik percet léped,az a tied,a többi szemét,elhasználták mások. Kutat fúrok, alagutatások, meztelen csigahagy letéphetetlen nyomot.Fekete, mint az éjszakafojtott hangja, középrekerül, aki hagyjaaz megpihenhetbelül.Ott dúl az id?.Valami serceg, villámlik,mint egy rosszul becsavartvillanykörte, pukkan egyet,és [… Tovább]
Csontváry Kosztka Tivadar, született 1853. július 5-én
“Te leszel a világ legnagyobb napút fest?je, nagyobb Raffaelnél.” „Én, Kosztka Tivadar, ki a világ megújhodásáért ifjúságomról lemondottam, amikor a láthatatlan Szellem meghívását elfogadtam, akkor már rendes polgári foglalkozásban, kényelem- és b?ségben volt részem. … Párisnak tartva 1907-ben [… Tovább]
Mondd csak
2.0 átirat Mondd csak, ember, láttál már anyát, ki őrjöngő kínban szüli magzatát, holt gyermeke testét üvöltve öleli át, ki csakhogy éljen, elmond ezeregy imát? Mondd csak ember, láttál már anyát, kinek bőrét gyermeke [… Tovább]
Elgondolod
Tisztelet Aranynak és Rilkének Elgondolod, mert kevés az ösztön és tapasztalat, a gondolatnak nincs közepe, széle, minden pontja ráderül az egészre. S már azt hiszed, olyan valóság ez, Amilyen az álmokban az ember – Körülveszik állatok és tárgyak, A [… Tovább]
Több, vagy kevesebb
Testvér volt, ki először reám követ vetett, ártatlan arcát szabdaló, vak gyűlölet égett szemében, hol eddig csak szeretet lakott, most vérszomj ragyog. Testvér volt mindahány, bűneiket dobták felém, elfogadtam, nem tagadtam sosem, vétkeim, több, vagy kevesebb…
egyedül
A nappal könnyét elkente az éjhomály, S a megmaradt fények zöldkabátjaiban, Bogárarcú szentjánosok verekedtek, A sötét – szell?érintése a szerelemnek, Mezítlábas nedves f? – a h?s lehelet, Égbe néz egy senki, Ki kérte ezt, S ha kérte, minek kellett lenni? [… Tovább]
egyszersmind
– mert teljesen megsemmisülni és ugyanakkor élve maradni egyszerre nem tudunk – a semmi: lehetne mondjuk márvány és praliné, vagy vattacukor-köddé málló hatalmas maszlag, ami minden nap halványan átkúszik rajtad, és közben elképzelheted, milyen, ha tökéletes egyensúlyba összeáll egy test [… Tovább]
Banális mese
Ott ül a padon. Vár. Talán évek óta, de lehet, hogy csak egy perce gubbaszt. Apró köröket rajzol az ujjaival a homokba. Esetlen mozgással próbál valami furcsa formát kihozni belőle, de félúton mindig elrontja. – Még nincs itt az [… Tovább]
A patikus festővé lesz
„Én, Kosztka Tivadar, ki a világ megújhodásáért ifjúságomról lemondottam, amikor a láthatatlan Szellem meghívását elfogadtam, akkor már rendes polgári foglalkozásban, kényelem- és bőségben volt részem.” Az unalmas és végtelennek tetsző sík vidékből szemet gyönyörködtető, nyáron zöldellő, télidőn kéklő, várral [… Tovább]