Nap: 2009.07.05.

leginkább anyádra gondolok. aztán meg arra, hogy vajon meddig tartasz még összekötve ezzel a megráncosodott boldogtalansággal. persze tudom, egyszer?bb így. nem kell folyton szemmel tartanod, és azt lesned, mikor mondok igazat. pedig régen mennyire könnyen ment minden… emlékszel? mindketten elhittük, [… Tovább]

Mért lett a szeretet fegyverként használt tárgy?   Szeretetb?l  jöttünk, szeretetb?l éltünk, szeretetet g?gicsélt a hang, a csend, a délkörök.  N?, a Férfi. Az Örök. Értettük növények, állatok szavát,  dúdoltuk a szell?k hullámdallamát, körülfontak fények, illatok, hegyek. ­­­Szerettük egymást mind. [… Tovább]

Nyers b?rrel bevont bordásfalamoncimbalmozó ujjaidnyomán kötelez? haladási iránybalra erek koszorújában megbújómeszes b?vészdobozból el?varázsoltinfark-tusa vonz mint bulémiást a h?t?mágnestejsavban fuldokló rostok mikroszakadásaépít izmaimra emlékeztet?tcsalánkorbácsból merít er?t mazochista ízületÁmor nev? kopott céllöv? hátsófali-újságranyilazta kétpálcikás szentképedet?rzik léptedet zúzott epekövektorkomban a gangon el?hívottnegatívod az [… Tovább]

  Viharként söpörtél át életemen, felforgattad lelkem minden zegzugát. Ezer éves porszemek reppentek fel emlékeimr?l. Féltve ápolt sebeim felszakadtak, görcsös fájdalmakban születtem újra és újra, s még mindig …   Sodor az ár… Nincs part, nincs sziget, nincs menedék.   [… Tovább]

        Van célja tán?               Akárha pokol d?lne szét, bozótt?z, láva, lángpatak köröskörül, a várakat várárokrendszer védi rég,   és zárva mind a felvonó. Villanó torkolattüzek, bolond, ki magát sebzi meg, hisz bumeráng [… Tovább]

      Engem kiköpött szájából az élet, Hajnalaimból elbujdosott a Nap, Bámultak rám riadt csillagai az égnek, És születtek bennem vasszavak.   Széthasadok, mint fa a fejsze alatt, De amíg a fű arcomon kinő, Mágnesként tapadok mindenkihez aki itt [… Tovább]

    A Nap is csak sétál,nem siet,amelyik percet léped,az a tied,a többi szemét,elhasználták mások. Kutat fúrok, alagutatások, meztelen csigahagy letéphetetlen nyomot.Fekete, mint az éjszakafojtott hangja, középrekerül, aki hagyjaaz megpihenhetbelül.Ott dúl az id?.Valami serceg, villámlik,mint egy rosszul becsavartvillanykörte, pukkan egyet,és [… Tovább]

2.0 átirat         Mondd csak, ember, láttál már anyát, ki őrjöngő kínban szüli magzatát, holt gyermeke testét üvöltve öleli át, ki csakhogy éljen, elmond ezeregy imát?     Mondd csak ember, láttál már anyát, kinek bőrét gyermeke [… Tovább]

Tisztelet Aranynak és Rilkének Elgondolod, mert kevés az ösztön és tapasztalat, a gondolatnak nincs közepe, széle, minden pontja ráderül az egészre.   S már azt hiszed, olyan valóság ez, Amilyen az álmokban az ember – Körülveszik állatok és tárgyak, A [… Tovább]

  Testvér volt, ki először reám követ vetett, ártatlan arcát szabdaló, vak gyűlölet égett szemében, hol eddig csak szeretet lakott, most vérszomj ragyog.   Testvér volt mindahány, bűneiket dobták felém, elfogadtam, nem tagadtam sosem, vétkeim, több, vagy kevesebb…  

– mert teljesen megsemmisülni és ugyanakkor élve maradni egyszerre nem tudunk – a semmi: lehetne mondjuk márvány és praliné, vagy vattacukor-köddé málló hatalmas maszlag, ami minden nap halványan átkúszik rajtad, és közben elképzelheted, milyen, ha tökéletes egyensúlyba összeáll egy test [… Tovább]