Támad a szó,meghal a csend.Békéről csakemlék dereng. Tűzben ég elmind a jóság,így pusztul ela méltóság. Támad a szó,nyelve éles.Rettegésbőlvélemény lesz, véleménybőlfél-igazság, így születikmind a gazság. Támadt a szó,meghalt a lét.Mivé lettél,emberiség?
Úgy írnék valami szépet, cseng?-bongó versikéket. Szívem dalát rímbe fonnám, karjaiddal átkarolnám, gyöngysort f?znék könnycseppekb?l, álomfátyolt emlékekb?l. Szél szárnyával elengedném, útját, célját nem kérdezném, eredetét sem kutatnám… Amim csak van néked adnám. Táncot járnék én a t?zzel. Ha nem kértél, [… Tovább]
Félig elszáradt falevelek kerget?znek az ?szi szélben. Csendben nézem játékukat, s közben gondolataim a távolban járnak: Azt hiszem, nálad rekedtek. Mint oly sokszor, ma is elt?n?döm a miérteken. Annyi „miért” van, de a válaszok mélyen hallgatnak bennem. Vajon [… Tovább]
Csendes éjjelen a múlt árnyai közül szelíd dallamokból lépsz elém. Hát újra itt vagy gondolataimba gyökerezve? Eltévedt pillanataink sebesen futnak tova emlékeim vetít?vászonán… Elmentél vagy én menekültem szívem perzsel? vágyai el?l? Már nem tudom, hisz oly rég volt… [… Tovább]
Egy mozgólépcs? el?tt állok. Felfelé halad, tudom, a fényre hová szívem oly nagyon vágyik, nem merek rálépni mégsem. Felnézek. Elképzelem a napsütésben fürd?z? madarak énekét, a virágba bódult méhek zümmögését, a hajnali f?szálakon csilingel? harmatcseppek ragyogását, a falevelek [… Tovább]
Nincs szó, mit ajkam hanggá énekelne, csak néma árnyak táncolnak bennem. Látlak, hallak, érintesz … Képzeltelek talán. Hihetném, létezel, akarhatnám, takarj be félt? figyelemmel. Kérhetném t?led a csillagos eget, elmondhatnám, Te lettél minden. Még nem merek. Nincs szó… Újrajátszott [… Tovább]
Drága, fényl? Nap, égen tündökl?, perzsel? t?zgomoly, szárítsd le arcomról cseppekben gördül? bánatom! Melegítsd fel reszket? szívem! Világítsd meg utam, vezess ki eltévedt félelmeim sötét rejtekén lapuló romjaim közül! Hozz fényt! Újra és újra jöjj vissza még! Várj, nem, [… Tovább]
Az éjjel összetörtem,most békém vesz körül.Az éjjel elcsitultamvégre legbelül.Az éjjel elengedtemkínzó vágyaim.Az éjjel elfogadtamédes álmaim.Az éjjel megtaláltamminden indokom:régi emlékeim poros polcokon.Az éjjel megértettemhalk szíved szavát,megláttam hogy törtél minden gáton át.Már tudom szerettél…óh, jaj, balga én.Nélküled maradtamsemmim közepén.
Csendes éjenlelkem mozdulatlan tiszta tükréhez ereszkedtél csodálni szépségedet.Épp csak fölibém szálltál, hogy ne fodrozd szívem tavát—-giccsbe-hajlás—-fodrozd!de szárnycsapásaid nyomán megtört a víztükörs vad hullámai közt torz képed riasztott csendedbe vissza még …——————–csendedbeA tánc véget ért.Csendet csak csend szül újra—–csendet….csends [… Tovább]
Az úton, melyet választottál, mit rég hozott döntésed kövezett eléd, szedd össze elhullatott morzsáidat! Vidd magaddal a tegnap ráncait, elfeledett hazugságok köntösében lopózóvágyaid tüzét. Ne nézz vissza, ne kérdezz, ne szólj! Csak a csendet hagyd emlékedül, mely társammá szeg?dött, míg [… Tovább]
