Takács Andrea-Babu : Csak még egy percet …

 

Drága, fényl? Nap,
égen tündökl?, perzsel? t?zgomoly,
szárítsd le arcomról
cseppekben gördül? bánatom!
Melegítsd fel reszket? szívem!
Világítsd meg utam,
vezess ki eltévedt félelmeim
sötét rejtekén lapuló 
romjaim közül!
Hozz fényt! 
Újra és újra jöjj vissza még!
Várj, nem, még nincsen éj…
Kergesd el a Holdat, 
mi helyetted fényeskedni vágyik!
�°zd el nyugat dombjait,
csak egy perccel is 
tovább lássalak!
Fordítsd a Föld e részét magad felé,
ne kelljen nélküled dideregnem
magányos éjjelen!
Óh, hogy irigylem az est szelét:
Csak egy fuvallat, máris utolért,
s sugaraid közt fickándozva
kacag a világra.
Millió csillag láthat szüntelen,
csak nekem kell nélkülöznöm
minden elárvult éjjelen.
Nem, nem kondul éjfélre a harang,
s nem a bagolyt hallod a faágak között.
Kakas kiált idelent:
Reggel van már, jer, siess!
Nézd, jöttöd várja az éji csönd,
a néma víztükör,

s szirmait magára zárt világ!
Mind fényedben tündököl.
Játsszuk azt hogy nincsen éj
csak egy percre még…!
Csak még egyszer öleld meg reményeim!
Talán így elhiszem,
hogy reggel karodban ébredek,
s a reszket? éjszakát 
t?n? álommá feledem...
Csak még egy percet adj nekem!

 

Legutóbb szerkesztette - Takács Andrea-Babu
Szerző Takács Andrea-Babu 53 Írás
"Isten tudja, honnan jöttem, Köd előttem, köd mögöttem. Szél hozott, szél visz el. Bolond kérdi, mért visz el." /Szabó Lőrinc/